A héten nyomozást rendelt el a rendőrség kényszerítés és szemérem elleni erőszak miatt, mert tűzoltók a gyanú szerint szexuálisan zaklatták egyik társukat. Az eset után hamar bejárta a sajtót: a fővárosi tűzoltók körében bevett gyakorlat az újoncok kemény túráztatása, az egyik egységnél pedig a legbelsőbb szakmai körökben "análfűrésznek" nevezett szexuális megalázás.
A különféle szervezetek eldurvuló beavatási szertartásai rendszeresen bekerülnek a hírekbe. A budapesti tűzoltók előtt néhány hónappal agyonvert orosz rendőrről olvashattunk. Korábban a brit és a brazil hadseregből szivárogtak ki olyan videók, amelyek az újoncok beavatását mutatták be. A britek a meztelen birkózásra, a tüskés bokrokba ugrásra és az elektrosokkra esküsznek, míg a braziloknál maradtak a verésnél és a vasalóval égetésnél.
A királyi légierőt választó Harry és Vilmos herceg sem úszhatja meg valószínűleg a beavatást, ahol az eddigi hagyományok alapján a teljesen egyértelmű fizikai erőszak helyett inkább a vicces szívatás irányából közelítik meg a kérdést. A hercegeknek valószínűleg vécécsészéből kell majd szívószállal sört inniuk, illetve meztelenül végig kell futniuk egy kifutópályán.
A tűzoltókon, rendőrökön, katonákon kívül az iskolákban és a sportcsapatokban a leggyakoribbak a beavatási szertartások a modern kultúrákban. Legutóbb egy szegedi kollégium tartott – szakszóval élve – túl durva szecskáztatást, aminek feljelentés lett a vége, illetve az, hogy néhány szervezőt közmunkára ítéltek. A feladatok során az elsősöknek a padot kellett a fejükkel verniük vagy egymást, illetve szarral teli vécében kellett tapicskolniuk.
Egy másik iskolában mosószeres gyümölcsturmixot itattak az elsősökkel, ami kis híján az egyik gyerek halálát okozta, a Széchenyi István Egyetem gólyatáborának képei meg akár valamilyen bizarr pornóeseményen is készülhettek volna.
Könnyen eldurvul a játék
A brutális iskolai beavatások hagyománya leginkább a legnagyobb amerikai egyetemekre jellemző, illetve az egyetemi testvériségekre, diákkörökre, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok 44 államában tiltják a beavatási szertartásokat, és olyan gyűjtőszervezete is van a testvériségeknek, amely szintén szankcionálja a beavatást.
Az ilyen rítusok egyik célja, hogy megteremtsék, fenntartsák a csoportegységet, ezért akár kifejezetten hasznosak is lehetnek, amennyiben úgy vezénylik le őket, hogy az semelyik félnek sem okoz maradandó traumát. "Az újoncok a beavatási szertartásokon arra számítanak, hogy rövid időre megalázzák őket. Arra számítanak, hogy olyan dolgokat fognak velük csinálni, amelyek kellemetlenek lesznek, vagy nem a kedvükre valók, de a legtöbb esetben arra nem számítanak, hogy veszélyes helyzetbe kerülhetnek, akár életveszélybe, vagy komoly fizikai vagy pszichés sérüléseket szenvedhetnek el. A csoport szempontjából a beavatási szertartás retorikája az, hogy növeljék a csoport tagjai között a bizalmat. A szülők, az edzők, a közösség tagjai mind átestek a beavatáson, és ők maguk is avattak be másokat, úgy vélik, az övékhez hasonló lesz a beavatás, ezért nem akarják megtörni a hagyományt. Gyakran úgy vélik, hogy a hagyomány folytatása egyfajta szórakozás, vagy szükséges eszköz valamilyen tulajdonság megerősítéséhez, például a férfiasságéhoz. Ezért az egyén elfogadja a hagyományt" – írja a beavatási szertartásokkal foglalkozó Inside Hazing.
Miközben a beavatási szertartások fontos eszközei annak, hogy fenntartsák az egységet egy nagyobb csoportban, nem szabad elfelejteni, hogy a rosszul kivitelezett, eldurvult beavatások hatalmas károkat okozhatnak, az esetlegesen bekövetkező fizikai bántalmazásokon felül. Ha eldurvul az egyik alkalommal a beavatás, akkor az valószínűleg azt eredményezi, hogy a következő években is durva lesz. Ezt az Inside Hazing szakemberei azzal magyarázzák, hogy a beavatókban két pszichológiai folyamat megy végbe, amikor eldurvul a szertartás. Az egyik ilyen folyamat az azonosulás az agresszorral, ami egy védekezési mechanizmus. Adott helyzetben minden egyén azt utánozza, amit vele tettek ugyanilyen helyzetben, sőt sokszor túlzásba is viszi a cselekvést. Úgy bánnak a többiekkel, ahogy velük bántak, de míg egy sikeres diák esetében ez nem okoz általában komoly problémákat, addig egy megalázott, megszégyenített, megkeseredett diáknál komoly gondokat szülhet, amikor ő kerül beavató helyzetbe. A másik folyamat, ami ilyenkor jelentkezik, azért felelős, hogy elégtételt vegyünk a minket ért sérelmekért. A hirtelen hatalmi pozícióba kerülő egyének a beavatáson átesőkön szeretnék megtorolni többek között gyerekkori gyötrelmeiket.
