Nem tudtam elképzelni, hogy őt ez nem zavarja

Én is szeretnék reagálni a magasság témájára, mert pont aktuális volt nálam. Rólam annyit, hogy 24 éves vagyok, 178 cm magas.

Megint kaptunk egy levelet egy olvasónktól abban a témában, hogy a nők számára mennyire fontos elvárás, hogy olyan férfi legyen mellettük, aki magasabb náluk. Először egy férfi írt nekünk a témában, aztán egy női nézőpontot ismerhettünk meg a második levélből, és most megint egy női olvasónk, Gilda tesz hozzá néhány tapasztalatot.

Egy konkrét kapcsolat történetét mondja el alább Gilda néhány bekezdésben, és a fentiekből annyi már nyilvánvaló, hogy Gilda egy olyan sráccal jött össze, aki alacsonyabb nála. Azt viszont nem fogjuk a bevezetőben Gilda helyett elmesélni, hogy hogyan alakult a kapcsolat az első pár randi után, és főleg érdemes az egész levelet végigolvasni a következtetésért, amire Gilda jutott a tapasztalatai alapján. Ha ön szívesen folytatná a témát, legyen öné a negyedik levél, írjon a Randiblog szokásos e-mailcímére, ami az alábbi dobozban, illetve a poszt legalján található!

„Szóval nemrég egy fesztiválon leszólított egy srác, tök kedves volt, hogy nem találkoznék-e vele másnap egy kávéra. Már akkor láttam, hogy kb. olyan magas mint én, vagy egy kicsit kisebb nálam.

A majdnem 180 centimmel én is szeretem, ha a férfi legalább egy kicsit magasabb, vagy legalább csak annyira, hogy alkalomadtán egy magassarkút fel tudjak venni. De annyira megfogott a személyisége, hogy gondoltam, miért ne, egy kávé belefér.

Szóval megvolt a második találkozó, kedves, aranyos, udvarias. Ez a magasság-téma egészen addig nem is zavart, amíg leültünk valahova beszélgetni. De mikor felálltunk és sétáltunk, elég kellemetlen volt számomra, mert nem hogy egymagasak nem voltunk, hanem a majdnem aszfalton járó cipőmben is alacsonyabb volt nálam. Mikor beszélgettünk, kb. neki kellett felnéznie rám.

Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy őt ez nem zavarja.

Jópár álmatlan éjszakám volt emiatt, mert amúgy tényleg minden más klappolt. Szóval megpróbáltam kompromisszumot kötni az élettel, és bemesélni magamnak, hogy ez engem nem zavar.

De idővel rá kellett jönnöm, hogy ez engem igenis zavar, akármennyire is szeretnék ellene tenni.

Sajnos nem tudtam úgy felnézni rá, mint egy férfira, nem éreztem nőként magam mellette, akármennyire is próbáltam esélyt adni a dolognak.

Szóval a tanulság számomra az, hogy meg kell próbálni, igenis vannak emberek, mint pl. ő, akit nem zavar, ha a nő magasabb, és ismerek olyan nőket is, akiknek alacsonyabb barátja van.”