shutterstock 267542906

Jött neki egy üzenet egy ismeretlen nőtől, péntek éjjel

2020.05.16. 15:27

Ez a cikk inspirált arra, hogy megírjam a saját történetemet...

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Mármint nem ez a cikk, amit ön most olvas, hanem ez a korábbi, merthogy a fenti bevezetőhöz természetesen link is tartozott Szimonetta álnevű olvasónktól a Randiblog e-mailcímére frissen érkezett levélben. A hónap elején kaptuk meg Györgyi történetét, aki most a karantén ideje alatt ismerkedett meg egy férfival az interneten. A kaland csodásan indult, de aztán az első együttlét után minden félrement.

Sok mindenben hasonlít Szimonetta alábbi története arra, amiről Györgyi korábban beszámolt, de rengeteg igen fontos eltérés is van. Szimonetta szintén most a karantén során ismerkedett meg valakivel az interneten, náluk is nagyon jól indult minden, de aztán Szimonetta számára fokozatosan kiderült, hogy ez a bizonyos férfi pár igencsak alapvető dologról nem mondott neki igazat. Hogy pontosan mi történt, az kiderül az alábbi beszámolóból, és kérjük önt, ne feledje, hogy az ön történetét is szeretettel várjuk itt a Randiblogban! Ha szintén tudna mit mesélni, ha önnel is történt hasonló, ha szívesen kiöntené a lelkét névtelenül, írjon nekünk az alábbi e-mailcímre!

Ez a címünk, klikkeljen ide és már írhat is:
randi@mail.velvet.hu

Én az Elittárson ismerkedtem meg január közepén az exemmel. Viszonylag hamar találkoztunk, nem vagyok híve a hosszú levelezgetéseknek, derüljön ki minél hamarabb, működik-e a kémia. Hát nekünk működött. A exem azt mesélte magáról, hogy 20 éves házasság után, frissen válófélben van, elhagyta a felesége, mert meg akarta valósítani önmagát, de a nagyfia vele maradt, rendes, tisztességes munkája van, olvasott, művelt, 50-hez közelítő férfi.

Már viszonylag hamar arról beszélt, hogy ő nem akar sokáig keresgélni, ő társat akar, akivel új élményeket szerezhet, együtt élhetnek, összeházasodhatnak, és nem akar nagyon előre szaladni, de úgy érzi, én vagyok az, akire várt. Előttem volt pár randija, de azok a nők nem voltak olyanok, mint én. Persze levett a lábamról, kedves volt, magabiztos, udvarlós, külsőre inkább bénácska, nálam 8 évvel idősebb, de amúgy nem volt vele semmi gond.

Viszonylag hamar testi kapcsolatunk is lett. Az első együttlét után ő már állítólag mesélt rólam a fiának, barátainak, és tőlem is ezt várta el. Persze ez is imponált, mert úgy gondoltam, komolyan veszi. Igen, sokat dolgozott, a hétvégéket a gyerekével töltötte, de igazából még az elején voltunk, nekem is intenzív a saját életem, annyira nem volt gyanús, hiszen közben folyamatosan kommunikáltunk, és soha semmilyen ellentmondásba nem keveredett.

Személyes találkozásunk nem volt rengeteg, nagyjából hetente egyszer-kétszer tudtunk találkozni, de többször töltötte nálam az éjszakát, jártunk étterembe, moziba, szóval így az elején bennem nem volt hiányérzet, és már nagyon hamar azt mondta, én vagyok a szerelme. Persze senkit nem ismertem meg soha a családjából, a barátai közül, utólag azt gondolom, az is kamu volt, hogy tudtak volna rólam vagy bárkiről, nekik ugyanúgy hazudott, mint nekem.

Nagyjából egy hónapja voltunk együtt, amikor egyik péntek éjjel összebújva zenét hallgattunk a telefonjáról, én akartam mutatni neki egy dalt, és miközben kerestem, jött neki egy üzenet egy ismeretlen nőtől. Péntek éjjel. Megkérdeztem tőle, hogy ki az a nő és miért beszélget ő mással, amikor velem van péntek éjjel. Először betámadt, hogy mit képzelek róla, majd hirtelen megváltozott a hozzáállása, és elkezdett arról beszélni, hogy ő a hibás, ezért ment tönkre a házassága is, mert félreérthetően viselkedik, ezért ő most haza is megy. Persze nem akartam elveszíteni, meg meg is sajnáltam, örültem, hogy végre őszintén kiadja magát, beszél a fájdalmairól, stb. Persze most már tudom, hogy az is kamu volt, és egyébként azóta is csak sejtem, hogy ki volt az a másik nő.

Hosszas lelki beszélgetésekkel teli hétvége következett, ami során elmondta, hogy mennyire szeret, mennyire fontos vagyok neki, milyen nagyra értékeli, hogy én nem játszmázom, és nem akar elveszíteni, időre van szükségünk, tegyük rendbe a kapcsolatunkat, inkább napközben találkozzunk többet, beszélgessünk többet, nem alszik nálam egy darabig inkább. Tudom, hülye vagyok, de tényleg azt hittem, hogy ez igaz, utólag már persze mindent máshogy látok, de akkor nem volt feltűnő, hiszen azt gondoltam, ha csak szexet akarna, miért menne bele ilyen lelki dolgokba, miért akarna együtt ebédelni, beszélgetni, ha nem komoly kapcsolatot keres.

