“Azt hiszem, azt próbálta meg elmondani, hogy “Hé, mennem kell a gyerekhez, hallom, hogy hív, és egyáltalán nem akarok szerepelni!”– mondta a Good Morning Americának néhány napja David Kirby, aki megszerzett egy 2006-os videót egy kardszárnyúdelfin-támadásról. Kirby többek között ezzel, a végül nem végzetes balesetről készült videóval népszerűsíti új könyvét, a Death at SeaWorldöt.
A könyv arról szól, hogy a tengeri emlősökkel dolgozó szórakoztató parkokban, de legfőképpen a SeaWorld nevű, leghíresebb láncban a kardszárnyú delfinek, amiket gyilkos bálnáknak is szoktak hívni, tényleg gyilkosok lesznek.
Kiborulnak a korábbi sztárgondozók
A kérdés, hogy a fogságban tartott kardszárnyú delfinek durván elvadulnak-e már régóta terítéken van, de az utóbbi két évben a megszokottnál nagyobb vehemenciával foglalkoznak a kérdéssel, és korábbi gondozók is megszólalnak az ügyben, akik között már akadnak olyanok, akik szerint nagyon káros fogságban tartani a tengeri emlősöket.
Legutóbb két évvel ezelőtt történt tragédia a SeaWorld egyik parkjában. Akkor az orlandói parkban ölte meg gondozóját a Tilikum nevű delfin . Kiderült, hogy nem ez volt az első eset, Tiilikum korábban már két másik embert is megölt, és mindegyik baleset után áthelyezték egy másik parkba. A kanadai parkot, ahol először gyilkolt a 90-es évek elején, később be is zárták, a másik két hely (San Diego és Orlando) egy kis kihagyás után újra fogadta a látogatókat.
A most bemutatott videót a könyv előtt egy 2011-es tárgyaláson láthatták először emberek. Az orlandói tragédia után ugyanis elővették a SeaWorldöt, mert a három haláleset mellé jutott még egy pár baleset is, amiknél csak a szerencsén múlott, hogy nem történt nagyobb baj. A tárgyaláson ez a videó volt az egyik fő bizonyíték, hogy nincs minden rendben a kardszárnyú delfinek fogságban tartásával.
Ezt a legmarkánsabban tavaly mondta ki egy korábbi sztárgondozó, Jeff Ventre, aki az orlandói eset után adott interjút a Wirednek. Ventre szerint a támadások nem is annyira a parkok foghíjas biztonsági előírásaiból fakadnak, hanem abból, hogy a kardszárnyú delfineket nem tartják megfelelően, és nem is tudják megfelelően tartani, mert ezeket az állatokat a tapasztalatai szerint képtelenség fogságban tartani.
Kitört fogak, lecsökkent várható élettartam
Olyan dolgokról számolt be, hogy például sok kardszárnyú delfinnek kitörtek a fogai az évek alatt, amit az okozott, hogy nagy vasrudakkal zárták el egymástól az állatokat, ezeket viszont mindig megpróbálták széttépni. De olyan állat is volt, amelyik a medence padkáján törte ki egy-egy fogát. Ventre szerint viszont nem is az ilyesmi az igazi gond, hanem a pszichés teher, amit a befogástól kezdve átélnek ezek az állatok.
Tapasztalatait tanulmányba foglalta egy másik gondozóval. Ebben leírják, hogy egy kardszárnyú delfin a természetben 150-200 km-t úszik egy nap alatt, akkor is jellemzően egyenesen. Így lesz szép egyenes a hátúszója. A parkokban csak körbe-körbe tudnak úszni, nem véletlen, hogy nincs a világon olyan hím kardszárnyú delfin, amelyiket fogságban tartanak, és nem konyult le a hátúszója. A természetben a kardszárnyú delfinek csak 1 %-ánál fordul elő ilyesmi.
A fogságban tartott állatok várható élettartama iszonyúan lecsökken. A természetben nagyjából 30-50 évig él egy ilyen állat, de ha befogják, akkor átlagosan hat évet bírnak ki. Az utóbbi években próbálkoztak azzal, hogy fogságban szaporítják az állatokat, de nem jártak különösebb sikerrel, az állatok nem tűrik jobban a bezártságot.
A legnagyobb gond viszont a gondozók szerint, hogy az állatoknak hihetetlen traumát okoz, amikor befogják őket. Jellemzően vízibombákkal terelik őket valamilyen szűk öbölbe, ahol be tudják őket keríteni, aztán hálócsapdába csalják őket, mielőtt kiemelnék őket a vízből. Az 1971-ben nyitott első SeaWorld összes kardszárnyú delfinét ezzel a módszerrel fogták be. Ma már elvileg tilos az eljárás, de Ventre szerint azért még bőven előfordul, legfeljebb csak nincs rá bizonyíték.
