Budapest forgalmasabb gyalogos csomópontjai, jellemzően buszmegállók, kocsmák előtti területek, plázák, mozik bejáratai előtt megszokott látvány, hogy a járda és az úttest fehér pöttyökkel van borítva, mintha valamiféle modern műalkotáson tapicskolna az ember.
Ezek, az eleinte fehér, aztán világosszürke, később csak sima szennyeződésnek tűnő pár centiméter átmérőjű pöttyök rágógumik. Rágógumik, amiket az emberek az utcákon köpködnek el. Egy részük cipők talpán végzi kurvaanyázások közepette, egy részük viszont ott marad az aszfalton. Egyelőre úgy néz ki, örökre.
Merthogy a rágókat Budapesten nem takarítják, annyira macerás és költséges a dolog. „A közterületeken eldobált rágógumik látványától mindenki szívesen megszabadulna. Eltávolításuk a területek tulajdonosainak, gondozóinak folyamatosan nagy problémát okoz. [...] A jelenség leküzdésére, megelőzésére nem tudunk módszert. Segíthetne a helyzeten a környezettudatosság, a szűkebb és tágabb lakóhelyünkre való odafigyelés és felelősségérzet” – írta megkeresésünkre a helyzetről a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.
Elég elkeserítő, ha a város legnagyobb, közterület-fenntartó vállalkozása ennyire tehetetlennek érzi magát a helyzettel szemben. A dolog nem teljesen reménytelen egyébként, a világ már rájött, hogy hogyan lehet hatékonyan leszedni a járdára ragadt rágókat, de tény, hogy a dolog nem egyszerű, Budapesten is csak az aluljárókban próbálkoznak vele.
„Napjainkban az eltávolításra kétféle technológiát alkalmaznak. Az egyik a fagyasztással a másik pedig gőzzel igyekszik megszüntetni a nemkívánatos szennyeződést. Mindkettő időigényes és költséges. Európa nagyvárosaiban a gőzzel történő eltávolítás terjedt el. Magasnyomású gőz és vegyszer alkalmazásával érhető el a kívánt tisztító hatás. Társaságunk a fővárosi nagy gyalogosforgalmú aluljárókban próbálja felszámolni ezt a nemkívánatos jelenséget” – írta az FKF arról, hogyan lehet felvenni a harcot a rágóval. Ha tehát már látott éjszaka aluljáróban olyan gépeket, amik jó alaposan felmosták az aluljárót, akkor most már azt is tudja, hogy ezek a spéci gépek a rágót is megdolgozzák.
Azokban a városokban, ahol a reklámkultúra annyira elterjedt, hogy az emberek a mindenhol szembejövő rágóreklámok hatására sokat rágóznak annak akármilyen képzelt vagy létező hatása miatt, viszont a tiszta környezet igénye még nem ért el a lakosokig, komoly problémát okoznak a rágók. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ahol emberek vannak, ott rágó is van, ahol rágó van, ott kiköpött rágó is van. Nem véletlen, hogy 2012-ben Zalaegerszegen körülbelül megváltóként üdvözölték a városba érkező rágóeltávolító-gépet.
Ugyanebben az évben Pécsről olyan hírek érkeztek, hogy a város belefullad a rágókba, vannak olyan részek, ahol négyzetméterenként ötven eldobott rágót is találtak.
Voltak helyek a világban, ahol elkezdték kiszámolni, hogy mennyi szemetet termelnek a rágók évente. Rómában egészen megdöbbentő, évente 160 tonna az éves rágófogyasztás, vagyis napi 300 ezer rágónak van esélye arra, hogy a földön végezze kiköpve.
Szingapúr híresen tiszta hely, többek között azért is, mert bő tíz évvel ezelőtt gyakorlatilag betiltották a rágófogyasztást a városállamban. Csak receptre lehet rágóhoz jutni, megfelelő orvosi indoklással. Nincsenek is rágók a földön, ez tény.
A tiltás teljesen értelmetlennek tűnik, de az sem teljesen normális, hogy ellepik a városokat a rágók. Erre a problémára kínált néhány éve Londonban egy művész, Bill Wilson egyfajta megoldást. Az utcán kiköpott rágógumikra festett különféle mintákat. Nemcsak Londonban, de a világ számos pontját, az a mottója, hogy esztétikailag vonzóvá tegyen valamit, amit sokan gusztustalannak tartanak. A különösen rágószennyezett Millenium bridge-en gyakorlatilag kiállítása volt a festett rágókból.