Elvis Presley orvosát az énekes sok rajongója csak úgy hívja, "az ember, aki megölte Elvist". A rajongók között hasonló a státusza, mint Michael Jackson orvosának, dr. Conrad Murraynek: őt teszik felelőssé szeretett sztárjuk haláláért, ezért a popkultúrában csak dr. Nick néven futó orvos 83 éves korában úgy döntött, megírja az Elvishez fűződő viszonyát - írja a Daily Mail.
Dr. Nicket annak idején a bíróság elítélte, az orvosi kamara pedig kizárta tagjai közül, mert 14 esetben a kelleténél nagyobb adag gyógyszert írt fel olyan sztároknak, mint Elvis Presley vagy Jerry Lee Lewis. A doktor - több mint harminc évvel később - most könyvével igyekszik árnyalni a róla kialakult haláldoki képet.
Elvis Presley holttestét 1977. augusztus 16-án találták meg gracelandi otthonának fürdőszobájában. A boncolás során Elvis vérében tizennégy fajta gyógyszert mutattak ki, de orvosa azt mondja, ezek közül egyik sem volt jelen akkora mennyiségben, hogy az a halálát okozhatta volna. Dr. Nick elmondása szerint teljesen átlagos volt az este, amikor Elvis meghalt, "semmilyen különleges orvosi körülmény nem lépett fel". Elvis Presley "a szokásos problémáival küzdött", és amikor a mosdóba ment, leesett a vérnyomása, ami miatt rohamot kapott, és mire a segítségére siettek, addig már nem volt mit tenni.
Az orvos könyve alapján viszont egyáltalán nem mondhatóak átlagosnak azok az orvosi problémák, amelyekkel Elvisnek nap mint nap meg kellett küzdenie. Különféle betegségeire és bajaira az utolsó évben mintegy tízezer receptet váltott ki Elvis Presley és személyzete.
Dr. Nick 1967-ben, tíz évvel az énekes halála előtt lett Elvis Presley kezelőorvosa. A zenész ekkor 32 éves volt. Kihívta birtokára a memphisi kórház ügyeletesét, aki éppen Dr. Nick volt, majd zavartan megmutatta az orvosnak a túlzott lovaglás miatt erősen kipirosodott hátsóját és combját. A nem igazán életmentő beavatkozás során azonban beszélgettek annyit, hogy összebarátkozzanak.
Elvis hamarosan elmondta az orvosnak, hogy elvalváshoz altatókat szed, a felkeléshez amfetamint, ha fáj valamije, akkor meg azonnal a kodeinhez nyúl. Presley nagyon szerette a gyógyszereket, a drogoktól viszont tartózkodott: dr. Nick elmondása szerint az utcán kapható drogoktól csak azért tartózkodott, mert azok számos zenész halálát okozták, de szinte minden gyógyszert kipróbált.
Egy évvel később dr. Nick Elvis gyógyszerfogyasztásának újabb dimenzióját ismerhette meg. Ekkor torok- és mandulagyulladással kezelte a zenészt. Otthagyott Elvisnek egy üveg gyógyszert, hogy abból vegyen be egy keveset. Másnap meglátogatta a zenészt, aki boldogan újságolta: "Megittam az egészet. Gyorsan fel kell épülnöm. Be kell fejeznem az albumomat". Az orvos szerint, ezzel kezdődhetett Elvis gyógyszerfüggése: rendszeresen belebetegedett a munkába, és ha megbetegedett, akkor azonnali gyógyírt akart találni.
Megint egy évvel később, 1969-ben, amikor Elvis nyolc év után először lépett fel Vegasban, arra panaszkodott, hogy kapar a torka, amit egy gyógynövényekből és folyékony kokainból álló keverékkel próbált magának meggyógyítani. Ez is jellemző volt Presleyre, többnyire igyekezett magát gyógyítani: vitaminokat, stimulánsokat szedett, szemcseppet adagolt magának, sőt még fájdalomcsillapító injekciót is adott magának, amikor fájt a dereka. Elvis Dialudidot használt, ami az egyik leggyorsabban ható fájdalomcsillapító, és olyan erős, hogy végstádiumos rákos betegek szokták kapni.
Presleynek viszonylag fiatal korától kezdve zöldhályogja volt, ami egy idősekre jellemző betegség, de fiataloknál is előfordulhat. A beteg szemében a nyomás folyamatosan növekszik, ami hosszútávon a perifériás látás romlását és vakságot okozhat, ha nem kezelik megfelelően. Elvis ugyan kezelgette hályogját, de nem figyelt rá oda különösebben. Egy alkalommal egy fellépése után akkora volt a nyomás a szemében, hogy orvosának a szemébe kellett injekciót adnia, hogy csökkentse a nyomást.
Haja korán őszült, ami nem tetszett neki, ezért feketére festette, de a fellépésekkor mindig kiizzadt magából valamennyi festéket, ami általában a szemébe folyt, ami szintén nem tett jót a szemének. Annyi fellépést vállalt, annyira gyors életet élt, hogy a testét negyvenéves korára szinte teljesen elhasználta. Reumája volt, fájdalomcsillapítókra volt szüksége a járáshoz is, rossz volt a gyomra, ami miatt szteroidokat kellett szednie, a fájdalomcsillapítóktól megnagyobbodott a mája, Cushing-kórja volt, ami miatt felpüffedt a teste.
A nyaka annyira fájt, hogy egy erős fájdalomcsillapítót, Demerol-injekciókat kapott rá orvosától. A tűszúrások okozta sebek miatti fájdalmat Novocainnal enyhítették. Mindkét szerre rászokott, ezért metadont szedett, amivel egyébként a heroinistákat szokás kezelni, hogy megkönnyítsék a leszokásukat.
Ahogy teltek az évek, Elvis egyre rosszabb állapotba került. Elkapta a Hepatitist, cukorbeteg lett, elhízott, kiugróan magas volt a vérnyomása, a Cushing-kór miatt veseproblémái is felléptek. Az orvosa összeállított egy gyógyszercsomagot, amit 12 óránként kellett beszednie, és Elvis mellé állított két nővért, akiknek az adagolást kellett felügyelniük. Még így sem tudták megakadályozni, hogy Elvis mindenféle gyógyszereket vásároljon magának pult alól a különféle patikákban, illetve titokzatos barna papírzacskókat rendeljen postán.
Végül 1977. augusztus 16-án Elvis Presley 14 szerrel a vérében kiment a mosdóba, ahol rosszul lett, az orvosa nem tudott már rajta segíteni. Idén lett volna 75 éves.