Rossz a szexuális élete? Panaszkodik a párja a teljesítményére? Alig talál testi társat magának? Vegyen példát az alábbi állatoktól, akik egy mukkot sem szólnak sorsuk ellenére. Holott annak lenne oka nyavalyogni, akit tüskés fallosszal környékeznek, vagy aki egy spermatermelő szervként végzi férfiéletét, esetleg akinek csak a maszturbálás jut osztályrészül egész életében.

A mi örökké rinyáló homo sapiens fajunk különösen a szex terén tud sokat panaszkodni. Egészen biztosan nem lennénk ilyen pesszimisták, ha az alábbi állatok sanyarú sorsát ismernénk. Nekünk legalább nem koppintanak a fejünkre a haverok orgazmus előtt, nem öl meg a partnerünk közösülés közben, vagy egyáltalán, a szex nem csak magányos maszturbálást jelent. Ezek tükrében meg kit érdekel, hogy kicsi az ember farka vagy nem nedvesedik eléggé? A Cracked.com segítségével és némi saját kutatás után összeszedtünk 12 állatot, amelyek végzete láttán önbizalmat meríthetünk!

Szemét haverok és megahere

A távol-keleti rhesusmajom hímje óriásit szívhat szex közben. Ugyanis alighogy elérte, hogy domináns hímként kutyapózba vághassa az egyik nőstényt, rögtön résen kell lennie. A többi hím csak a párosodó győztes orgazmusára vár, a tetőponton pedig akár kilenc - addig csak közönyösen arrafelé szöszmötölő - maki veti magát a kefélő hímre, és harapdálja-lökdösi. Magyarán csak a gyors, észrevétlen meneteknek van esélyük, mielőtt a haverok odaérnek.

Az Ausztráliában őshonos rövidcsőrű hangyászsünnek egyfelől óriási mákja van négyágú péniszével, amelynek közösülés közben csak két ága aktív, a másik kettő pihen. Aztán csere. Viszont emiatt egész hosszú meneteket képes levezényelni (és ez még mindig smafu a többi állati pélóhoz képest). Ezzel még nem lenne gond, azonban magányos állatok lévén a hangyászok a párzási időszakban csak lassacskán találnak párt. Ezalatt a testükön belül lévő heréjük elkezd töltődni ondóval. A nőstények viszont egy szezonban csak egy hímmel hajlandók párosodni, ezért a fickók közt dúl a harc a vagináért.

Szexmentes élet

A bársonyatka hímje is keményen tolja: készít egy fészket leendő párjának, majd beleveri az örökítőanyagot. Ezután felkutat egy nőstényt, odavezeti a fészekhez, és búcsút int. A gyakorlatilag telemaszturbált fészekbe pedig belehempereg a nő, és már meg is termékenyült. Viszont a szex szétáradó örömérzése ezeknek az ízeltlábúaknak nem adatott meg.

A szex élményét sok tengeri sün faj sem élheti át. E tüskésbőrű állatok hímjei nagy nehezen felcihelődnek egy tengerfenéki dombra, és az áramlatokra bízzák szabadon eresztett spermájukat. Közben a nőstény lepetézik, ezeket az apró tojásokat kell megtermékenyíteni az úszó spermáknak. Sok tengeri állat szorul ilyen távkapcsolatra, főleg az egyedek ritkasága, a hatalmas óceáni távolságok, és a kicsi mobilitás miatt.

Aljas módon kihasznált férfiak

Egy másik atkaszerű parazita, a Histiostoma murchiei hímjének élete nem ekkora vicc: a saját anyja azért kelteti ki egy tojásból, hogy azonnal közösüljön vele. Az újszülött ebbe bele is hal, de úgy távozhat az atkák sorából, hogy tudja, több száz nőstény atka fog tőle származni.

Al Bundy is biztos sorsszerűnek gondolná a tengerben élő zöld ormányosféreg hímjének tragikus végzetét. A féreg lárvája nem nélkül jön világra, majd legfeljebb három hétig sodródik az óceánban. Ha ez idő alatt nem talál felnőtt férget (ami csak nőstény lehet), akkor maga is 8-15 centiméteres nőstény féreggé alakul. Ha pechje van, akkor talál egyet, és rákapcsolódik. Ezen a ponton megpecsételődik a sorsa: nem fog 1-2 milliméternél nagyobbra nőni, és szép lassan betagozódik a nőstény petefészkébe. Élete hátralevő részét csajának egy szerveként tölti el, egyedüli feladata a peték folyamatos megtermékenyítése lesz.

A horgászhal hímje sem a mázlista állatok csoportjába tartozik. Emésztőrendszer nélkül jön a világra, szóval gyorsan nőstényt kell találnia, ha nem akar magányos véget érni. Ha megtalálta anála olykor ötvenszer nagyobb nőt, rácuppan a pikkelyére, és feloldja a bőrét. Lassacskán beleolvad a nősténybe, és gyakorlatilag egy csatolt spermagyárként éli le mélytengeri életét.

Szerelem utolsó vérig

A fekete özvegyek csoportjába tartozó vöröshátú pók Ausztráliában űzi a szexuális kannibalizmust. A nőstény sokkal nagyobb, mint a szerencsétlen hím, akinek a megtermékenyítés hálátlan feladata jut. A hímnek elég nagy vezéráldozatot kell hoznia: mialatt a nőstény megeszi őt, gyorsan meg kell termékenyítenie a hasán keresztül. A hímnek ugyanakkor több esélye van az imádkozó sáskák esetében, ha elég gyorsak, a csajuk nem falja fel őket.

A zsizsikeknél viszont nőnek lenni halálos kín: a hímnek ugyanis nagy, gusztustalan, tüskés fallosza van. Párosodás közben ezzel annyira szétroncsolja belül a nőstény rovart, hogy az már nem fog több babot megrágni. Így a hím garantálhatja, hogy neje monogám marad.

Magyar vonatkozású példa még a kérészek esete, amelyek egyszerre kezdenek a folyó fölötti nászba, majd a hím és a nőstény párosodásuk után el is hullik (ez a tiszavirágzás). Így a peches állatoknak egész életükben egy alkalomra kell tartalékolniuk minden szuflát. A közönséges tintahalnak is hasonló a sorsa, csak nagyobb a mérete. Egy gyors ölelkezés, a hím elpusztul, peterakás, a nőstény is elpusztul.