Akkor lettünk Facebookon is ismerősök, mert engem amúgy ez a mondjuk ki, hogy kapcsolatban vagyunk, írjuk ki, legyünk ismerősök annyira nem érdekel. Persze, az összes újabb ismerőse nő volt, de hát gondoltam, ezeket előttem ismerte meg, meg hát rajonghatnak érte, de ő mégis velem van. Az sem érdekelt, hogy a lecserélt profilfotóját vagy feltöltött bármilyen fotóját nők szívvel lájkolták.

Aztán így teltek a hetek, ismerkedtünk, beszélgettünk, persze, járt fel hozzám, de nem aludt nálam, a hétvégéket továbbra is gyerekével töltötte, esténként sokat dolgozott, de mi továbbra is egyfolytában kommunikáltunk, temérdek üzenet napközben, este, reggel telefonhívás, jó éjt, jó reggelt üzenetek, ahogyan egy kezdődő kapcsolatban normális.

Aztán az utolsó találkozásunkkor, már járványidőben a szüleimnek mentünk el bevásárolni, közben a kollégái felhívták a kocsiban, kihangosítva vette fel, mondta nekik, hogy vigyázzanak a szájukra, mert nincs egyedül. Erre a fiúk el kezdtek nevetgélni, hogy jaaaj, mert már megint latinkodik. Ezen mosolygott egyet, majd folytatták a munkáról beszélgetést. Amikor letette a telefont, viccesen megkérdeztem, hogy azért nem mondta, hogy én vagyok, mert a barátai nem tudják az összes barátnője nevét megjegyezni, erre gátlás nélkül a szemembe mondta, hogy te vagy az egyetlen.

Még azon a héten 24 órás ügyeletbe kellett mennie, előtte felhívott, hogy mennyire szeret és mennyire hiányzom neki, és egyébként is makimajom vagyok, ha féltékeny vagyok, mert neki nem kell más. Még onnan is felhívott és folyamatosan üzeneteket küldött, hogy szeret és hiányzom. Azon a hétvégén kitette a Facebookon, hogy kapcsolatban, tök boldog voltam, aztán persze levette, mert „túl sokan kezdtek el kérdezősködni”, de még ezt is elhittem.

Pár nappal később egy teljesen mondvacsinált indokkal (a vérét szívom, ha heti egyszer találkozni akarok vele) szakított, telefonon. Egy darabig próbáltam meggyőzni, hogy higgadjon le, legyen józan, az jó dolog, ha az emberrel a szerelme találkozni akar, de hajthatatlan volt, mert „elszakadt” benne valami. De amúgy nagyon fontos vagyok neki, nem akar elveszíteni, nagyon élvezi velem a beszélgetéseket. Persze rákérdeztem, van-e más, de azt mondta, dehogy, ilyenről szó sincs. Mondtam, hogy én párkapcsolatot akarok, nem barátságot, de aztán hagytam, gondoltam, majd lenyugszik, csillapodik a járvány, nem könnyű otthon a gyerekkel, stb.

Aztán teltek a napok, és egyszercsak megláttam, szintén a Facebookon, hogy kapcsolatban van, csak egy másik (a történetben már harmadik) nővel. Azonnal írtam neki, de mivel nem válaszolt, felhívtam, persze még ő kért számon, hogy mit nézegetem én, mondtam neki, hogy 2 napja még egy pár voltunk, még azt mondta, miattam tette ki, hogy kapcsolatban, aztán most egy másik nő van, és tudni akarom az igazat. Nem tudom, hogy amit elmondott, az igaz-e, de állítólag már három hete találkozott azzal a nővel, aki tud rólam és őt jobban szereti, és engem nem akart megbántani. Persze semmit nem hittem már akkor ebből el. Viszont írtam annak a másik nőnek is, hogy mégiscsak nő vagyok, jogom van tudni, kell-e valamilyen fertőzéstől tartanom, illetve koronavírus idején nem mindegy, kivel csókolózik az ember. Én addig azt hittem, hogy a hűséges párommal teszem.

Kedves volt a hölgy és intelligens, válaszolt, hogy semmiről sem tudott, és persze semmi baja nincs, de nem akar tovább velem erről beszélni. Ez már az ő döntése. Én biztos vagyok benne, hogy az exem őt ugyanúgy átveri, mint engem, meg ki tudja még hány másik nőt folyamatosan, hány vasat tart folyamatosan a tűzben, ezzel a szegény elhagyott férj sztorival, aki egyedül maradt a kamaszfiával. Most már azt gondolom, hogy a sok gyerekkel közös hétvége, az esti angolórák, a sokáig tartó munkák helyett másokkal találkozott, másokkal ismerkedett, miközben egyébként tényleg folyamatosan nekem üzengetett, mint egy rendes férfi egy párkapcsolatban. Amiket nekem előadott, ugyanúgy előadja másoknak is, azt hiszem mindenkinek hazudik, gátlás nélkül járkál át embereken.

Nagyon nehéz volt elengednem, hogy bosszút álljak, de rájöttem, hogy nyomor lehet az ő életében élni, elég bosszú ez neki, aki meg elhiszi, és vele marad, az pedig mindenkinek a saját döntése. Én végeztem az internetes társkereséssel, tisztelet a kivételnek, de én úgy látom, hogy a férfiak csak egy katalógusnak tekintik az ottani nőket, akik közül szabadon válogathatnak és tehetnek velük, amit akarnak.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!