A műszálas otthonkába öltözött néni légycsapóval hajtja a nem létező legyeket. Minden mozdulata hangos csattanás. Elfehéredő ujjal szorítja az SZTK-s járókeretet. Hirtelen huncutul ránk mered, eszeveszett step-táncba kezd, a teste hullámzik, kontúrjai elmosódnak, a légycsapó meg veszettül cikázik a levegőben.
Az Üllői úti Bohemian Alibi szórakozóhely több, mint ezer négyzetméteres, zegzugos pincéjének színházában vagyunk. Ma, mint minden szerdán, Közép-Európában egyedülállóan, egy adott koncepció köré szerveződő színházi előadást látunk. A szereplők transzvesztiták. A koncepció pedig az, hogy vajon mi lesz velük ötven év múlva. De először is: kik azok a transzvesztiták?
Transzvesztita
Olyan személy, aki szívesen öltözködik titokban vagy nyilvánosan a másik nem ruháiba. A transzvesztitizmus nem tévesztendő össze a transzszexualitással vagy a szexuális irányultsággal; a transzvesztiták között ugyanis éppúgy akadnak heteroszexuálisok, mint homoszexuálisok. forrás: melegvagyok.hu
"Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelentenek bizonyos fogalmak. Keverik azt, hogy ki a transzvesztita, ki a transzszexuális, ki az átoperált" - mondja Krakter Zsolt, a Mr. Gay rendezvények szervezője és sajtóreferense. Ráadásul sokan olyan igénytelen férfiaknak hiszik a transzvesztitákat, akik néha felragasztanak egy műszempillát. Ő is így gondolta anno.
"Azt is transzvesztitának hittem, aki ötvenéves, pocakosodó, egy melegítő fölső van rajta, és ráadtak egy parókát. Aztán megláttam elhaladni magam előtt egy platinaszőke, elegáns, nádszál vékony lányt, és megkérdeztem magamtól, hogy na ez most mi volt? Nem attól transzvesztita valaki, hogy húz magának egy szemöldököt, hanem attól, hogy ezt komolyan veszi." Az Alibi fellépőinek például hosszú évekbe tellett, amíg megtanulták, hogy hogyan sminkeljenek, hogyan mozogjanak. Mindezt azért tették, mert így érzik jól magukat a színpadon.
"Ha a legtöbb nő úgy nézne ki, mint a transzvesztiták, akkor nem lenne ennyi meleg" - mondja mosolyogva a sajtóreferens. Egy igazi transzvesztita ugyanis ad magára, a külsejére, a fellépésére, és sokszor annyi nőiesség sugárzik belőle, hogy bármelyik lány megirigyelhetné.
Nemcsak a heteroszexuálisok, de sokszor a melegek sem tudnak mit kezdeni a transzvesztitákkal. Sokszor azért, mert nem akarják, hogy az emberek azonosítsák őket velük. Pedig Krakter Zsolt nagyon is tisztán látja a transzvesztiták szerepét a melegtársadalomban. "A transzvesztiták a melegvilág királynői, a melegfesztiválok ékkövei. Ők azok az éjszakai nők, akik a melegek élére kell, hogy álljanak, ha arról van szó."
Persze a díva-létnek is megvannak a maga árnyoldalai. "A férfiúi makacsság és a női hisztéria keveredik bennük, és ez egy iszonyú erejű elegy, ami néha be is robban." A fellépők öltözőjét például nem látogathatjuk meg. Előadás előtt állítólag veszélyes. Nem hisznek az elemi erejű energiákban? Akkor nézzék meg a videót.
A fenti videón a Kifúr-Lak TrafóHáz októberi előadásának részleteit láthatták. Ezen a darabon járunk mi is, ezeket a szereplőket, vagyis Micit, Barbarát, Noxyt, Nicole-t, Giselle-t, Lizyt, Pl-Frt, TekkIlát, Zsófit és Gingert látjuk a színpadon. A darab 2058-ban játszódik, egy öregek otthonában, és bizarr humorral parodizálja ki az öregséget, a betegséget, a halált. "Ha az ember képes nevetni az öregségen, akkor el lehet felette siklani" - mondja el a darab után Nicole, akinek nőiességét már számtalanszor megcsodáltam, és akit most először látok férfiként. Ha nem mutatnak be, nem ismerem fel.
"Ez nem egy megszokott transzvesztita revü, ahol az ember tollba, strasszba öltözik, ahol minden arról szól, hogy milyen szép, és hogy milyen kecsesen mozog - mesél Nicole - De ez is egy oldala ennek az életnek. Én örülök hogy ezt csinálhatom, mert - valljuk be - ha az embernek szépnek, csinosnak és szexisnek kell lennie, akkor mindig ugyanazt a karaktert játssza. Ezért jelent ez a darab kihívást. Ezeken az estéken mást mutathatsz meg magadból, mást domboríthatsz ki. Itt saját magam paródiája vagyok. Egy megkopott, öreg trafóként állok a színpadon."
"Az állandó vendégeknek általában megvan a maga kedvenc előadója, vagy kedvenc száma, ez a darab ezekből lett összemazsolázva, ezeket fordítottuk ki" - mondja a szórakozóhely művészeti vezetője, a darab rendezője, Kronie. "Nem vagyok rendező - utasítja vissza a titulust. - Én kitalálok valamit, amit megvalósítanak nekem a lányok, vagy megvalósítunk együtt, amennyiben táncos produkcióról van szó. Nélkülük nem menne ez a dolog." Megtudjuk, hogy az összpontosítás szempontjából ez a legnehezebb műsor, hiszen számos effekthez kell igazodniuk a szereplőknek. Legyen az egy légycsapó csattanása, egy új csatorna a színpadi tévén, vagy egy gyógyszer lenyelésének felerősített hangja. Kronie egyébként figyelemre méltó szerénységgel beszél saját szerepéről, és hangsúlyozza, hogy itt nem profi színházi előadást láthat a néző. Mi mégis remekül szórakozunk. Kolléganőnk viszont nem annyira.
Hát, nem egy komédia
Bár az előadás humorosan próbálta bemutatni az öregedést, nekem mindenestre inkább rossz kedvem lett, persze ez valószínűleg személyiség kérdése. Mert vicces, ahogy Nicole bepelenkázva, a járókeretek között egyensúlyozva Christina Aguilera You're beautiful című számát imitálja, majd kiöregedett Marilyn Monroe-ként a tükörben igazi arcát meglátva elájul, de nekem mégsem nevetnem kellett. Vagyis nemcsak. Az öregedés, főleg ha gyönyörű dívákról van szó, egy kicsit mindig nyomasztó, bármilyen vicces köntösbe is van bújtatva.