Engem meg sokkal inkább érdekel a barátnője

Nos, azért írom ezt a levelet, mert barátaimmal, kollégáimmal inkább nem osztok meg magánjellegű dolgokat. Viszont ha senkivel se beszélem meg, akkor gondoltam, megbeszélem mindenkivel az interneten, és tanácsot kérek.

Na pontosan ezért vagyunk itt, Szerénusz nagyon pontosan fogalmaz! Igen, megint sikerült egy elég ritka keresztnevet álnévnek kisorsolnunk, mindenesetre ennek a latin eredetű férfinévnek a jelentése az, hogy derűs, nyugodt. Ami sajnos jelenleg nem túlságosan illik Szerénuszra valószínűleg, hiszen amint maga is írja, egy olyan helyzetben van, amiben nem tudja, mit tegyen, ezért tanácsot kér a Randiblog olvasóitól – igen, öntől is!

A címből elég pontosan lehet sejteni, milyen típusú szerelmi háromszögről lesz szó alább, ezért itt a bevezetőben a történet részletezése helyett azzal folytatjuk, hogy Szerénusz maga is írja, hogy „gátlástalan és kendőzetlen” stílusa van, és ennek megfelelően szerepel is a levelében egy-két trágárabb kifejezés. Nem szoktuk az ilyen szavakat (sem) kicenzúrázni, ezért kérjük, hogy akit zavar az ilyesmi, az óvatosan olvasson tovább.

De térjünk még oda vissza egy pillanatra, hogy Szerénusz tanácsot kér. Ha elolvasta a levelet, és úgy érzi, tudna mit mondani Szerénusznak, kérjük, írjon nekünk e-mailt! A Randiblog Inbox posztsorozat az önök által beküldött levelekből áll, legyen ön a következő, aki ír!

„Rólam annyit, hogy harminchoz közelítő férfi vagyok, visszajelzések alapján jóképű pasi. Ami fontos: iszonyat gátlástalan és kendőzetlen stílusom van (előre is bocsi), mellette pedig karakán véleményem sok mindenről, ez még későbbiekben hangsúlyos lesz.

Gyakorlatilag tavaly nyáron egy szakítás után kezdtem el egy randiappon szórakozni, volt részem mindenben, aztán januárban összehozott a sors egy lánnyal. Rögösen indult, amolyan se veled, se nélküled történetbe kavarodtunk. A szex marhajó volt, kedves, aranyos, törődő lányról volt szó, egy dolgot leszámítva: iszonyatosan agresszíven nyomult, mint kiderült, azért, mert nem akarja, hogy kicsússzon még egyszer a lába alól a talaj (voltak bajok előző faszikkal). Ezért pedig a párja minden egyes lélegzetvételét felügyeli, ami mondani sem kell, piszkosul fullasztó volt nekem, az én természetemhez ez nem illik. Akkor nyílok meg, amikor én jónak látom, és önszántamból, nem pedig azért, mert a másik görcsösen ezt akarja tőlem.

Ezt leszámítva amúgy jótét lélek, mert például ezt meg lehetett vele valamennyire beszélni, és amúgy a légynek se tudna ártani.

Közbevágnám, hogy azért amikor huzamosabb időt eltöltesz randiappon, előbb-utóbb kiégsz. Végén már a fasz tele lesz az egésszel, velem legalábbis így volt. Egészen véletlenül ugyanebben a cipőben járt a lány is, szóval így talán érthető valamennyire, miért nem akartuk ezt az egészet elengedni annak ellenére, hogy iszonyatosan más tempóban akartunk haladni, és kb. havonta vesztünk össze.

Aztán jött a „baj”.

Történt egyszer ugyanis, hogy a barátnőjével iszogatott, és elhívtak engem is. Gondoltam, miért ne?

Na hát ebből az lett, hogy ez a barátnő azonnal vonzani kezdett. Külsőre is sokkal dögösebb, vagányabb volt. Ezután beszélgettünk rövid ideig, és egyszerűen sokkal jobban tudtam vele kommunikálni, mint a lánnyal fél év alatt. Ugyanaz a zenei ízlésünk például (nálam nagy plusz), ugyanaz a gátlástalan, fesztelen stílus jellemezte, mint engem, ez volt talán a legvonzóbb. Ez persze a magánéletére is kivetült, mint nálam is nyilvánvalóan, de pont ezért nem ítélkeztem. Sőt.

Aztán a lány erre persze rájött, jött a hiszti, a nagy badabumm, kapcsolat megszakadt a barátnőjével. A lánnyal nem, mert bármily hihetetlen, ő tényleg ennyire vágyik egy kapcsolatra, hogy akár ezt is megbocsátja. Ettől függetlenül én ezt a barátnőjét azóta se tudom kiverni a fejemből. Hiába érintkeztem vele töredékannyi időt.

Szóval itt vagyok a nagy limbóban. Van egy lány, aki velem akar stabil kapcsolatot, csinálunk programokat, a szex remek, el tudunk röhögcsélni, stb. Engem meg sokkal inkább érdekel a barátnője, akivel viszont ez a stabilitás egyáltalán nem lenne biztos, de mégsem tud ez aggasztani.

Akkor hogyan tovább? Boríthatnám a bilit, és lehetnék minden féllel őszinte. Csak hát tudom, hogy működik a világ, ebből sértődés lenne, amit aztán abszolút nem akarok. Végképp nem akarok sebet ejteni máson. Tudom, ez ellentmond a gátlástalansággal, de azért a gátlástalanság csak nem ugyanaz, mint a geciség.   Marad az, hogy minden féltől hermetikusan elzárom magam, és továbbállok. Szar lenne, de nem döglik bele senki se.

Mindenesetre kíváncsi lennék, mások ezt hogy látják.”