Az idén húsz éves magyar ufókutatást ünnepelték szombaton az Újpesti Kulturális Központban az Ufókongresszuson. Pusztay Sándor, az Ufó magazin főszerkesztője a megnyitóbeszédében elmondta, 1993 októberében-novemberében alakult a magyar Ufószövetség. A rendszerváltás környékén sokan azon gondolkodtak, hogy inkább pártot kéne alapítani, mert azért kapásból kaptak volna kétmillió forintot, mások azt mondták, hogy legyenek inkább egyház, mert azért is járt volna egymillió forint. Ők viszont, mint magyarázta, nem akartak komolytalanok lenni, ezért döntöttek végül a szövetség mellett. Ezen a napon még elnököt is választottak.
Hozzák nyilvánosságra a magyar X-aktákat
Az első előadást dr. Tarcali Gábor egyetemi tanár tartotta a hangzatos Ufóvilág Brazíliában címmel. Tarcali kicsit távolról indított, ugyanis az első öt-tíz percben beszélt a tengerpartról, a fociról, a brazil csajokról, végül csak sikerült rákanyarodnia, hogy Brazília azért baromi fontos az ufókutatóknak, mert a kormány állítása szerint hajlandó minden információt kiadni az eddigi észlelésekről, egyéb rejtélyes ügyekről, azaz maximálisan támogatja a lelkes kutatókat. Aztán mindenféle brazil eseteket sorolt, kitért például az 1977-es Colares-szigeteki ufóinvázióra, amikor az ufók valamiért kék-piros sugarakkal bombázták az embereket, és rengetegen égési sérüléseket szenvedtek.
Aztán az évszámok és események sorolása után végre tényleg ráfordultunk a leglényegre, kibukott ugyanis az oktatóból minden ufókutató legviccesebb tulajdonsága, az összeesküvés-elmélet gyárosba oltott ezoterikus. Az előadás vége felé egyre gyakrabban hangzott el, hogy a pénzen kívül is vannak fontos dolgok, amikkel érdemes foglalkoznunk. A legvégén pedig valószínűleg sikerült ellőnie a kongresszus egyik meglepetését, hogy az úgynevezett Brazil levél mintájára a magyarok is megfogalmaznak egy szöveget, amiben megpróbálják rávenni a magyar hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra a magyar X-aktákat. "Ne kövessük azt, amit a nagyhatalmak diktálnak nekünk" – buzdított a végén.
Miskolci és debreceni felbukkanások
A második előadást Viszkok András tartotta a színházteremben, aki szomorúan állapította meg, hogy nincs utánpótlása a magyar ufókutatásnak. Mint mondta, 39 évesen ő a legfiatalabb a szövetségben. Elárulta továbbá, hogy ő akár napi két-három órát is eltölt azzal, hogy átolvassa a híreket. Később csalódottan kellett tapasztalnunk, hogy az ő előadása állt legközelebb ahhoz, amit egy ufókonferenciától vártunk. Viszkok ugyanis őrületes tempóban nyomatta a különböző gyanús képeket, amiket kellően cinikus módon kommentált. Az egyik képen azt lehetett elvileg látni, hogy valami belefúródott a Merkúrba, egy másik, Marsról készült fotón pedig egy tengerimalacszerű valami lapított két szikla között.
Mindezeket pedig olyan sejtelmes kérdésekkel kísérte, hogy például "lehet, hogy nem is a Marson készültek?" vagy olyan kommentárral látta el, hogy "az is lehet, hogy csak egy tréfáskedvű NASA munkatárs montírozta rá!". Aztán rohantunk is tovább, és nem sokkal később már az úgynevezett rodok miskolci és debreceni felbukkanásairól volt szó. A rodok egyébként az emberi szem számára láthatatlan, a légkörben élő, intelligens életformák, amik évezredek óta itt élnek velünk. Az előadás végefelé kanyarodott csak a szakterületéhez, az eltérítéshez, de valakinek éppen ekkor szottyant kedve, hogy berámoljon az egyébként tök sötét terembe néhány széket, és csak alig-alig tudtunk figyelni.
