Ha megengedik, akkor elmesélnék egy tanulságos történetet...

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Újabb poszttal jelentkezik a Randiblog Inbox sorozat, benne egy újabb olvasói levéllel, amelynek beküldője a Miklós álnevet kapta. Miklós, amint azt rögtön a bevezetésben írja is, egy történetet szeretne elmesélni, aminek természetesen nagyon örülünk, hiszen ezért vagyunk itt – nálunk mindenki mesélhet! Ha például önnek is van mondanivalója, kérjük, küldje be ön is saját történetét alább található címünkre e-mailben!

Miklós egy párkapcsolata és szakítása történetét meséli el nekünk, de a beszámoló után két kérdése is van, amikre választ vár. Ha ön megszólítva érzi magát, vagy úgy érzi, tudna mit válaszolni, szívesen vinné tovább ezt a témát, kérjük, írjon nekünk ön is!

Kattintson ide a címünkért! (§=@)
randi§mail.velvet.hu

A történet a következő:

Még fiatalabb korunkban ismerkedtünk meg (mostmár ex-)barátnőmmel. Nagyon jól indult az összes nehézség ellenére. Tudni kell, hogy nem volt túl tapasztalt, ebből volt pár konfliktus, de nagyon ügyesen túlléptünk rajta. Még én is meglepődtem, hogy milyen jól vettük az akadályokat. Mígnem egyszer eljárt a szám, és tettem megjegyzést egy másik lányra, de semmi komoly nem volt, csak egy „rossz” vicc volt. Sajnos az exbarátnőm magára vette. Elismerem, ez nagy hiba volt a részemről! Jó sok beszélgetést követően, azt hittem, ez elsimult.

Jött a következő lépcsőfok az életünkben: másik városba költöztünk és elkezdtük az új életünket. Itt kezdődtek a gondok. Idővel „elfelejtett” gondokat közölni velem. Én meg tényleg olyan hitben voltam, hogy minden rendben van köztünk. Aztán derült égből villámcsapásként ért, hogy szakítani akar. Belépett egy harmadik fél a dologba, akinek nemigen tudott nemet mondani, és persze meg is csalt vele. Aztán vallotta csak be, hogy nem mondta el, hogy mi zavarja őket. Ugye néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Jelenleg ott vagyunk, hogy tele vagyok szomorúsággal, ő meg éli az életét.

Két kérdést tennék fel, örömmel venném, hogyha valaki tudna segíteni/válaszolni:

  1. Miért nem lehet elmondani, hogy zavar valami? Miért jobb titkolni?
  2. Mindent megkapott tőlem, egy valamit nem (de abban is az utóbbi időben lassan is, de fejlődtem), miért éri meg nektek, lányok eldobni a biztosat, és belemenni valami rizikós dologba?

Abban biztos vagyok, hogy az illető olvasni fogja ezt.

Tanulság: Mindig mindent mondjatok el a másiknak, és egy icipicit kételkedj a másikban, mert mint az esetemben is kiderült, hogy látszatra minden jó volt, aztán puff...”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!