Daróczi Dávid volt kormányszóvivő halála után sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon mi vihet rá egy embert arra, hogy az életösztönt legyőzve, saját kezével vessen véget életének, és hogyan lehet megelőzni egy ilyen tragédiát. Dr. Nagy Szilvia pszichiáter a Velvetnek elmondta, hogy az öngyilkosság, más néven a meghívott halál, tipikusan humán jelenség, és az emberi lét egyik legtragikusabb eseményének számít.
A befejezett öngyilkosság gyakoribb tavasszal
„Minden korban és minden kultúrában előfordul. Az előfordulási gyakorisága Európában és Észak-Amerikában nagyobb, Dél-Amerikában és Ázsiában kisebb, a legritkább az arab világban. Az Európai Unió statisztikai adatai szerint 1994-ben Magyarországon az éves, mindkét nemre összesített halálozási arány százezer lakosra vonatkoztatva 33,5 volt. 2005-re viszont a gyógyszeres terápiák fejlődésének köszönhetően ez 23,2-re csökkent. A gyakoriság egy adott országon belül is mutathat eltéréseket, így például Magyarországon a keleti, délkeleti megyékben az öngyilkossági halálozás 2-3-szorosa a nyugati régiónak. Ami az időbeli megoszlást illeti, a befejezett öngyilkosság gyakoribb tavasszal – bár ősszel van egy második csúcs –, a hét első felében, a nap első felében, és nőknél a menstruációt megelőző napokban. Szintén nagy az előfordulás a nagy gazdasági válságok idején, és tipikusan alacsony a háborúk alkalmával” – tette hozzá a pszichiáter.
A gyakorló vallásosság segít
Mint kiderült, rengeteg olyan tényező van, ami közrejátszhat abban, hogy valaki önkezével vet véget az életének. „A mai nézetek szerint a befejezett öngyilkosságok kétharmadának a hátterében kezeletlen depresszió áll. Ezt követi a sorban az alkohol- vagy drogfüggőség, a különféle krízishelyzetek, a skizofrénia, a személyiség-, hangulatzavarok, és a daganatos betegségek. A statisztikai adatok szerint a házasságban élők kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint az egyedül élők. Nem tisztázott a társadalmi osztály hatása az öngyilkosságra, de egyes tanulmányok rámutattak arra, hogy nagyobb az arány a legmagasabb és a legalacsonyabb társadalmi rétegekben. Mindezek mellett az öngyilkosság családi halmozódást is mutathat, ebben részben tanult magatartásmódnak, és részben a genetikának is szerepe van. Bizonyos életszakaszok, mint például a serdülőkor szintén növelik a kockázatot. Ennek megfelelően védő tényezők is vannak, a jó szociális és családi háttér, a terhesség, a szülést követő első év, a nagyobb gyerekszám a családban, valamint a gyakorló vallásosság” – tette hozzá Dr. Nagy Szilvia.
A férfiak a drasztikusabb módszereket választják
A HVG egyik januári cikke szerint a magyar férfiak közül sokkal többen követnek el öngyilkosságot a születésnapjukon, mint az év más időszakában, és az idősebb nőknél is megfigyelhető hasonló tendencia. Dr. Nagy Szilvia szerint természetesen lehet szerepe az ünnepeknek, évfordulóknak, a különleges dátumoknak abban, hogy valaki mikor szánja el magát a végső lépésre, de ezek megítélése egyénre szabott, nehéz általánosítani. Ami pedig a kulturális és a vallási hátteret illeti, az is szerepet játszhat abban, hogy ki hogyan viszonyul az öngyilkosság kérdéséhez. „Az mindenesetre biztos, hogy egyes országok esetében fontos a vallás és a tradicionális értékrend is. Például jóval ritkább az öngyilkosság ott, ahol az alkoholfogyasztást tiltják. Általában a mediterrán országokban kevesebben vetnek véget életüknek önkezűleg, különösen azokon a helyeken, ahol nagyarányú a gyakorló katolikus lakosság. Az is igaz a statisztikai adatok szerint, hogy a vallást tekintve a katolikusok és a mohamedánok sokkal kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint a protestáns lakosság” – tette hozzá.
