Végre-valahára kiderült, mi a hivatalos oka a nők egymással szembeni utálatos viselkedésének: a rivalizálás. Az NY Mag The Cut című blogja számolt be a Nagy Tudományos Áttörésről, miszerint evolúciós okokból versenyeznek a nők. Úgy tudnak ugyanis a hímekhez hozzáférni, ha kitaszítják a képből a konkurenciát, ezáltal a saját genetikai állományukat örökíthetik tovább. És ezt Darwin óta tudni lehet: az erősebb győz, és az erősebb és jobb géneket örökíti tovább.
Az erről szóló tanulmány a Philosophical Transactions B folyóiratban jelent meg, és a kanadai Ottawai Egyetem professzora, Tracy Vaillancourt műve. A kutató azzal magyarázza az evolúciós fejlődést, hogy túl rizikós lett volna a kezdetek során, ha a nőstény egyedek megölik egymást, így indult be a háttérben munkáló "indirekt agresszió". Így "a személy, akit megtámadtak, nem sérül meg" – magyarázta Vaillancourt a módszert.
A pszichológia professzora szerint ezzel magyarázható, hogy a nők gyakran indok nélküli utálatot éreznek más nők iránt, és – gyakran egymás háta mögött – förtelmes jelzőket aggatnak a másikra, például lekurvázzák. Ennek különösen nagy a jelentősége, ugyanis egyfelől érzik a támadók, hogy a könnyűvérű nők a szex társadalmi árát lejjebb viszik (tehát a férfiak azt hihetik, fűvel-fával könnyen lefekhetnek), másfelől a lekurvázás elbizonytalanítja, szomorúvá és frusztrálttá teszi a másik nőt.
Mint minden tudományos eredménynek, ennek is megvannak a maga kritikusai. Kim Wallen, az amerikai, georgiai metodista magánegyetem, az Emory Egyetem pszichológusa állítja, a tanulmány nem tartalmaz konkrét adatokat arra vonatkozóan, hogy az "indirekt agresszió" sikeresen tudná értéktelennek mutatni a versenytársakat. És a tények nem hazudnak: a férfiak ugyanúgy szívesen továbbörökítik génjeiket egy mindenféle prostinak elhordott nővel is.