Rabtársai nem szólhatnak, nem is köszönhetnek Stohlnak

2011.10.07. 13:49
A színész élete akkor lehet könnyű a Kozma utcai börtönben, ha szórakoztatni tudja a többi rabot - így úszhatja meg a csicskáztatást, vagy hogy lenyúlják a cigijét. Nehéz helyzetből indul, mert az elítéltek most hozzá sem szólhatnak. A Való világot nézheti, a híreket viszont nem. Riport a börtön mellől jelelő élettársakkal, hangszálat nem kímélő feleségekkel.

Stohl Andrást a Nagy Ignác utcából a Budapesti Fegyház és Börtönbe (vagyis a Kozma utcai börtönbe) szállították át bevonulása után. A fegyintézet több épületből áll, ezek között próbáltuk megtalálni a tíz, de legalább öt hónapnyi börtönbüntetését töltő színészt.

A Maglódi úton álló kis szürke kocka az intézmény főbejárata, mögötte, a nagy szürke kockákban letartóztatottak vannak – az út túloldalán, a járdán pedig a feleségeik, az élettársaik, meg a gyerekeik. Próbálnak átüvölteni egymásnak, de nehéz: az út elég forgalmas, néhány percenként jár a villamos és a busz, ráadásul a börtön előtt épp csatornaépítés zajlik, ütvefúrással, döngölőbékázással. Ezért is lehet, hogy négy nő hangszálát nem kímélve ordibál a villamossín mellett, az út szélén – hamar jön a bv-s autó, hangosbemondóval utasítják őket, hogy menjenek vissza a járdára.

Nem biztos, hogy megéri kiabálni: a bejárat melletti hirdetményből kiderül, aki bekiabál, mutogat vagy bármit bedob, százezer forintos bírságot kaphat. Ez március óta van így, az utcában lakók kérték a szankcionálást. "Este hat körül jöjjenek ki, nézelődjenek. Akkor mi van itt! Tele van a járda, mert egy emberhez nem egy másik, hanem az egész család jön" – panaszolja egy idős asszony.

"A Stohlt? Azt a temető mellé vitték"

"Az integetésről és az írásról lehet tudni, hogy ki kit keres. Meg kell tanulni így írni. Jó nagy betűket kell formálni a levegőbe. Kijövünk ide, és bekiabálunk, vagy elkezdünk írni, hogy kit keresünk. És ha épp nincs ott, akkor a többiek szólnak neki" – fejti ki az egyik kiabáló lány. Egy másik, várandós fiatal nő közben magas hangon, már-már sikítva (úgy jobban hallani) ígéri, hogy estefelé visszajönnek.

Ha a címzett ott van az ablaknál, azt jelzi, és ha nem kiabál, akkor az őrök is békén hagyják, írni - pontosabban betűket rajzolni az ablakra a kezükkel - még szabad – hogy jobban, messzebbről is lássák a kintiek, amit írnak, fehér ruhadarabot húznak a kezükre. Olyanról még egyikük sem hallott, hogy valaki egy másik bentlakó helyett jelentkezett volna. "Azért így se sokat lehet megbeszélni, legfeljebb annyit, hogy szeretlek, meg hiányzol, meg ettél-e. Jaj, ezt nem kellett volna!" – mondja gyorsan arra reagálva, hogy társnője arra kéri a bent figyelő férfit, ne verekedjen.

Egy hónapban egyszer lehet látogatni, úgyhogy nekik megéri a járdáról kiabálni. A bentieknek nem mindig. "Azokat, akiket rajtakapnak, a smasszerek megverik, és a fogdába teszik. Ezért nem is mernek visszaszólni" – kapcsolódik be a beszélgetésbe egy idősebb nő. "A Stohlt? Azt a temető mellé vitték, másik épületbe. Itt csak előzetesek vannak, ő meg letöltendőt kapott, azok máshova kerülnek." Int a többieknek, lassan elindulnak. A várandós nő ordítva búcsúzik: "nagyon szeretlek! Este jövünk! Vigyázz magadra, megteszünk mindent, amit tudunk, hogy kihozzunk! Ne legyél szomorú!"

