Az utolsó nap egy maratoni, ultrabrutál szex lett a vége

Rendszeres olvasótok vagyok, s most megfogalmazódott bennem valami, amit szeretnék leírni, talán könnyebb lesz tőle a lelkem.

A mai posztban Paula álnevű olvasónk levele kerül sorra, nagyon reméljük, hogy tényleg tudunk segíteni legalább annyival, hogy meghallgatjuk Paula történetét. A levél végén kérdések is vannak – ha ön úgy érzi, hogy Paula nem költői kérdésnek szánta őket (mi eléggé úgy érezzük!), és tudna mit mesélni a témában, kérjük, válaszoljon, írjon ön is, ossza meg ön is a tapasztalatait!

Hogy ne lőjük le előre teljesen a poént, itt elöljáróban csak annyit árulunk el az alább teljes egészében olvasható levélről, hogy abban Paula 5 exével való, általában elég rövid kapcsolatát írja le – ezek közül a leírások közül az egyikből való a címnek választott mondat. Ezt az 5 exet összekapcsolja valami, és pont ez az, amit Paula nem tud mire vélni, és ami miatt annyi kérdés felmerül benne. Nincs más hátra, mint az e-mailcímünk, aztán olvassuk el együtt Paula levelét!

„Magamról annyit, hogy egy 30-as éveim elején járó nő vagyok. Kb. 16 éves korom óta voltak hosszabb-rövidebb párkapcsolataim, randijaim, egyéjszakásaim, meg persze olyan kalandjaim is, amelyek a világháló platformján kezdődtek, és ott is értek véget (személyes találkozó nélkül). Jelenleg boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élek, vannak közös terveink, szóval minden oké.

Ami azonban az elmúlt egy évben történt, arra nem tudok magyarázatot. 5 (igen, öt) férfi is megkeresett a múltamból, és próbálta velem felvenni a kapcsolatot, csak azt nem értem: miért?

1. A rövid kapcsolat: pár hónapig jártunk a 20-as éveim elején, aztán egyik napról a másikra a neten szakított velem. Ez akkoriban nagyon megviselt.
2. Szintén egy rövid „kapcsolat”, a sráccal randizgattam, de pár hét után rájöttem, hogy nem vagyunk egymásnak valók, így szakítottam.
3. A nem is kapcsolat, akivel még a szexig sem jutottam el: randizgatás, csókok, kiderül, hogy van kapcsolata, miközben engem szédít. Ígérget, de csak falra hányt borsó az egész, így megszakítom vele a kapcsolatot.
4. A külföldi helyes pasi: Instagramon figyeltem fel rá, egy koncertképét lájkoltam, amin mindketten ott voltunk, én mondtam neki, hogy szívesen megismerkednék vele, elhívtam egy bárba a barátaimmal, de nagyon durva, és arrogáns elutasítás lett belőle, aztán végül nem kerestem, s nem is találkoztunk.
5. A szintén külföldi, akivel volt is valami. Őt tavaly ismertem meg, iszonyatosan bejött, pár napot együtt tölthettünk külföldön (közös ismerősünk eseményén), végül az utolsó nap egy maratoni, ultrabrutál szex lett a vége, amit soha nem fogok elfelejteni. Egy darabig írogattunk egymásnak, nekem lettek volna terveim vele, készen álltam feladni mindent itt Magyarországon, a félretett pénzemet számolgattam, hogy ha ki kéne költöznöm hozzá, mire mennyi pénz kéne. Aztán végül elutasított ő is, inkább a (bevallása szerint) szar kapcsolatát választotta.

Nos, ők mind leveleket írtak az elmúlt egy évben, ketten számon is kértek, hogy miért nem válaszolok, ekkor tiltottam őket. Nem értem. Egyszerűen nem értem. Ha akkor nem kellettem, most, amikor már kurvára késő, miért kellenék mégis? Akivel meg egyszer szakítottam, miért nem tudja felfogni, hogyha vége, akkor vége?

Az 5. számú jelöltért rettentően fájt a szívem, feladtam volna az egész itteni életemet, akkor nem kellettem, most persze, hogy végre normális embert tudhatok magam mellett, most igen. Jelenleg meg én mondom azt, hogy no way, hogy közöm legyen hozzá, mikor végre normális, rendezett párkapcsolatom van. Miért ír az, aki durván elutasított, illetve miért ír az, akinek már egyszer megmondtam, hogy ennyi, s nincs tovább?”