A válás miattam történt, megismerkedtem mostani feleségemmel

A legutóbbi nyílt levéllel kapcsolatban szeretném megírni önöknek véleményemet, tapasztalataimat

– ezzel a bevezetővel kezdődik az alább teljes egészében olvasható levél, ami a Randiblog szokásos e-mailcímére érkezett, amely cím az alábbi dobozban található, és ahova az ön levelét is várjuk, ha hozzátenne bármit saját tapasztalataiból ehhez a témához, vagy szívesen mesélne bármiről, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos.

Szóval a bevezetőben említett nyílt levél Erika álnevű olvasónktól származik, aki volt férje új feleségének címezte mondandóját. Erika leveléből egyértelmű, hogy Erika rengeteg dologért hibáztatja az új feleséget. Nos, az alábbi válasz egy hasonló kapcsolati háromszöget mutat be, de most a férfi szemszögéből. A levél beküldőjének az Euszták álnevet dobta a gép, és amint az a poszt címéből is kiderül, Erika volt férjéhez hasonlóan Euszták szintén úgy döntött, hogy sok-sok év házasság után elválik, és egy új nő mellett folytatja az életét.

Euszták úgy érzi, az ő felesége is sok tekintetben úgy érzett-viselkedett, mint Erika, ezért írta meg az alábbi beszámolót, rávilágítva, hogy ugyanezeket a kérdéseket hogyan látja egy férj-édesapa. Ha ön is mesélne, kattintson az alábbi dobozba, és már írhat is!

„Először is magamról: 60 éves férfi vagyok, tizenegy éve élek 2. házasságomban. Közös gyermekünk nincs, mostani feleségem 46 éves, egy 23 éves fia van.

Azért gondoltam, hogy hozzászólást írok (még soha nem tettem ilyet), mert első feleségem hasonló módon gondolkodott, járt el.

21 évig éltünk együtt, egy fiú és egy lány gyermekünk született, szép 21 év volt. Gyermekeink életkora a váláskor 20, 11. A válás miattam történt, megismerkedtem mostani feleségemmel, és igen mély érzelmi kapcsolat alakult ki közöttünk, amit az is mutat, hogy még ma is együtt élünk. Sok vihar ért bennünket és bátran mondhatom, hogy mindenből megerősödve jöttünk ki. Kapcsolatunk érzelmi foka ma is igen magas.

Válásunk oka közvetlenül az volt, hogy kapcsolatunk kiüresedett, mint két idegen éltünk egymás mellett, történetesen 2 közös gyermekkel. Mindketten egyetemet végzettek vagyunk (első feleség), erős személyiséggel. Házasságunk évtizedei alatt felépítettem a nulláról az országban egy iparág vezető vállalatát.

Válásunkkor feleségemmel tisztességesen megosztottunk mindent – persze neki mindenből kicsit több jutott, a neki jutó összegek nagyságrendje több 100 millió Ft. Ezt én így tartottam helyesnek, mégha páran ezért engem hülyének néztek is. 3 millió Ft/év gyerektartást fizetek előre.

Az Erika által leírt helyzet nagyon ismerős: a feleségek hajlamosak a férjeket akarat nélküli, agymosott félhülyének tekinteni, és másban keresni a hibát. A hölgy körülményeit nem ismerjük, de neki is feltenném a kérdést: mit tett ő azért, hogy a ne alakuljon ki ez a helyzet, illetve mit tett azért, hogy a férje ne egy másik nő mellett akarjon élni? A hölgy erről mélyen hallgat, persze ezt nem is lehet tudni, hogy mi történik két ember között, miután becsukták maguk mögött az ajtót. „Természetesen” az én volt feleségem is a másikban látta a hibát. Én ki merem jelenteni, hogy teljes beszámítható állapotban hoztam meg azt a döntésemet, hogy továbbállok. Az új asszony sem csábított, hanem a döntésemet rám bízta.

Ami a legszörnyűbb, az az, hogy csakúgy, mint nálunk, a hölgy a fájdalmát, sértettségét – ami érzések természetesen megérthetők, hiszen ez hatalmas trauma – rávetíti a környezetére, leginkább a gyermekre, valószínűsítem, hogy be is vonta a válásba, az is valószínű, hogy az apát is lejáratta a gyermek előtt (és folyamatosan). Ennél nincs nagyobb hiba! A gyermek mind a két szülőt szereti egyformán, nem a válás ténye (bizonyos kor alatt nem is tudja értelmezni) az igazi sokk, hanem amikor neki kell segíteni az egyiknek a másikra haragudni. Kellő odafigyeléssel ez nem történhet meg! A hölgy előadja a nagy drámát a gyerekkel kapcsolatban: a gyermeket akkora trauma éri, amekkorában mi részesítjük, ezt bátran merem mondani!

Az én feleségem megtiltotta még azt is, hogy egyáltalán a legkisebb találkozhasson az új feleségemmel! Nem volt közös nyaralás, minden második hétvége külön, csak a gyermekkel! Honnan veszik ehhez a bátorságot? Családjogi törvény? Amikor bementem a gyámhivatalba, hogy ezt szóvá tegyem, az illető hivatalnok hölgy azzal szerelt le engem, hogy értsem meg szegény feleségem helyzetét, hiszen milyen nehéz neki 2 gyermekkel (az egyik már akkor sem volt otthon). A legnagyobb kárt a gyermeknek okozzák ezzel, de ez eszükbe sem jut! Csak az, hogy most jól kiszúrtak az apával.

A mostani feleségem is akkor vált el, az ő fiával teljesen jó, őszinte kapcsolatunk van. Az én gyerekemmel is kezdetben jól alakultak a dolgok, míg az édesanyja „fel nem világosította” hogy az apja mostani felesége az oka mindennek, és az mekkora k… A nagy gyerekemmel gyakorlatilag nincs kapcsolatom.

Még csak annyit, hogy (természetesen normális emberek esetében) higgyék el, egy válás mindenkinek nagy trauma, akár ő a kezdeményező, akár nem. És a vallást sem kell ilyenkor emlegetni. Mindenkinek egy élete van!

Hát ennyi, természetesen ez egy nagyon vázlatos leírás.”