De nem csak a beavatók személye fontos ahhoz, hogy egy ilyen rítus eldurvuljon. A beavatáson átesők között azt figyelték meg, hogy vannak olyan típusok, akik hajlamosabbak eldurvítani egy szertartást. Egyrészt a beavatók nagyobb eséllyel szállnak rá a gyengébb, könnyebb célpontoknak tűnő személyekre, másrészt a beavatottak között lehetnek olyanok, akikben annyira erős a csoporthoz tartozás vágya, hogy önként és dalolva vetik alá magukat a megalázó feladatoknak, így adva fel a labdát az egyre durvuló rituáléhoz.
A résztvevő személyek mellett meg kell még említeni a környezetet is. Fontos, hogy a résztvevők elzárt helyen legyenek, ahol várhatóan nem jelenik meg a szereplőkön kívül senki sem. Nincsenek riporterek, igazgatók, főnökök, szülők.
A eldurvulásért felelős tényezőknél nem szabad kihagyni a rituálé nem aktív résztvevőit, a passzívan szemlélődő csoporttagokat sem. Az Inside Hazing azt írja, ha elfajulni látszik egy beavatás, akkor azt a legnagyobb eséllyel a szemlélődő csoporttagot tudják megállítani, persze csak akkor, ha nem egyénenként fejezik ki nemtetszésüket, hanem közösségként fellépve próbálják leállítani a megalázásokat.
Túlzásba vitt férfiasság
A legdurvább beavatási szertartásokkal egynemű csoportokban találkoztak, de a nőkre nem igazán jellemzőek az elfajuló fizikai és mentális próbatételek. Ezzel szemben a férfiak alkotta csoportoknál könnyen elharapódzik, ízléstelen irányba megy el egy-egy beavatás, amit Psychology Today egyik munkatársa annak tudott be tanulmányában, hogy a férfiakból álló egynemű csoportokban az egyik legfontosabb erény a férfiasság, így az egyik legjobb próba a férfiasság próbája.
"[...] a csoport régebbi tagjai azért fordulnak az erőszakos beavatáshoz, hogy biztosítsák dominanciájukat a csoport újabb tagjai felett, amihez a megalázás az eszközük. A szexuális megalázás az egyik legkönnyebben felismerhető módja a másik megalázásának. Ha egy férfit behatolásnak vetnek alá, az az egyik legnyíltabb próbálkozás arra, hogy fizikailag és pszichológiailag is erőszakos módon fejezzék ki a dominanciájukat. Az erősen a férfiasságra épülő kulturális kódrendszerünkben a passzivitás, az engedelmesség, az, hogy valakibe behatolnak, a gyengeség, a sebezhetőség, a femininitás, a homoszexualitás jele, amelyek mind alárendelt helyzetek. Egy ilyen szerepbe kényszerített fiatal férfit a helyzet a csoportban betöltött erőtlen, újonc szerepére emlékeztet, míg a régebbi, tapasztaltabb tagokat alfa hímként állítja be. Egy másik népszerű magyarázat szerint ezek a gyakorlatok olyan régóta a csoport vagy a kultúra hagyományainak a részét képezik, hogy az idősebb tagok tulajdonképpen semmi mást nem csinálnak, csak megismétlik azt, amit velük tettek újonc korukban. Úgy akarják visszaszerezni elvesztett férfiasságukat, hogy fitogtatják a hatalmukat az újoncok fölött" – írják a Psychology Today januári cikkében.
A tanulmányokból azt szűrhetjük le, hogy minél fontosabb valahol a férfias, határozott természet, annál durvább beavatási szertartásokra számíthatunk. A legjobb katonák, sportolók azok, akik robbanékonyak, mindent megtesznek a siker érdekében, nem adják fel a küzdelmet, képesek vadállati módon harcolni egy célért. Az edzők és a tisztek remekül látják meg az egyénekben az ilyen képességeket, remekül is szabadítják fel őket, de a legtöbben abban hibáznak, hogy az ilyen tulajdonságokkal rendelkező egyéneket nem tanítják meg arra, hogy a bennük dolgozó dühöt, elszántságot kontrollálni tudják – foglalhatjuk össze az Inside Hazing leírását.
Mivel a legtöbben nem tanulják meg levezetni a feladataik – rendfenntartási munkák, sport, tűzoltás – elvégzése közben felgyülemlett feszültséget, egy idő után a csoporttagot egymáson élik ki az agressziót.
"Az érzelmi állapotok időtől és tértől függően változnak. Például egy fárasztó futballedzés után, amikor a csapategység nem volt az igazi, és az edző kemény volt és követelőző, a játékosok stresszesen és fáradtan gyűlnek össze az öltözőben. Az volt a feladatuk, hogy agresszívak legyenek, gondolkodás nélkül cselekedjenek, és azt csinálják, amit mondanak nekik. Lehet, hogy megalázták őket, zavarban vannak, de az is lehet, hogy hatalmasnak, erősnek érzik magukat. Mindegy, milyen érzelemről van szó, a lényeg, hogy intenzív, és hirtelen vissza kell venniük a tűzből. Tele vannak adrenalinnal, és az a dolguk, hogy eloszlassák az energiáikat, de nincs a közelben felügyelő, és olyan tevékenységet sem tudnak végezni, ami lenyugtatná őket. Ez például egy olyan érzelmileg túltöltött helyzet, amikor könnyen kialakulhat a veszélyes szecskáztatás" – írja az Inside Hazing.