Ha én ufó lennék
Eddig tartott a buli, jött ugyanis Nemere István, aki állítólag a legtermékenyebb magyar író, több mint 600 könyvvel. "Megpróbálok egy kis eszmefuttatást véghez vinni olyan témában, amivel kevesebbet foglalkoznak" - mondta a Ha én ufó lennék című előadása elején. Az hagyján, hogy Nemere rossz előadó, mert lassan és rohadt vontatottan beszél, állandóan keresi a szavakat, és betold olyanokat, hogy "hogy úgymondjam", meg "ezzel azt akarom mondani, hogy", de szinte semmi értelme nem volt annak, amit mondott. Mintha a színpadon rögtönözte volna, és a legdurvább sci-fi kliséket halmozta volna egymásra.
Olyan volt, mintha végig egy helyben toporogtunk volna, semmi nem következett semmiből, pedig eleinte úgy tűnt, hogy valamire mégis ki akarja futtatni a dolgot. Annyit sikerült elmondania, hogy kívülről úgy tűnhet, mintha őrült társaság lakná a Földet, mert állandóan háborúznak, és felélik a bolygó ásványkincseit. Szóval a legnagyobb közhelyekkel felszólított a környezetvédelemre. Aztán a világbékéért fohászkodott, mondván, hogy az emberiségnek el kell jutnia erre a szellemi és erkölcsi szintre, végül eljutott oda, hogy az emberiség lehet, hogy nem véletlenül teremtetett, lásd Galaxis útikalauz, lehet, hogy az idegenek a testvéreink, lásd Prometheus.
Inkább zuhant le
Mindezek után megkönnyebbülés volt hallgatni az idős Knoll Gyula repülőezredest, aki nosztalgiázott egy szépet, hogy milyen nehéz volt eleinte átvinni a hangsebességet, hogyan kellett kényszerleszállást végrehajtania Irán határában, mert tönkrement az iránytűje. Az egész kongresszus legjobb mondata volt, amikor kijelentette, hogy ő inkább végrehajtott kilenc kényszerleszállást, és zuhant le egyszer, minthogy katapultát volna, mert látott olyan pilótát, akit lefejezett a katapultálás. Elmesélte persze, hogy látott egyszer valami repülő objektumot, de amikor közelebb repült hozzá, akkor az azonnal elhúzott.
Aztán hirtelen váltással belekezdett a kutatások és a legszórakoztatóbb összeesküvés-elméletek ismertetésébe. Beszélt arról, hogy miután az USA ledobta az atombombát, a Fehér Ház felett megjelent három ufó, akikkel háromszor tárgyalt a kormány. Az idegenek arra kérték őket, hogy ha lehet, akkor ne pusztítsák el a bolygót, mert a szaporodásukhoz kell az emberi gén, és bírják az állatvilágot, cserébe adnak szuper technológiát. Elmesélte, hogy 1974-ben megtámadták Dél-Koreát, és az emberek úgy olvadtak a lézerektől, mint a gyerták, és hogy a nyolcvanas években Pápa környékén összeütközött egy vadászgép egy csészealjjal.
A nyári Edda-koncerteken újra találkozunk
A délelőtt utolsó előadását pedig az Edda-frontembere, Pataky Attila tartotta, aki régóta mondogatja már, hogy elrabolták az ufók. Ha mi felelős ufókutatóként felszólaltunk volna ezen a kongresszuson, akkor most tuti, hogy vertük volna a fejünket a falba, hogy Pataky totál zavarosan összehadovál valamit az elrablásáról és táncházat csinál a szakmai találkozóból. Pataky ugyanis jó alkalomnak találta ezt, hogy eljátssza néhány újabb számát, reklámozza egy kicsit valami haverjának a könyvét, aztán háborút hirdessen a bankrendszer és a média ellen, amiben csak a szeretet erejével tudunk harcolni. Végül kifejezte őszinte reményét, hogy a nyári Edda-koncerteken újra találkozunk. Agyzsibbasztó volt.