Szadista vagyok, fontos, hogy a partnerem szeresse a fájdalmat

Felháborodott olvasói levelet kaptunk a Szubmisszív kurva, akit meg kell büntetni című cikkre, Virginia nevű olvasónk szerint a cikkben írottak nagyon távol állnak a valóságtól. Ez a levél természetesen adta magát, és email formájában megkérdeztük a szexuális szokásairól és a hazai BDSM szubkultúráról. Gyakorló BDSM szexuális életet élőként az tapasztalata, hogy a fétisek világa kéz a kézben jár a BDSM szexualitással. Két éve fedezte fel önmagában a vonzódását, és azt vallja, valakiben vagy ott vannak a hajlamok erre, vagy nincsenek, akiben nincsenek, azokat nem lehet szubbá vagy dommá tenni.

Fontos, hogy a szerelmem élvezze a fájdalmat

„Az életemben mindig is nagyon fontos volt a szex. Jelenleg férfipartnerem van állandó. Ő, bár fetisiszta, van benne szubmisszivitás, és a mazochista énjét együtt fedeztük fel. Szubmisszív félként neki fontosabb az én boldogságom és kielégülésem, mint a sajátja, a fájdalomküszöbét is értem, az én kedvemért tágítja. Mivel én szadista vagyok, nekem nagyon fontos, hogy a partnerem szeresse a fájdalmat, amit adok neki, másképp nincs értelme, nem okoz nekem örömöt. Ugyanakkor fontos az is, hogy a szerelmem élvezze a fájdalmat, amit adok, ezért lassan haladok vele ezen az úton, hogy a teste megszokja, és átlépje saját határait."

Az olvasó, Virginia hat évvel ezelőtt hallott először a fetisisztákról, és nem igazán tudta elképzelni, mit lehet élvezni abban, ha valaki talpig latexbe öltözve szexel. Ahogy ő fogalmaz, elfogadta ugyan, de elképzelése se volt, mit lehet ebben élvezni. A szerepjátékokat mindig is kedvelte, a biszexuális olvasó egy lány szeretőjével játszott tanár-diák szerepjátékot. 

„Belegondolva, ez már a dominaságom felszín felé igyekvő csíráit mutatta – lévén, hogy én a tanárnőjét alakítottam mindig. Persze nem tudtam, hogy ez már az eleje valaminek. Közel két évvel ezelőtt, egy akkor már pár hónapja tartó szeretői viszonyban éltem meg először. Amikor azt kérte, pofozzam meg, furcsálltam, azt mondtam, hogy szívesen elverem a popsiját, de az arcát nem, hiszen az arca a lelke... túlzásnak éreztem. De szinte könyörgött, és kérte, tegyem meg. Az elsőnél még bátortalan voltam, de látva a hatást, elengedtem magam és felszabadult bennem valami: a szadista domina. Ezután a kapcsolatunkat meghatározta a BDSM. (Amúgy pár hónapig tartott, mert akkor én még nem akartam komoly kapcsolatot.) Ma úgy gondolom, nem tudok és nem is akarok élni BDSM-et nélkülöző kapcsolatban."

A szürke ötven árnyalatának semmi köze a BDSM-hez

Domináns, határozott nő az életben, a munkájában dolgozott vezetőként, szeret csapatot vezetni, irányítani. Az olvasó azt is leírta, hogy a határozott, kemény szexet kedvelte mindig is, a lágy szeretkezésre próbált nyitni, de bármilyen szerelmes is volt, sose érezte a magáénak. 

„A normális BDSM-kapcsolatban nincs létjogosultsága a pénznek, ahogy egy normális vanilla  kapcsolatban sincs. A BDSM nem arról szól, hogy egy domináns fél a kínzásért 'cserébe vásárol' magának egy szub (alázatos) partnert. És félő, hogy sokan ezt szűrik le A Szürke ötven árnyalata könyv konzekvenciájaként. Számos félrevezető elem van a könyvben, ami hibás képet fest a BDSM világáról: a történetben egy fiatal lányt kerít hatalmába egy domináns, és nem mellesleg dúsgazdag férfi. Fontos elem az, hogy dúsgazdag, hiszen szerződést köt a lánnyal, aki bár furcsállja az elején ezeket, drága ajándékokat kap 'cserébe'.

Másik nagy hiba, hogy a lányban eredetileg kicsit sincsenek mazochisztikus vágyak, és úgy megy bele ezekbe, hogy sodródik, tudja, csak ezen az áron lehet együtt az imádott férfival. Ez nem így működik. Mint már mondtam, ha nem vagy mazochista, sosem leszel az, a nulláról nem lehet felfejlődni ebben a témában. Például, ha én a pasim mellbimbóját kínzom, attól neki erekciója lesz. Miért? Mert mazochista, élvezi, amit teszek vele (és persze az is fontos, hogy én okozok neki fájdalmat). Aki nem mazochista, az a fájdalmat csak eltűri, de nem élvezi. Egy szadistának az okoz örömöt, ha egyszerre látja megcsillanni a partnere szemében a kínt és a gyönyört."

Virginia a levelében arra is kitér, hogy a BDSM mindenkinek mást és mást jelent azok körében is, akik ebbe a szubkultúrába tartoznak, eltérő módon élik meg a vágyaikat. A hazai közösség körülbelül pár ezer fő lehet, a netes közösségek szexpartnerkereső oldalakon és társkereső oldalakon, fórumokon is ismerkednek. Sokan barátokat keresnek, nem pedig társat, és akárcsak minden közösség, ez is belterjes – így látja legalábbis az olvasó. 

„Alapvető fontosságú a bizalom és biztonság. Ha nem bízol valakiben, akkor neki nem tudod magad átadni szubmisszívként, és így a BDSM lényege veszik el. A biztonság annyit jelent, hogy dominánsként figyelek a szub partneremre, hol vannak a lelki-fizikai határai. A BDSM-játék persze unalmas lenne, ha nem akarná mindkét fél tágítani ezeket a határokat, de ehhez nagy odafigyelés, türelem, és a már említett bizalom szükségeltetik.

Fontos elmondani, hogy bár alig két éve van jelen az életemben a BDSM, de biztosan tudom, hogy már nem tudnék enélkül élni. A vanilla szex [ a vanilla szex kifejezés az érzelmes, sima szeretkezést jelenti –a szerk.]már untat, nem izgat fel eléggé, és a BDSM világát egy csodálatos, végtelen folyosókkal bíró labirintusnak találom, ahol rengeteg felfedeznivaló vár még rám. Egyáltalán - nagyon izgalmas és intenzív élmény a BDSM, bármelyik oldalon is legyél."