Gabriella még nincs harminc és HIV-pozitív. A fertőzést K. Zoltántól kapta, attól a férfitól, aki állítólag szándékosan fertőzte meg volt feleségét HIV-vírussal. Miért vállalta a nyilvánosságot? "Hogy végre ellensúlyozzuk a Zoltánt. Muszáj tennünk valamit." A férfi, aki ugyan már beismerte, hogy korábbi párkapcsolatából szerezte a betegségét, most mégis Gabriellára akarja terelni az első fertőzés gyanúját. "Nem csak magunkat kell megvédeni" -tette hozzá a lány édesanyja, aki mindenben támogatja Gabriellát. " Az elsőként a nyilvánosság elé lépő Judit és ő közte is volt még két nő. Valószínűleg ők is fertőzöttek, és számos nő lehet még, akikről nem tudunk."
Öt évvel a fertőzés után
A nő 2001 novemberében ismerte meg az akkor már egy éve HIV-fertőzöttként regisztrált férfit. K. Zoltánnal, akivel azonos munkahelyen dolgozott, egy éven át élt együtt. Kapcsolatuk nem volt felhőtlen, a férfi többször megcsalta. Hogy beszélt-e fertőzéséről? "Ő sohasem közölte velem." Gabriella 2006 őszén egészségügyi problémával kereste fel nőgyógyászát. Orvosi javallatra több helyen is járt vérvételen, végül a Szent László kórházban közölték vele, hogy HIV-pozitív. Nem sokkal később lakásán felkereste Judit, aki elmondta, hogy volt férjétől elkapta a kórt. Gabriellában ekkor tudatosult minden. Kovács Zoltánné, Judit azóta blogot indított, hogy elmondhassa, mi mindenen megy keresztül egy magyarországi AIDS-es.
A férfival azóta egyetlen alkalommal találkozott, a rendőrségi szembesítésen. K. Zoltán akkor azt bizonygatta, hogy "ő mondta nekem egy városligeti séta során [hogy fertőzött], és hogy én akkor kinevettem. Mondtam, hogy ne haragudj, de ami nem történt meg, arra nem emlékszem. Se séta nem volt, se egy mondata arról, hogy mi a baja."
Rothadó belső és az elvárt büntetés
Gabriella nem érti a férfi motivációját. "Miért nem a volt barátnőjén áll bosszút, aki megfertőzte? Miért nem neki teregeti ki a szennyesét? Nem tudom. Én mindig segítettem anyagilag és mentálisan is. Egy rossz szavam sem volt hozzá. Ha kellett én mentem, és akár részegen is hazavittem."
Hogy milyen embernek tartja a férfit? "Zoltán olyan, mint egy szép alma: mézes-mázas és szép, belül pedig rohad. Igen. Így tudom csak jellemezni." Gyűlöletet azonban nem érez a férfi iránt. "Nagyon mély düh, amit érzek. Dühös vagyok. Gyűlölet?" - gondolkozott el hosszan - "Meg kell tudni bocsátani. Én úgy hiszem."
Mit vár a jövőtől? "Hamarabb meghalok, mint ahogy kellene. Remélem van igazságszolgáltatás Magyarországon, és igenis be fogják csukni. Mert egy ilyen embert be kell. Ha pedig mégsem... akkor fogalmam sincs. A sors majdcsak megbünteti."