Évente 30 gyermeket ölnek meg Magyarországon

A gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények hihetetlen indulatokat képesek kiváltani az emberekből. A média örömmel lecsap a történetekre, nem ritkán részletesen taglalva az elkövetés módját és brutalitását.

Az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika (ENYÜBS) adatai szerint 10 év alatt (2002-2012 októberéig)  308 esetben öltek meg gyermekkorúakat (14. életévüket be nem töltötteket) Magyarországon. Ebbe beletartozik az újszülöttek megölése (mely 2003. márciusa óta nem önnálló jogi kategória), illetve a gondatlanságból elkövetett emberölés is (126 eset).

1: Hatályon kívül 2003. 03. 01.-től Forrás: ENYÜBS

A szám minimum meghökkentő, mert ez azt jelenti, hogy évente átlagosan 30 gyerek ellen követnek el gyilkosságot. A statisztika csak 2009 januárjától rögzíti, hogy az elkövető és a sértett milyen viszonyban volt egymással, ebből az derül ki, hogy legtöbbször a szülő (20 eset), majd a nagyszülő, illetve idegen (2-2 eset) követte el a bűncselekményt. Az tehát nem jellemző, hogy egy idegen bántaná a gyereket, az esetek túlnyomó részében családtag tehető felelőssé a gyermek haláláért.

Mivel az újszülöttek meggyilkolása 2003 óta kikerült a Btk-ból mint önálló jogi tényállás, nehéz megítélni, hogy a számok pontosan mit takarnak. A legfelkavaróbb esetek közé tartozik a körmendi gyerekgyilkosság néven elhíresült bűncselekmény, ahol a 11 éves H. Zsófiát ölték meg otthonában. A gyilkossággal Tánczos Gábort vádolták meg, akit 10 évre ítéltek, 2011-ben szabadult. Az indítékra azóta sem derült fény.

2000-ben az akkor 11 éves Till Tamás tűnt el Bajáról. A kisfiú gyereknapon indult el a közeli lovardába, de oda sosem érkezett meg. A többszörösen büntetett előéletű Sz. János bevallotta a gyilkosságot, még azt is megmutatta, hová ásta el Tamás testét, de vallomását később visszavonta, és az általa megjelölt helyszíneken sem találták meg a gyerek holttestét.

Bilkei Pál kriminálpszichológus négy típusba sorolja a bűncselekményeket. A szexuális indíttatású bűncselekmények, a családon belül elkövetett erőszak, illetve a gyerekek által elkövetett gyilkosságok mellett jelent meg a kiterjesztett öngyilkosság is.

„Mostanában lett ‘divat’ a kiterjesztett öngyilkosság, amikor a felnőtt nemcsak a gyerekével végez, hanem magával is, mint a pécsi ügyben, ahol az apa és a két gyerek halt meg egy frontális balesetben. Arra is több példát látni, ha egy asszony úgy látja, hogy értelmetlen az élete, akkor nemcsak önmagával végez, hanem a gyerekeivel is. Másik kategóriába tartozik Szita Bence ügye, amikor a partneren áll bosszút valakit, azon keresztül, hogy megöli a gyereket. Terjed a fiatalok által elkövetett erőszakos bűncselekmények száma – megemelkedett, nemcsak számban, hanem brutalitásban is. Ennek oka, hogy a közösségek széthullottak, a gyerek nem kap segítséget az indulatai kezelésére. A kamaszokban benne van az a gondolkodás, hogy mindent meg lehet tenni, amit nem vesznek észre.  Másik befolyásoló tényező a média hatása, ami megtanítja a gyerekeket az agresszióra, a gyerek más sem lát a filmekben, mint brutalitást, a számítógépen is agresszív játékokat játszanak” – nyilatkozta Bilkei Pál a Velvetnek.

Dr. Gyurkó Szilvia, az Unicef Magyarország gyermekjogi igazgatója sokat foglalkozik a családon belüli erőszak, és ezen belül a gyermekek ellen elkövetett erőszak témakörével.

„Az újszülött sérelmére elkövetett gyilkosságokon kívül a családon belüli halálesetek jellemzőek. Ebbe tartoznak azok az emberölések, hogy úgy gyötrik a gyereket, hogy az végül a halálához vezet. A harmadik kategória, amikor gyerek követi el gyerek sérelmére az erőszakot. Ezekben az esetekben mindig komoly konfiltusok előzik meg a cselekményt. A médiában ezek az esetek felülreprezentáltak, a zéró tolerancia miatt pedig. még ha halálesettel nem is jár az erőszak, akkor is előtérbe kerülnek ezek az ügyek. Szita Bence ügyében egyértelműen látszik, hogy ha van egy ellátórendszer, ahol látják, hogy ez a család problémákkal küzd, ott be kéne avatkoznia. Elvileg minden család körül az ellátórendszernek mint kisbolygónak kell keringenie, a védőnőknek, a gyerekjóléti szolgálatnak, a nevelési tanácsadónak, a lakóhely szerint megszervezett segítő szolgálatásnak, ehhez képest azt látjuk, hogy ez nem működik, még akár 'le is adminisztrálják' a dolgokat, de mégis azt lehet látni, hogy az esetek egy jelentős részében a szakma nem tud valódi segítséget nyújtani.

Ez jól látszik a titkolt terhességek után elkövetett újszülött-gyilkosságokkal esetében is, ahol az ügyek aktáiból az derül ki, hogy tudták, sejtették, de nem tudtak közelebb menni a családhoz. Az ellátórendszer felelős abban, hogy az ügy eszkalálódik, és a bíróság előtt egy személyben az áll, aki elkövette. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt 5 évben hány olyan ügy indult, ahol foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt vagy a jelzőrendszeri kötelezettség elmulasztása miatt indult eljárás.”

Gyurkó Szilvia szerint viszonylag alacsony azon esetek száma, amelyek bekerülnek a statiszitkába. „A csecsemők ellen elkövetett eseteknek igen nagy a látenciája, mégpedig azért, mert öt olyan traumatológus dolgozik az országban, aki a rázott gyerek szindrómát fel tudja ismerni, és annak megfelelően jelzést tenni. Ehhez képest azokban az országokban, ahol nyilvántartják a rázott gyerek szindrómát, ott a balesetből eredő újszülött-halálozásban a  0-1 éves korosztályban a vezető halálok, miközben Magyarországon azt sem tudjuk, hány ilyen eset van.

Az ellátórendszer működésére jó példa az a néhány évvel ezelőtti eset, amikor egy gyerek azért halt éhen, mert tejérzékeny volt, és hiába mondták el a szülőknek, hogy ez a helyzet, ők nem tudták, hogy vajat és tejszínt sem lehet adni neki, és, hogy a pékáru is tartalmazhat tejterméket. Ez után az eset után volt egy igen komoly szakmai önvizsgálat és esetmegbeszélés, hogy az információkat úgy kell adni, hogy a másik fél megértse. Ez megint egy megelőzhető haláleset lett volna.”