A befogás és a bezártság szörnyű következményekkel jár ezeknél az állatoknál. A témával foglalkozó Gawker felidézi Ric O'Barry történetét, aki a Flipper című sorozat delfinjeivel foglalkozott. O'Barry a 60-as évektől kezdve fogott be és nevelt fel palackorrú delfineket, de aztán a Cathy nevű sztárdelfinnel történt incidens után teljesen megváltozott az élete.
O'Barry egy interjúban elmondta, hogy a delfinek nem automatikusan lélegeznek, minden lélegzetvételük tudatosan történik, ezért könnyen véget vethetnek az életüknek úgy, hogy egész egyszerűen nem vesznek levegőt. Így ölte meg magát O'Barry elmondása szerint Cathy is, aki nem bírta, hogy egy kis akváriumba van bezárva valamilyen természetes laguna helyett. Gondozója ezután teljesen addigi szakmája ellen fordult, és ma minden fronton azért küzd, hogy ne tartsanak fogságban semmilyen tengeri emlőst.
Durvá támadásokba átcsapó depresszió és traumák
O'Barry nézeteivel, hogy a delfinek a fogságban gyakorlatilag depressziósak lesznek, és különféle pszichés betegségeket produkálnak számos más kutató is egyetért. Ahogy azzal is, hogy ezek az állatok csak fogságban ölnek.
“Még sosem öltek embert a természetben” – mondta ki Nancy Black kutató egy 2010-es tanulmányában, de ezt vallja a már említett Jeff Ventre is. Erre többek között az a magyarázat, hogy a kardszárnyú delfinek ritkán tartózkodnak a partok közelében, ahol emberekkel találkozhatnának, amikor meg nagy ritkán találkoznak, akkor is barátságosak általában. Baleset is nagyon kevés történt a természetben, eddig összesen négyet dokumentáltak . Ezzel szemben egy 2006-os baleset után egy delfinparki alkalmazott azt mondta, hogy a 70-es évektől kezdve legalább két tucat baleset érte a dolgozókat, mert az állatok agresszívvá váltak, a halálos esetekről nem is beszélve, amelyekből szintén legalább hat volt már.
Ventre szerint a támadások egyértelműen a fogság következményei, a természetben egyáltalán nem foglalkoznak ezek az állatok az emberrel. Ezt a mellékelt kajakozós videóval is bizonyítja, ahol teljesen békésen tudják megfigyelni az állatokat az érdeklődők. A korábbi gondozó elmondta, a SeaWorld minden kardszárnyú delfinénél megfigyelték, hogy agresszívabbak, mint az megszokott, ami ha másból nem, abból könnyen fakadhat, hogy elképesztően frusztráltak a rendelkezésre álló tér lecsökkenése miatt. Ráadásul a kardszárnyú delfinek jellemzően az északi, hidegebb tengerekben élnek, míg a legtöbb olyan park, ahol delfinshow-kat tartanak délen van, vagyis eleve jóval melegebb környezetben vannak az állatok, mint amit megszoktak.
A két legagresszívabb kardszárnyú delfin Kandu V és a már említett Tilikum. Mindkét állatot Izland mellett fogták be, és mindkét állat délen, San Diegóban, illetve Orlandóban szerepelt. Kandu V összesen öt embert sebesített meg, de ez az állat a társaival is agresszív volt. A halálát is ez okozta, egy show alatt a társára támadt, de elvétette a támadást, egy falnak csapódott, felszakadt egy artériája, és elvérzett, nem tudták megmenteni.
Delfinbefogás-történelem
A 60-as végén sikerült először elérni, hogy több mint egy évig életben tudjanak tartani egy befogott kardszárnyú delfint. Ő volt a legendás, Shamu nevű állat, akiről később a SeaWorld egyik állandó show-ja a nevét kapta. A világon befogott negyedik orka volt, a harmadik, amit a nagyközönségnek is megmutattak. 1965-ben, nem sokkal befogása után vette meg a San Diego-i SeaWorld, ahol néhány évig szerepelt a show-kban. 1971-ben pusztult el, de addigra már nyugdíjazták, mert az egyik show alatt megragadta a rajta lovagoló gondozója lábát, és sokáig nem is volt hajlandó elengedni. A világon jelenleg 43 kardszárnyú delfin él fogságban.
Tilikum pedig három ember halálát okozta. A legutóbbi eset után még szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezettek be. Megtiltották, hogy a gondozók a vízben legyenek, amikor Tilikum is szerepel a műsorban, valamint a közvetlen kontaktust is, például masszírozni már nem kézzel masszírozzák, hanem magas nyomású vízsugárral. A medencék köré pedig gyorsan felhúzható mellvédet kellett építeni az orlandói parkban, ahol a 2010 incidens után egy évvel újra alkalmazni kezdték a legnagyobb fogságban tartott kardszárnyú delfint.