Megértem az urak frusztráltságát, de közülük sok szerintem már egy kalandnak is örülne

Taksony levelére szeretnék reagálni.

A múlt hétvégén publikáltuk Taksony levelét, aki arról írt, hogy bár becsülettel keresgél az online társkeresőkön, nehezen talál olyan nőt, aki a külföldi utakkal, csodálatos(nak tűnő) életvitellel menőző csajok között szóba jönne igazi társként. Ebben a posztban Marica levele kerül sorra, és amint Marica rögtön a bevezetőben írja is, ő elsősorban Taksony gondolataira válaszként fogalmazza meg saját tapasztalatait.

A címnek választott idézet után sok bevezető nem is kell, hogy előre sejteni lehessen, hogy nagyjából milyen általános kép alakult ki Maricában az internetes társkeresőkön megtalálható férfiakról, szóval itt már csak arra emlékeztetjük önt, hogy az ön levelét is várjuk, akár Marica tapasztalataira válaszolva, akár az alábbiaktól teljesen független témával kapcsolatosan – és most olvassuk el együtt, mit ír Marica a társkeresőzésről!

„Először is teljesen megértem a helyzetét, és sajnálom, hogy nem megy gördülékenyen a társkeresés. De szeretném elmondani, hogy ez a másik oldalon is pontosan így van. Nőként és Tinder-használóként azt tudom mondani, hogy ott a férfiak többsége mind manager vagy egyenesen CEO. Majdnem mindegyik konditerembe jár vagy spártai versenyeken vesz részt. Egzotikus helyekre utazik és rendkívüli humora van. A nők EQ- és IQ-szintjével kapcsoltban komoly elvárása van. Autóval és motorral pózol, legtöbbje még a napszemüveget sem hajlandó levenni a szelfi készítésének idejére. Haverok csoportjával pózol, tehát próbáld meg kitalálni, hogy hol is lehet waldo...

Vannak extrém esetek, amikor nővel, fegyverrel (!!!), idős nénivel, hírességgel fotózkodik valaki, amitől frankón nem értem, hogy mit vár.

További remek profilok, ahol a pasik osztják a nőket a bemutatkozó szövegben:

Ha nem sportolsz napi szinten, ha rajzolt szemöldököd van, ha molett vagy, ha nem tudsz helyesen írni, ha csak kalandot keresel, stb, stb, akkor meg se próbálj jobbra húzni.

Megértem az urak frusztráltságát, de majdnem biztos vagyok abban, hogy közülük sok olyan van, aki szerintem már egy kalandnak is örülne, csak legalább végre nőt látna. Szóval nem tudom, mire fel ez a nagy mellény. De mindegy is, mindenkinek szíve joga megosztani az álmait, vágyait. Én, mint aki nem vagyok rágörcsölve a pártalálás témájára, csak átsiklok ezeken a képeken és szövegeken. Mivel nem komoly párkapcsolatot keresek, így nem veszem annyira szívemre ezt az egészet.

De teljesen együtt tudok azzal érezni, aki valóban valami komolyat keres. Számukra ez egy agyrém lehet. A sok elvárás és a néha minősíthetetlen profilok között nagyon nehéz lehet rátalálni arra a valakire, akivel az ember akár még csak egy randira is elmenne. Szóval átérzem Taksony bánatát, de szeretném leszögezni, hogy amit tapasztal, az bizony nem csak a női oldalon fordul elő.”