Számos tanulmány kimutatta már, hogy akik korán kezdik a nemi életet, azok hajlamosabbak a kockázatos szexuális viselkedésre, mint azok, akik szépen kivárják, hogy megérjenek a feladatra. Egy újabb kutatás szerint azonban azoknak se könnyebb, akik túl későn szexelnek először. Náluk ugyanis gyakoribb a szexuális zavarok kialakulása. Ez a megállapítás persze logikusnak tűnhet, az azonban kevésbé, hogy a későn a Kolumbia egyetem és a New York állam pszichiátriai intézetének közös kutatásában 21 év és a fölötti szüzességelvesztést jelent. Csak összehasonlításként: olvasóink, bevallásuk szerint, átlagosan 18 évesen élték át első szexuális élményüket.
Az American Journal of Public Health című szaklapban 2008 januárjában megjelenő kutatás szerint azok a pasik, akik a húszas éveikben dugnak először, nagyobb valószínűséggel tapasztalnak erekciós problémákat, és nehezebben érhetik el az orgazmust, mint az első kalandon tinikorban átesett társaik. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy a szüzesség elvesztésének időpontja és a szexuális zavarok kapcsolata között nem ok-okozati összefüggést, hanem egyszerű együttjárást fedeztek fel. Hogy mi értelme van a vizsgálatnak, ha nem tudjuk, mi a probléma oka? Hozzásegít ahhoz, hogy megértsük a hosszú távú kapcsolatokban felbukkanó gyakori szexuális zavarokat.
Azok, akik későn házasodnak és kevés szexuális tapasztalatuk van, vagy egyáltalán nincs, gyakrabban tapasztalnak nehézségeket a gazdag és élvezetes nemi élet kialakítása terén - mondta el az ABC News-nak Eli Coleman, a minnesotai egyetem szexológia tanszékének vezetője. Hogy mi visz rá valakit, hogy ne szexeljen a házasság előtt? Az elvi, vallási megfontoláson kívül számos pszichés tényező, például félelem az intimitástól, önértékelési problémák vagy a gyakori alkohol és drogfogyasztás. Ezekben az esetekben tehát már az első szexuális aktus előtt fennállnak problémák, amelyek későbbre tolják a szüzesség elvesztésének időpontját.
Gina Ogden szexuál-terapeuta szerint számos emberben szégyenérzetet kelt a szexuális vágy kifejezése. Ezt részben az a közeg okozza, amelyben az illető felnő, és azok a hatások, amelyek a felnőtté válás során érik. Persze ezek a hatások nemenként eltérőek.
A nők sokszor azt tanulják meg, hogy jókislánynak kell lenniük. A jókislányok pedig nem beszélnek a szexről, és alárendelik vágyaikat a férfi akaratának. Ez a későbbiekben a vágyak elfojtásához, pszichés és fizikai zavarokhoz vagy a szexualitástól való teljes elforduláshoz, esetleg agresszióhoz vezethet. A férfiak esetében egészen másról van szó. A férfiakat sokszor a versengés motiválja, hiszen kamaszkorban egy srác megítélését befolyásolja, hogy volt-e már szexuális élménye. Minél később kezdi valaki, annál alacsonyabb lehet az önértékelése, és annál több múlhat az első aktuson.
A szexuális zavarok tehát a biológiai problémákon túl, pszichés hatásokra alakulnak ki, ezeket mélyíthetik a gyenge szexuális képességek és a gyenge debütálás. Ebből adódik, hogy a szexuális zavarok elkerülése érekében a fiataloknak meg kell érteniük saját szexualitásukat, a testük működését, fel kell fedezni képességeiket, meg kell tanulniuk a biztonságos technikákat.