Azt szerettem, ha kerek perec NEM választ kaptam

Teljes mértékben megértem a cikk íróját. És teljesen el tudom képzelni ezeket az eseteket.

Ezzel a két mondattal kezdődik János álnevű olvasónk alább teljes egészében közölt levele. János természetesen megadta a linket is, hogy melyik cikkre gondol: erre, amelynek a címe az volt, hogy Erről gyorsan leszoktam, ugyanis a férfiak nem képesek elfogadni a választ.

A korábbi levélnek kicsit közelebbről az volt a témája, hogy a nők miért nem válaszolnak egy csomószor a férfiak próbálkozásaira, és Szilárda azzal érvelt, hogy ő például azért nem, mert ha megírta, hogy nem, akkor a férfi gyakran visszakérdezett és/vagy megsértődött. Nos, János alábbi beszámolója néhol valamelyest ellentmond Szilárda tapasztalatainak, egyébként pedig remekül kiegészíti azt.

Önnek is vannak tapasztalatai társkereséssel (vagy egyébként párkapcsolatokkal, illetve szakítással) kapcsolatosan, amiket szívesen megosztana itt nálunk? Reméljük, igen, mert ebben az esetben az ön írását is várjuk alábbi címünkre!

„Sajnos az emberek egy része nem profi a társas érintkezésben... Nem mintha a társkereséshez, azaz egy másik emberrel való kapcsolat kiépítéséhez profinak kellene lenni: szerintem általában elég, leegyszerűsítve, ha az ember mindössze nem tesz olyat, amit ő sem szeretne kapni.

Én férfi vagyok, és többször próbálkoztam az internetes társkereséssel. Annak ellenére, hogy minden nekifutásom alkalmával kábé egy hónapig bírtam (azt hiszem, ez egyszerűen nem az én műfajom), egyáltalán nincsenek rossz tapasztalataim válaszadás tekintetében. Hogy férfiak miket írnak, csak nőktől hallottam, a személyes tapasztalatom az, hogy normális, nem sablonos, tényleg személyesen annak az adott nőnek szóló üzenetre szinte mindig jött válasz. Többnyire normális válasz.

Ha valaki nem válaszolt, egy idő után akkor őt megszólítottam újra, nyilván, hátha nem vette észre, vagy nem volt jó hangulata, nem jött be neki az első, szüksége van másodikra... mittudomén, bármi lehet. De ha erre sem válaszolt, akkor nem folytattam. Azt szerettem, ha kerek perec NEM választ kaptam: ez egyértelmű volt. Voltak udvariatlanabbak elutasítások is, de hát egyrészt ez nem az én dolgom, másrészt egy ilyen válasz küldőjével épp a legkevésbé szeretnék bármiféle kapcsolatban lenni.

Ami kellemetlenebb tapasztalatom volt, az az, hogy az adatok nem egyszer, mondjuk így, elég pontatlanok voltak: jóval fiatalabb, szebb, csinosabb, iskolázottabb... hölgyek mosolyogtak a képekről, mint akikkel találkoztam az életben. A kort még megértem, mert abban vannak az embereknek előítéletei, papíron nem feltétlenül mutat jól az, aminek az életben aztán végül semmi jelentősége nincs, ám az agyonturbózott, az illetőre nem is hasonlító képeket és adatlapokat értelmetlennek látom.”