Összeszedtük önöknek hogyan illik viselkedni egy sztriptízbárban, mire önök kedvesen megosztották velünk sztriptízes élményeiket. Volt, aki elmesélte, hogy járt már sztriptízbárban, de semmi sem történt. Volt, aki csak egy rövid szösszenetet írt le. "Egy barátom elvitte a nála sofőrként dolgozó alkalmazottját Nyíregyházán egy ilyen helyre. Csak a szemüket legeltették a lányokon, és visszafogottan italoztak. Egy bátortalan közeledése volt a haveromnak az egyik lány felé: Jól nézel ki, de még jobb lenne, ha leengednéd a hajadat. Válasz: Oké, egy ezres."
És akadt olyan is, akitől hosszú beszámolót kaptunk, hazai és külföldi viszonyokról egyaránt.
Elit mellek Afrikában
Idegen öt hetet töltött Johanessburgban. Nappal üzlet, este táncoslányok. "A portás a 2000 forintos belépti díj kiperkálása és a fémkereső kapu után közölte a játékszabályokat: nincs tapizás és nyúlkálás, dugni nem lehet, ne is próbáljuk megbeszélni, kaja nem kötelező, de fejenként legalább egy pia - akár kóla - kell, akár zárásig is maradhatunk, de egy asztaltáncot venni kell. Mindezt végtelenül udvariasan, majd átadta a játékszabályok bővebb kivonatát négy nyelven és kellemes estét kívánt." Esténként, nyitás után egy bemutatótáncot lejtettek a csajok, majd felváltva szórakoztatták fellépések és asztaltáncok a látogatókat. Egy korsó sör: 400 forint.
A helyszínen megismerkedtek egy bolgár lánnyal, aki elmondta, hogy az asztaltánc ára 2500, a priváté 4000 forintnak megfelelő összeg. Az utóbbi esetben a bugyi sem marad a táncoson. "A lányokat meghívhatjuk italra, csak felesleges, mert nem fogadhatják el. Még cigit sem. Nem ihatnak szeszt a műszak alatt. És a vendégtérben nem is bagózhatnak. A táncot fizethetjük a lánynak, de akár az asztal számlájára is írathatjuk, mindegy, mert a lóvéval rögtön a pénztárhoz mennek. Jatt jöhet, de az is megy a kasszába és végén osztják szét. A lány egyébként elmondta, hogy nem érzi rosszul magát, jól keres, jobban, mint otthon. Azt mondta, nem volt még balhéja a céggel, a vendégekkel igen, de azt a helyi klub emberei rendezik. A vendégtérben egyébként nem lehetett látni a biztonságiakat, csak ha a WC-be vagy a bárba mentek."
"Annyira tuti hely volt, hogy törzsvendégek lettünk. A harmadik alkalommal megismert a portás és a pincérlány is. Az udvariasságuk és az előzékenységük nem változott, csak már tudták a taxink számát, és amikor a számlát kértük, hívták is. A táncoslányok két hétig voltak egy helyen, aztán vitték őket máshová, hogy ne váljon megszokott unalommá senki számára. A számla mindig korrekt volt. Egyszer tévedésből a szomszéd asztal kajáját is hozzánk számlázták, de szóltunk és sűrű bocsánatkérések közepette korrigáltak. Balhét, verekedést soha nem láttunk, a vendégek sem voltak tahók, csak részegek."
A lehangoló hazai helyzet
A felemelő dél-afrikai beszámoló után most következzék a rideg magyar valóság. Nem újdonság senkinek, hogy esetenként csúnyán lehúzzák a turistákat egy-egy bárban. Levélírónk beszámolójából megtudjuk, hogyan.
Viki a budai éjszakai életből ismert sztriptízbárban mixerkedett. A helyet romosnak és lepukkantak írta le, az igényességről pedig csak annyit, hogy a nevetséges falfestést a portás készítette.
"Minden ital 3000 forint volt, akár whisky, akár kávé vagy kóla. A pezsgő pedig 30 ezer forintba került. Mindig ügyelni kellett, hogy nehogy berúgjanak a táncosok, és amikor a vendég kiugrott a mosdóba, oda kellett szaladni és kiönteni vagy kicserélni az üveget egy majdnem üresre, hogy vegyen újat. A tulajdonos úgy generálta a forgalmat, hogy a vendégekkel rögtön két italt vetetett, és odaküldött egy lányt táncolni meg inni. Ők igyekeztek minél jobban leitatni a vendéget, meg visszaállították az órájukat, hogy ne legyen meg az egy óra, amit kifizettek. A vendégekkel elég durván bántak, volt, hogy kirabolták őket a kidobók, elvették a hitelkártyát és a telefonjukat."
"Az ott dolgozó lányoknak nem csak a tánc volt a munkakörük. A vendégeknek 55 ezer forint volt kiszámlázva Martini fogyasztásként, ami tartalmazza a szobabérlés egy óráját, és a hölgyek mindenre kiterjedő szolgálatait is. Az apartmanok a klub felett voltak, és egy biztonsági őr is az ad hoc párocskával tartott. Aki pedig rosszalkodott, az megkapta a magáét. A szobák állapota szörnyű volt. Ha látattok már lepusztult hotelszobát vagy olcsó albérletet csótányokkal, akkor adjátok hozzá, hogy itt nem volt melegvíz és soha nem mosták ki az ágyneműt. A lányok nyolcezer forintot kaptak az aktusért, ráadásul gyakran voltak nemi betegek."
Hogy ilyet lehetett-e látni, azt nem tudjuk. A történet alapján azonban nem kizárt.
Azért a külföld sem egy habostorta
Mielőtt bárkiben az a kép alakulna ki, hogy külföldön szabad meztelen nőket kajtatni az éjszakában, itthon azonban tilos, olvassák el John A. Karki történetét. A férfi ugyan nem egy sztriptízbárról, hanem egy londoni kuplerájról tartott beszámolót, de története mindenképpen tanulságos.
John két barátjával a sohói Illusion bárba látogatott, prostinézőbe. Az ajtóban álló hostess csaj elmondta, hogy "öt font (1.820 forint) fejenként, hogy lemenjünk, a csajok felvonulnak, táncolgatnak, és ha tetszik valamelyik, akkor kiválasztom és elviszem, ha meg nem, akkor nem. Húsz perc szex és masszázs 30 font (10.920 forint)." Miután beléptek a kuplerájba, gyorsan kiderült, hogy a lányok mustrálása és a hostessszel eltöltött idő fejenként 325 fontba (118.300 forint) kerül. Felháborodásukra a lágyszívű madame megenyhült, és összedobhatták hárman az összeget, amiért egyikük ingyen szexelhetett. Elvileg. Mivel nem volt náluk elég pénz, a kidobóóriások hatására ott kellett hagyniuk személyi iratukat, és a barátjukat, akinél, mint a motozás után kiderült, nem voltak papírok. Kivettek pénzt az automatából, majd visszatértek. Mikor eljutottak a prostihoz, akit végül kiválasztani sem lehetett, kiderült, hogy ugrott az ingyenszex. Az ár 20 font/fő (7.280 forint), 10 percre. Ebben csak misszionárius póz volt benne, minden pózváltás további 10 fontba (3.640 forint) került. Ráadásul külföldi nő helyett csak a hazai ízek jutottak. A prostituált ugyanis magyar volt.
|