A ráncfelvarrás után elkezdtek sokasodni a matchek, csinosabb csajok is jöttek

Már egy ideje terveztem írni nektek, de vártam az alkalmas pillanatot, ami úgy érzem e két levél elolvasása után jött el.

Rúfusz álnevű olvasónk beszámolója következik ebben a posztban, és Rúfusz természetesen azt is megadta, hogy melyik két levél volt az, amelyik írásra késztette: Lucáé és Szilárdáé. Mindketten a társkeresésről írtak, de amíg Luca úgy érzi, hogy a Tinder erkölcstelenné teszi az embereket, addig Szilárda elsősorban arról írt, hogy valóban rengeteg nő nem is válaszol a férfiaknak, de ez azért lehet, mert sok férfi nem tudja elfogadni a nemleges választ.

Nos, Rúfusz mindkettőjüknek válaszol, de saját társkeresős tapasztalataival, amik az alábbi beszámoló szerint egy kicsit zötyögősen indultak – dehát ki az, aki számára az első perctől kezdve egy diadalmenet a tinderezés? Ha Rúfusz gondolatai után ön úgy érzi, hogy szívesen hozzátenné saját tapasztalatait, várjuk az ön levelét is e-mailben! A címünk a szokásos, az alábbi dobozban találja, de szerepel a poszt legalján is!

„Lassan 2 éve lesz, hogy szingli vagyok, egy több éves kapcsolatom nem sokkal a diplomázás előtt ért véget, illetve így valamivel azelőtt, hogy elkezdtem volna dolgozni teljes állásban. Már a szakítás utáni napokban le is szedtem a Tindert a telefonomra, just for fun jelleggel, semmit nem vártam tőle, nem is nagyon használtam. Cserébe nem is nagyon jöttek a matchek, illetve mivel az elején még tényleg csak arra voltam kíváncsi, mennyire lehetek vonzó így, hogy újra kint vagyok a húspiacon, olyan csajokat is jobbra húztam, akik egyáltalán nem vonzóak számomra. Érdekes mód szinte csak ilyen csajokkal lett matchem.

Emiatt is szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindenki, aki valaha letölti az alkalmazást, készüljön rá, hogy nem csak adhat, hanem bizony el is vehet önbizalmat. Ostoroztam is magam a gondolattal, hogy ennyire nem látnám reálisan az önképem, vagy mi lehet a probléma? Szerencsére rendelkezek igen széles és megbízható baráti, haveri, ismerősi körrel, akik meg tudták nyugtatni az aggódó lelkemet, hogy ne féljek, nincs velem semmi gond, csak nincs szerencsém egyelőre. Ők is azt mondták rólam, amit én gondolok, nem vagyok a világ leghelyesebb sráca sem, de teljesen okésan nézek ki, meg van a magam egyedi stílusa, ami nyilván nem jön be minden lánynak, de akinek igen, annak általában nagyon.

2018 végére döntöttem úgy, hogy kicsit felturbózom a profilom, jobb képeket keresek, hátha nagyobb sikerrel járok, ami már csak azért se lenne rossz, mert munka mellett lényegesen kevesebb a lehetőség az ismerkedésre, úgyhogy ki kellene hozni a maximális potenciált ebből a Tinderből. A ráncfelvarrás után meglepő módon elkezdtek sokasodni a matchek, csinosabb csajok is jöttek, akikről már én is azt gondoltam, hogy szívesen megismerném őket. És ahogy felpörögtek a beszélgetések, úgy lett egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy milyen eltorzult világban is élünk ma, és itt szeretnék reagálni Szilárda levelére.

Mivel férjed van egy ideje, gondolom a Tinderhez nem volt szerencséd, én pedig mást nem próbáltam még. Megértelek, hogy az értetlen férfiak zavarnak, fordított helyzetben engem is zavarna. Viszont attól még, mert vannak értetlen férfiak, nem kell rögtön mindenkit egy kalap alá venned velük. Szerintem igenis jár nemtől függetlenül egy korrekt elutasító válasz mindenkinek. Ha valaki kér egy feedbacket tőled, szerintem nem fair megtagadni tőle, ha időd engedi, szerintem illik megírni, ez ugyanúgy áll a munka világára, mint egy társkeresésre, hogy aztán ő mit kezd a válasszal, az az ő dolga. Legalábbis az én szememben ezek segítik a társadalom fejlődését, és nem az, ha valakit csak törlök, letiltok vagy nem válaszolok. Velem is előfordult, hogy már akár match, akár rövid beszélgetés után nyilvánvalóvá vált, hogy nem életem következő nagy szerelmét találtam meg az adott leányzóban, de ha a beszélgetés elindult, vagy jött a részéről kérdés, mindig megválaszoltam, cserébe én is ezt várnám a lányoktól.

Nem sok Tinder-randin vagyok túl, még 2019 elején alakult az egyikből egy rövid kis szösszenet, de nem passzoltunk igazán a leányzóval, így pár hét után elbúcsúztunk egymástól. Előfordult velem olyan is, hogy bár képen vonzónak ítéltem meg a csajszit, az élőben találkozás első pillanatától biztos voltam benne, hogy köztünk nem lesz semmi. Ettől függetlenül elbeszélgettünk egy jót, és aztán amikor éreztem később chatelés közben, hogy ő még folytatná a randik sorát, korrekt keretek közt közöltem vele, hogy én sajnos nem úgy jöttem el az első randiról, hogy szeretnék másodikat. A leányzó megköszönte, hogy ezt így tudattam vele, és nem úgy, hogy csak eltűnök, emiatt is gondolom, hogy így kellene tennie másoknak is.

Most pedig neked néhány gondolat Luca: tudom, hogy klisés, de tudni kell várni, korábban még én is hajlamos voltam olyan gondolatokkal szapulni magam, hogy a te szavad járásával „unalmas” vagyok. Ki kell békülnünk nekünk is azzal a gondolattal, hogy az ellenkező nem legtöbb egyede nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amiket mi támasztunk. Mert az, hogy ne lepjen meg valami régről hozott lelki gonddal, legyenek önálló gondolatai/véleménye, és nekünk is lehessen mellette, vagy ne az anyagiak jelentsék neki a legfontosabb dolgot az életben, pont ugyanannyira elvárások, mint az ellenkezőjük. Ne azokba a pasikba akard belelátni a jövődet, akikről egyébként te is meg tudod mondani, hogy teljesen alkalmatlanok rá. Egyébként nekünk pasiknak mindig felülbecsülitek a nonverbális jelek felismerésére hivatott szenzorainkat...Szóval zárásképp annyit mondanék, fel a fejjel, biztosan több sikered lesz, ha úgy gondolkodsz a férfitársadalomról, hogy valahol ott van köztük a jövőbeni párod, mintha arra fókuszálnál, hogy mennyi mindenki nem az! Addig meg versenyezhetünk, ki hányszor törli le és telepíti fel újra a Tindert! Sok sikert!”