“Ültünk a falunkban a boltunk előtt, amikor egy támadó savat locsolt ránk, aztán eltűnt. Olvastunk korábban az újságban az ilyen támadásokról, de még nem volt ilyen a falunkban” – mondta az ugandai savtámadások legutóbbi áldozata, a 24 éves Darlison Kobusingye a kampalai Mulago kórházban az ugandai Independentnek. A nő férje még mindig a kórház égési osztályán fekszik, annyira súlyos sérülései lettek a savtámadástól, hogy mozogni sem tud.
Ugandában évek óta egyre súlyosabb problémát okoznak a savtámadások. A Mulago kórházban tavaly december óta negyven ilyen támadásban megsérült embert kezeltek, ami az egy évvel korábbi karácsonyi időszakhoz képest megduplázódást jelent.
A mostani esetben a rendőrség még nem tartóztatott le senkit, az áldozatok szerint a férj volt felesége lehet az elkövető.
A nem túl szigorú törvényi szabályozások miatt Ugandában nagyon könnyű veszélyes kémiai anyagokhoz jutni, akár használt akkumulátorokból, ráaádásul nagyon olcsón be lehet szerezni ezeket az anyagokat, így az ilyen támadások gyorsan szaporodnak. Gyors, könnyen kivitelezhető, brutális eszközei a bosszúnak.
Az Independentnek nyilatkozott egy szociológus, Peter Atekyezera is, aki két okra tudta visszavezetni a szaporodó, durva támadásokat. Egyrészt a lakosság nem bízik a jogrendben és a rendőrségben, hogy hatékonyan tudják kezelni a nézeteltéréseket, másrészt a hagyományos családi struktúrák kezdenek felbomlani, egyre több ember költözik városokba, ahol más jellegű társadalmi feszültségekkel szembesülnek, mint a korábbi, főleg falusi közösségekben.
Annyira sok a savtámadás az országban, hogy külön szervezet alakult már a savtámadásokban megsérült emberek támogatására. Különösen azért, mert a lakosság sokszor kirekeszti a támadások miatt eltorzult arcú embereket. “Nagyon, nagyon nehéz feladat fizikailag, társdalmilag, gazdaságilag és pszichológiailag, mert az eltorzult áldozatokat sokszor stigmatizálja a társadalom” – mondta a lapnak Prudence Komujinya a szervezet vezetője, aki szintén ilyen támadás áldozata volt korábban.
Udandában a XIX. századi európai gyarmatosításig királyság volt, utána a brit nemzetközösség rész lett, amiből a 60-as években tudott szabadulni. Azóta sok, egykori gyarmati országhoz hasonlóan szinte állandó háborús övezet az ország, általában valamilyen katona állt az élére. A legjelentősebb Idi Amin volt, aki a 70-es években vezette az országok diktatúrájával.
A 80-as évek középétől egészen napjainkig pedig polgárháború van az ország északi részén, annyira aktív, hogy tavaly év végén az USA is beavatkozott, és csapatokat küldött a lázadók leverésére.
A feszült légkör tehát évtizedek óta meghatározza az országot. A savval leöntés viszont egyáltalán nem afrikai vagy ugandai sajátosság.
Főleg az iszlám országokban elterjedt a bosszú ezen fajtája, jellemzően pedig nőket szoktak savval leönteni. Tavaly nagy visszhangja volt annak az esetnek, amikor egy nőt savval megvakító férfit ítéltek arra, hogy savval vakítsák meg orvosok , de nem találtak olyan iráni orvost, aki hajlandó lett volna végrehajtani a büntetést.
Nem mindig kell viszont távolinak tűnő, más kultúrákig szaladni ahhoz, hogy ezzel a kegyetlen támadással találkozzunk. Néhány évvel ezelőtt egy brit modell karrierjét törte meg a fiúja, aki azután, hogy megerőszakolta még savval is leöntötte az arcát.