A börleszk vonzereje ma már kétségtelenül a szexben és az erotikában rejlik. A kezdetekkor a műfaj inkább a komédiára épült, a kornak megfelelő villantással és pikáns humorral vegyítve. Ezek a darabok akkoriban az alsó- és középosztályt szórakoztatták, a gazdagok az operákban szórakoztak. Ha nincs a börleszk, nincs a Moulin Rouge, sem a kán-kán, és Toulouse-Lautrecről sem tudná senki, ki is volt.
Így indult útjára a börleszk
Egy napon, 1840-ben, Lydia Thompson elhagyta az Egyesült Királyságot, és Amerikába utazott. Lydia Thompson akkor még nem tudta, hogy a döntésével megalapozza a börleszk és a sztriptíz mint műfajok elterjedését előbb Amerikában, majd az egész világon.
Lydia Thompson az 1800-as évek Angliájában társulatával különleges műsort adott elő, a színpadon fellépő nők mindegyike ugyanolyan szőke hajat viselt, ezért nevezték őket a "brit szőkék"-nek. Az Ixion című mitológiai történetre épülő előadásukban a nők férfiakat alakítottak, ám a harisnyájuk, amit természetesen megvillantottak, leleplezte őket. A viktoriánus Angliában a harisnya villantása körülbeül olyasmit váltott ki, mint ma egy mellvillantás.
Az Ixion darab Thompson disszidálásával hamarosan a Broadway-re költözött, és már akkoriban tetemes összeget termelt. A művészek és a művésznők szövegkönyv és zeneszerzők nélkül dolgoztak, a darabok hétről hétre megváltoztak: az akkoriban népszerű operák áriáinak szövegét írták át, és mivel folyton improvizáltak, nem volt szükségük szövegírókra sem. A New York-i Broadway börleszk előadásai hamarosan bejárták egész Amerikát, majd a világot is. A börleszk a brit szőkék disszidálásával nem tűnt el Európából.
A Le Chat Noirtól a budapesti RAM Colosseumig
A XX. század politikai zűrzavara csak kedvezett a kabarék (ez akkoriban helyszín volt, mint ma az éttermek vagy a kávézók) és börleszkek világának, az 1890-es évek Párizsa, a huszas évek Berline és az ötvenes évek Amerikája jó táptalaja lett a zenés-táncos műfaj terjeszkedésének. Az első kabaré Párizsban született 1881-ben, a Montmartre-on, először a Rodolphe Salis nevet kapta, majd átkeresztelték Le Chat Noirra – a híres cégér a fekete macskával ma már a reklámszatyrokról köszön vissza. A Le Chat Noirba Maupassant és Debussy is szeretett járni, persze megannyi más szimbolista művésszel együtt.
A bordélyház-stílusú szórakozóhelyen természetesen nők szórakoztatták az asztaloknál kajáló és piáló vendégeket. A sikert látva, és valószínűleg a piaci igényeket nézve pár év múlva, 1889-ben kinyitotta kapuit a Moulin Rouge, Párizs piroslámpás negyedében, a Place Pigalle-on. Hogy a legtriviálisabb ne maradjon ki, a Moulin Rouge-nak köszönhető, hogy a világ megismerte Toulouse-Lautrec Aristide Bruant plakátját. Évekkel később, 1951-ben Alain Bernardin festő megnyitotta a Le Crazy Horse nevű kabaréját Párizsban, valami új színfoltot akart a párizsi éjszakában. A Le Crazy Horse a táncosokkal és a többféle témájú műsoraival már hatvan éve szórakoztatja a közönséget vilgászerte. Bernardin varieté művészekkel vegyítette a börleszket. Az idő haladtával a kornak megfelelő anvantgarde irányzatokat beépítette a műsorába – a hatvanas években például a pop artot. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy a lányok testét vászonként használta, azokra mindenféle stílusú és színű fényt vetített.
A századforduló kabaréinak világa ma is létezik, igaz, a műfaj a kor haladtával egészen átalakult. A századfordulón látott börleszkekben a mai kor embere nem sok izgalmat találna, azonban a Pussycat Dollsban vagy a Crazy Horse-ban, ami november 10-én és 11-én Budapesten is látható lesz a RAM Colosseumban, annál többet.
Pussycat Dolls Carmen Electrával, Crazy Horse Dita Von Teese-zel
A ma már popbandaként ismert Pussycat Dolls börleszkszerű előadásokkal indult útnak, a vetkőző-táncoló csajbandát Christina Applegate álmodta meg még 1993-ban. Az eredetileg tánccsoportként ismert Pussycat Dolls hamarosan nagy sikert aratott Amerika-szerte, később 2003-ban szerződést írtak alá az egyik lemezkiadóval, és 2005-ben elkészült az első albumuk, a PCD. A csajbanda Carmen Electrát is meghívta a műsorába, aki pin up kosztümben sztriptízelt és táncolt többször is. A Crazy Horse frufrus lányai nem vetkőznek a színpadon, többnyire topless lépnek fel, vagy meztelenül, testükre mindenféle színű és mintájú fényeket vetítenek. A látott jelenetek szigorúan távol állnak a szexuális felhívástól és a közönségességtől, az elegancia és az erotika a hívószavak.
Bernardin, a show megálmodója, 1994-ben meghalt, 2001-től örökösei vették át a társulatot. Pár évnyi téblábolás után a család eladta a Le Crazy Horse-t, majd a Cirque De Soleilből távozó Andrée Deissenberg kezeibe kerültek a lányok. Deissenberg semmi mást nem tett, mint visszanyúlt az eredeti elképezeléshez, és a revütáncosok testét vászonként használja. Az új korszak első előadására felkérte Dita Von Teese-t, hogy a műsorban vegyen részt a maga performanszával: míg a Crazy Horse-os lányok nem vetkőznek, Dita Von Teese sztriptízelt és főleg sétálgatott a színpadon, szép fehérneműkben. Nem Marilyn Manson exe volt egyetlen híresség, 2008-ban Valentin-napon Pamela Anderson is fellépett a zenés-táncos varietében.
microsite_microsite" class="miniapp microsite">