Nóra, a hároméves philadelphiai macska 2007-ben lett internetes sztár, amikor gazdái, Burnell és Betsy Yow meg akarták mutatni egy unokaöccsüknek macskájuk vicces viselkedését, és feltették a róla készült videót a YouTube-ra. A menhelyről hazavitt macska ugyanis minden idomítás nélkül, teljesen önállóan elkezdte használni a család zongoráját, és gazdái szerint imád játszani: művészi elmélyülésében az sem zavarja, ha közben a szomszéd hangszeren Betsy Yow épp zongoraórát ad tanítványainak: olyankor duettet játszik, persze a saját művészi elképzelései szerint értelmezve a műfajt.
Útban a hírnév felé
Az unokaöcs reakciója nem ismert, a videomegosztó nézőközönsége azonban azonnal rákattant az elmélyülten zongorázgató macskára, akit pár hét alatt több millióan néztek meg, később pedig valódi celebritás lett az USA-ban: beszámolt róla a CNN, végigturnézta szinte az összes tévéshow-t, saját MySpace-oldala, YouTube-csatornája, weboldala és persze blogja is van, szerzeményei CD-n is megjelentek, sőt könyvben is megosztotta, hogy hogyan lehet szorgalmas gyakorlással hozzá hasonló zenei sikereket elérni.
Egy saját CD kiadása persze még nem akkora dolog, Zámbó Jimmynek is mennyi volt, Nóra azonban tehetséges, a modern zörejzene jegyeit mutató játékával most már a komolyzenei nevelésbe is beklimpírozta magát. A zongorázó macska virtuóz kompozíciói ugyanis felkeltették Mindaugas Piecaitis litván zeneszerző-karmester figyelmét is, aki idén áprilisban épp egy gyerekeknek szóló koncertsorozat összeállításán dolgozott a litván Klaipeda városka kamarazenekarával közösen. „Teljesen elbűvölt, amikor megláttam [a videót]. Viccesen felvetettem, hogy kéne kezdenünk valamit vele, megmutathatnánk a gyerekeknek. Az ötletet viszont olyan lelkesedés fogadta, hogy később magam is átgondoltam: de hát várjunk csak, miért is ne csinálhatnánk valami valódi, minőségi dolgot belőle? Miért ne írhatnánk át például egy zenekari darabbá?” – nyilatkozta a karmester a BBC-nek a kezdetekről.
A tehetség utat tört
Piecaitis kapcsolatba lépett a philadelphiai macska tulajdonosaival, akik boldogan működtek együtt vele, és párhavi munka eredményeként június 5-én a helyi koncertteremben, Klaipeda város kamarazenekarának közreműködésével bemutatták a CATcerto című közös művet. Bár Nóra itt csak videókivetítőn, felvételről játszotta a zongoratémát, a darab nagy sikert aratott, Piecaitis pedig reméli, hogy egyszer még élő előadás keretében is nekifuthatnak egy még forradalmibb verziónak.
Nóra – akit az elmúlt években sem vakított el a celeblét, és híressé válása óta is szorgalmasan és nagy kedvvel játszik – blogján boldogan számol be a premierről, és külön közleményben mond köszönetet emberi személyzetének, amiért lehetővé tették a hírnévnek ezt az újabb fokozatát. „Hálistennek személyi asszisztenseim, Betsy és Burnell nagyon jól tudtak együttműködni Mindaugassal, hogy megfelelő megoldást találjanak erre a nem mindennapi bonyolultságú feladatra. Külön internetes csatornán továbbították neki a játékomról készült videókat, speciális szoftverekkel és újabb felvételek sokaságával egy profin hangosított és vágott filmet állítottak össze, természetesen az én beleegyezésemmel és aktív közreműködéssemmel. Izgalmas élmény volt részt venni ebben a történelmi együttműködésben, és mint a világ első macska-szólózongoristája, boldog vagyok, hogy benne lehettem e forradalmi projektben. A végleges eredménnyel pedig nagyon elégedett vagyok. Szeretném megköszönni Mr. Piecaitisnek, hogy megadta számomra a lehetőséget, hogy az egész világnak megmutathassam, hogy egy macska-koncertzongorista is képes gyönyörűen együttjátszani egy zenekarral. Mint minden nagy művész, én is küldetésemnek érzem, hogy alkotásra inspiráljak másokat, és ha csak egyetlen személyt is zeneszerzésre vagy zenélésre tudtam biztatni ezzel, már elmondhatom, hogy volt értelme élnem”.
A zenekar is elégedett volt a darabbal, bár - mint az egyik zenész elmondta -, soha nem gondolták volna, hogy egyszer egy macska zongoraszólóját fogják kísérni. Az egyik hegedűs, Egle Povilaskiene elismerte, kicsit izgult is, elég jók lesznek-e a kirobbanó tehetségű macskához: „Azt hiszem, még van hová fejlődnünk. Ilyen művészi teljesítményhez még igazán sokat kell gyakorolni”.