shutterstock 756037423

Rendszeresen járunk együtt szexshopba

2020.01.25. 15:31

Lambert válaszlevelére reagálnék egész röviden. Nevezetesen arra a részre, hogy aki fiatal, annak szükségszerűen ki kell élni magát, és ha fiatalon házasodunk, annak nem lehet jó vége.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Ez itt a Randiblog Inbox, és ma Henrietta álnevű olvasónktól érkezett írás kerül sorra. A fenti bevezetővel kezdődő levél egészen friss, de amire hivatkozik, Lamberté elég régi: Henrietta feltehetőleg azért talált most rá, mert linkeltük egy posztban a múlt héten. Lambert amellett érvelt 2016-os levelében, hogy a kalandozások kora egy férfi számára nem múlik el 25 évesen, a többség nem képes nyugdíjasként élni huszon- vagy harmincévesen.

Nos, Henrietta válaszából kiderül, hogy ami Lambert megfogalmazása alapján akár a nyugdíjasok életének is tűnhet, az igazából nem feltétlenül az. Henrietta természetesen a saját életét hozza fel példának, éppen ettől lesz a levele ennyire érdekes. Ha ön is hozzátenne a gondolatmenethez, ha van valami társkeresés-párkapcsolatok-szakítás témában, amit szívesen megosztana, kérjük, írjon nekünk e-mailt szokásos címünkre!

Ez a szokásos címünk, kattintson ide:
randi@mail.velvet.hu

Én 17 éves voltam, mikor járni kezdtem a férjemmel, ő 15. Távkapcsolat volt, évi néhány találkozással. Elárulom, rohadt nehéz volt. Utólag nem is tudom, hogy csináltuk végig, pláne 8 éven keresztül. Aztán végre összeköltöztünk, összeházasodtunk. Én 25 voltam, ő 24. Jöttek a gyerekek, az első házassági évfordulónkra már 2 hónapos volt a legnagyobbik.

Most ott tartunk, hogy van egy 5, egy szinte 3, és egy 1 éves gyerekünk. A kicsi súlyos fogyatékos. Igaz, hogy még baba, de semmit nem tud csinálni, annak is örülünk, hogy nem kellett egyelőre a hasába szondát műteni, hogy azon egyen, mert cumisüvegből nem tud. Ezt amúgy csak azért írom, mert még a végén azt gondolná valaki, hogy nincsenek problémáink...

De! Egy kapcsolat kettőn múlik. Mi pl. megtaláltuk azt az ágazatát a szexnek, ami nekünk bejön. Ez feldobja a dolgot, hiszen nem minden alkalommal játszunk vele. Nem hanyagoljuk el egymást. A férjem rendszeresen kérdezgeti, mi tetszik nekem, és ő is elmondja ugyanezt. Beszélünk róla, és így tudunk a másik gondolatairól. Rendszeresen járunk együtt szexshopba, kedvencünk is van, és nem ritka, hogy beszerzünk ezt-azt. De ha valakinek nincs pénze, mert ezek a dolgok nem olcsók ám, egy részét otthon is legyárthatja. Amikor a legkisebb gyereket vártam, lecsökkent a libidóm, a férjem egy idő után szólt, hogy ez így nem lesz jó, szóval próbáltam változtatni rajta. És láss csodát, sikerült!

Egy szó mint száz: nem feltétlenül csalja meg minden huszonéves házas a férjét/feleségét. Itt nyilván lesznek olyanok, akik azt hiszik, hogy nem mondok igazat, amikor arról beszélek, hogy idén 15 éve vagyunk együtt, és nem csaltuk meg a másikat. Sőt, soha nem voltunk senki mással, és örülünk ennek. Nagyon jó érzés közösen felfedezni a szexuális határainkat, együtt kipróbálni dolgokat, és bízni a másikban. Sőt, rábízni magadat a másikra! Szóval létezik ez az oldal is.

Természetesen azzal egyetértek, hogy csupán társadalmi vagy akármilyen más nyomásra se házasságot, se gyereket ne vállaljon senki.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!