Az öngyilkossági kísérlet nem jelenti a szándék komolytalanságát
A nemek között egyébként nemcsak az időpont megválasztásában vannak különbségek. A befejezett öngyilkosság a világon mindenhol gyakoribb a férfiak körében, az öngyilkossági kísérlet pedig a nőknél. A drasztikusabb módszereket – mint például az akasztás, lőfegyver használata, vagy a magasból leugrás – általában a férfiak választják, míg a nők gyakran gyógyszert vesznek be. „Persze a 'csak' öngyilkossági kísérlet nem jelenti a szándék komolytalanságát, és az sem igaz, hogy aki beszél az öngyilkosságról, az úgysem teszi meg, hiszen a befejezett öngyilkosságot elkövetők között gyakran szerepel korábbi öngyilkossági kísérlet a kórelőzményben. Ennek ellenére egymástól jól elkülöníthető a két magatartásmód. Vagyis aki valóban eltökélt, drasztikusabb módszert választ, előre megfontoltan készül rá, és magányosan hajtja végre tettét megelőzve ezzel azt, hogy rajtakapják. A másik csoportba inkább nők tartoznak. Ők hirtelen ötlettől vezérelve – például szerelmi bánat miatt – döntenek így, csekély hatásfokú módszert választanak, például kis mennyiségű gyógyszert vesznek be, majd azonnal segítséget kérnek” – nyilatkozta a Velvetnek Dr. Nagy Szilvia.
Könnyebb gyanút fogni, ha az illető beszél a halálról
Hogy a környezetnek mennyi lehetősége van felfigyelni az intő jelekre, nem egyszerű megállapítani; a betegek közel kétharmada ugyan kommunikálja a szándékát valamilyen formában a környezete felé az öngyilkosságot megelőzően, de ezek általában nem direkt utalások. „Könnyebb gyanút fogni, ha az illető beszél a halálról, elmúlásról, búcsúzik valamilyen módon, végrendelkezik, fegyvert vásárol, gyógyszereket gyűjtöget, vagy búcsúlevelet ír. A „cry for help” (segélykiáltás) jelenség lényege, hogy az öngyilkosságra készülő személy valamilyen formában kommunikálja a környezetének a szándékát. Ha ebben a fázisban a környezet nem tudja megállítani a folyamatot, akkor előáll a preszuicidalis, vagyis az öngyilkosságot közvetlenül megelőző szindróma, amikor a gondolkodás és a magatartás beszűkül, az addig elfojtott agresszió önmaga ellen fordul, és megjelennek az öngyilkossági fantáziák, például az elkövetés módjával, vagy a halálát követő eseményekkel kapcsolatban” – tudtuk meg a szakértőtől.
A lelki eredetű betegségeket sokan titkolják
Ami az öngyilkosság megelőzését illeti, az gyakorlatilag azonos a depresszió kezelésével, annak prevenciójával, valamint a pszichológiai kultúra terjedésével, javulásával. „Kiemelt a szerepe a lelkisegély-telefonszolgálatoknak, az egészségügyi felvilágosításoknak a médiában, népszerűsítő könyvekben, és néhány kiemelt területen dolgozóknak, mint például tanároknak, lelkészeknek, katonatiszteknek vagy laikus segítőknek” – nyilatkozta dr. Nagy Szilvia, aki hozzátette, a depressziós és egyéb pszichiátriai, illetve pszichológiai problémákkal küzdőknek sokat árthat az, hogy még manapság is sokan úgy gondolják, a lelki eredetű betegségeket el kell titkolni. „Talán van némi javulás az utóbbi időben, mind a gyógyszeres terápiák fejlődésében, mind a pszichoterápiás segítségnyújtás és elfogadás kultúrájában, és az önismeret fontosságában” – tette hozzá a szakértő.
Fokozott óvatosság
Tekintve, hogy a pszichiátriai szakrendelőkben csekély lehetőség van pszichoterápiákra, így a depresszió kezelésére államilag finanszírozott rendeléseken inkább csak a gyógyszeres megoldás kínálkozik, bár ismert klinikai tény, hogy a kettő kombinációja hatékonyabb lenne. „A jelenleg használatban lévő antidepresszánsok nem azonnal fejtik ki a hatásukat, mint például a szorongásoldó szerek, hanem körülbelül két-három hét szükséges a hatás kifejlődéséhez. Az átmeneti időszakban tehát a gyógyszer még nem nyújt védettséget a depresszió tünetei, így az öngyilkossági késztetések ellen sem, ezért fokozott óvatosságra van szükség a kezelőorvos részéről. Mindemellett valóban ismert jelenség az, hogy van egy kis alcsoportja a betegeknek, akiknél az induló gyógyszerezés ronthatja az állapotot, de ennek oka az, hogy valójában a depresszív tüneteik mögött fel nem ismert vagy addig nem manifesztálódott bipoláris betegség áll. Ez kivédhető a párhuzamosan adott nyugtató és hangulatstabilizáló kezeléssel, szorosabb kontrollal, vagy adott esetben kórházi beutalással” – magyarázta meg a jelenséget Dr. Nagy Szilvia.