Néhány perccel később egy másik nő érkezik, ő is kiabálni kezd, két és fél éves lánya békésen alszik mellette. Csak akkor ébred fel, amikor a rendőrök igazoltatják az anyját. Nem százezres, csak tízezres bírságot kap. "Eddig sem jöttem gyakran, dolgozom, meg viszem a kislányt bölcsibe, de ezek után nem is fogok. Tíz hónapja van benn, azóta nem is beszélhettünk, mert a volt élettársát jelölték meg kapcsolattartónak." A gyerek? "Az nem az övé" - mondja.

"Ha vicces lesz, nem bántják"

Átmegyünk a másik épülethez, ahová Stohlt is vitték. Itt már nem lehet olyan könnyen integetni, magasabbak a falak, minden sarkon őrtorony. A fogvatartottak az ablakban ülve nézelődnek, egyikük felajánlja a fotósunknak, hogy leveszi az ingét. Talán ő, talán más kiabál utánunk: "Két éve nem basztam! Tele vagyok genyóval!"

A túloldalon, egy ajtó előtt egy nő ül: Varga Henriett beszélőre jött a férjéhez, nem is tudott arról, hogy a színész is itt van (másnap azonban a Velvetnek megerősítette, hogy Stohl ebbe az épületbe került). "A többiek hozzá sem szólhatnak, nem is köszönhetnek neki. Nagyon sajnálom a feleségét, hogy idekerült a srác. Szerintem attól még, hogy valaki sztár, itt nem kéne őt lenéznie a fiúknak. Tudom, hogy agresszívak – itt olyan helyzetbe kerülnek, mint amikor a kutyákat bezárják –, és nem hiszem, hogy ezt megérdemelte volna."

A férje 2008 óta van bent, 2014-ben szabadul. Nem először csukták le, úgyhogy megtanulta, hogyan viselkedjen ahhoz, hogy békén hagyják. Stohlnak ebbe bele kell szoknia. "Nem hiszem, hogy tudja, hogyan küldje el a másikat. Nem volt felkészülve erre az agresszióra, ettől kell a legjobban tartania. Egy magánzárkába kéne tenni, hogy a többiek ne tudják bántalmazni. Lehet, hogy lesznek barátai, de a legtöbb nem ilyen. Támadhatják, mert híres, van pénze és szeretik. És az a helyzet, hogy ezek a fiúk először ütnek, aztán kérdeznek."

A rabokat itt is elkülönítik az elkövetett bűncselekményeik szerint, így valószínűleg nem az erőszakos bűnözők közé kerül. "De a sétákon nagyon vigyázzon, ki vannak engedve a kiskutyák az udvarra, és vannak ott hamis kutyák is. Nem őrkutyák, az emberekre mondom. De hát vannak őrök, meg a toronyból is figyelnek. Azért érdemes vigyázni. Lehet, hogy talál valakit, aki normális, ahhoz szóljon, de lesz, aki... hát remélem, nem lesz bántódása."

Minden reggel tízkor van a séta, délben levélosztás és ebéd, este nyolctól tízig tévénézés, vagy valami foglalkozás. "A híreket nem nézhetik, olyankor elsötétül a képernyő, csak zene szól. A filmeket nézhetik, a Való világot, a reklámokat, meg a szappanoperákat is. Nem tudhatnak arról, mi megy a kinti világban." Megerősíti a pletykát: az RTL Klub reggeli műsora alatt futó sms-csíkon valóban az elítélteknek üzennek a szeretteik. (A börtönnapirendről itt olvashat bővebben.)

"Azt szeretik, ha valaki vicces, az lefoglalja a többieket, itt bent úgyse nagyon lehet mit csinálni. Ha azt látják, jó fej és aranyos, el fogják fogadni. De van egy szabály a börtönben: itt bent okos nem lehetsz, legfeljebb szép. Kipróbálják egymást, ha valaki fél... az gáz." A csicskáztatásba az is belefér, hogy egyik-másik elítélt előre közli: ha a másiknak csomagja jön, mit fognak elvenni belőle. A cigaretta remek cserealap: egy kartonért új nadrágot is lehet kapni. "Ha sokat vitt be, arra fel fognak figyelni."

A bentiekkel hamar fel lehet venni a kapcsolatot, Varga szerint Stohlnak jövő hónapban már lesz beszélője. "Havonta egyszer lehet hozzá bejönni egy órára, két felnőttet és két gyereket fogadhat. A gyerekek anyakönyvi kivonatát hozni kell."