Implantátumokkal szeretné megmutatni a természetességet
Kocsis Alexandra egészen fiatalon, már 16 évesen eldöntötte, hogy plasztikáztatni szeretné a melleit. Ahogy mondta, végig azért dolgozott, hogy összejöjjön rá a pénz. "Sokat gyűjtöttem, komoly lemondásokkal járt. A sportolás miatt sem formára, sem méretre nem tetszett a mellem, konkrétan semmi nem volt. Utáltam a nyarat, utáltam, ha fürdőruhába kellett bújnom. Aztán 21 évesen végre megcsináltattam. Anyukám a természetesség híve volt, ezért nagyon sokat harcoltunk. Nem érezte át, hogy az egészséges önbizalomhoz szükségem van erre. Amikor csak meghallotta, hogy pla(...), p(...) azonnal vitázni kezdtünk, azt mondta, hogy ne legyek hülye. Apukám állt először mellém. Ő kísért el orvostól orvosig, amíg megtaláltuk az igazit" – osztotta meg. Aztán végül besegítettek a szülők, úgyhogy közel egymillióért megcsináltathatta a műtétet.
"Mindenkinek a feltöltött ajkak, a durván feltöltött mellek jutnak eszébe, ahogy nektek is. Én egészséges keretek között szerettem volna maradni, tényleg azért rakattam be az implantátumokat, hogy helyreálljon az önbizalmam. Nem is dobálom ki őket, nem hordok olyan ruhákat, hogy ezt reklámozzam. Azért indultam a versenyen is, hogy bebizonyítsam, hogy lehet ezt normális mértékben is csinálni. A természetességet szerettem volna bemutatni azon a szépségversenyen, ami elméletileg nem erről szólna" – mondta. "Nem normálisak, akik szétműtik magukat. Van is ilyen függőség. Egyébként nem tervezek több műtétet."
Mi a pálya a srácokkal
Kocsis reklámszervező szakmenedzser szakon tanul, emellett modellkedik, hoszteszkedik. "Addig szeretném ezeket csinálni, amíg keresnek. Utána rámegyek a rendezvényszervezésre, vagy modellügynökséggel foglalkoznék. Nyilván sokan próbálkoznak, amikor a hostessként dolgozok egy rendezvényen. A pestiek egyébként egészen felvágósak, mindig mutogatják a dolgaikat. Egyszer odajött egy srác a kocsikulcsát pörgetve. Keményen rágózott, majdnem szétröhögtem magam. Egy Ferrari-jel volt a kulcscsomón, kérdezte, hogy nem megyek-e el vele. Azt hittem, ez a csajozás csak valami városi legenda. Mondtam neki, hogy nekem kettő is áll otthon a garázsban, szóval ne erőlködjön. Aztán két óra múlva halál részegen visszajött, letérdelt elém, azt mondta, hogy őt még soha nem utasították vissza, végül megkérdezte, hogy tényleg van-e két sportkocsim" – idézte fel az egyik legviccesebb próbálkozást.
A mostani párjával egyébként 9 hónapja van együtt. Szerelem volt első látásra – bizonygatja. "Komolyan, azt hittem, feladom. Volt egy hosszabb kapcsolatom, utána egy évig semmi. Nem akartam, hogy csak úgy legyen mellettem valaki, annak nincs értelme. Úgy mentem el egy csapatépítő sítáborba, hogy biztos nem lesz semmi. Arról beszéltem a csajokkal, hogy majd együtt sütünk karácsonyra sütit, egymást ajándékozzuk meg, kötögetünk, ilyesmi. Ő – akit kénytelenek vagyunk így emlegetni – egy másik társasághoz tartozott. Nem síelhetett, mert volt egy sérülése, én meg nem tudok, úgyhogy együtt wellnesseztünk. Ott beszélgettünk, aztán azt mondta, hogy majd vacsoránál találkozunk. Nem volt este sehol, megtudtam, hogy hazament. Végre egy pasi, akitől azt akarom, hogy elkérje a számom, erre lelép" – mesélte.
A jövő aztán szerencsés fordulatot hozott. "Kiderítette, hogy merre fogunk promózni, és a következő rendezvényünkre eljött. Azt mondta, hogy szeretne később öt percre elrabolni. Elkocsizott velem a Mammuthoz, vett egy szál vörös rózsát, és visszavitt a kocsimhoz. Azóta minden nap együtt vagyunk" – mondta, majd leírta a szokásos férfiideált. "Egy férfi maradjon meg férfinak. Ne legyen nyálas, érezzem magam nőnek mellette. Tudjam, hogy van mellettem valaki, aki meg tud védeni. Vidéki lány vagyok, nekem a család a legfontosabb. A szüleim 25 éves házasok, boldogan élnek, nem volt veszekedés, szeretetben neveltek fel, és van egy gengszter öcsém is. Én is szeretnék két gyereket, az egyik mindenképpen egy nagyon rossz kisfiú legyen" – tette hozzá a terveiről.
A fények és csillogás mögött
A verseny után rengetegen megkeresték, az egyik férfimagazinban is feltűnhet, de erről egyelőre nem beszélhetett többet. "Amikor kimondták, hogy én nyertem, zokogtam, annyira meglepődtem. Sokkhatás volt. Remegett kezem, lábam. Nekem megvolt a három favoritom, kaptam egy csomó különdíjat, ezért azt gondoltam, ennyivel letudtak. Soha nem volt szerencsém, nem nyertem még egy tombolát se, leszámítva a sportversenyeket, de az más. Erre most nyertem egy autót" – mondta. Felidézett, kicsit elferdítve, egy régi bölcsességet is, azaz, ha sokat dolgozol, annak meglesz az értelme. "A táborban állandóan bekentem magam zsírégető krémmel, aztán befóliáztam magam, amitől járni nem tudtam, fogfehérítőt nyomtam, amitől beszélni nem tudtam. Emellett rengeteget edzettem" – emlékezett vissza előtte.
"Pesten amúgy teljesen más ez is. Ha dolgozom napi 16 órát, akkor az ciki. Azt kérdezik, hogy minek dolgozol ennyit. Ja, de nehogy beleírd, hogy cikizem a pesti embereket. Egyszer feltörték anyukám kocsiját, amivel feljártam Pestre. Egy csomó idegen odajött segíteni, és nem kellett egyedül bénáznom" – próbálta oltani a tüzet. "Egyébként én is nagyon empatikus vagyok. Nagyon tudom sajnálni például a kóbor kutyákat, mert nem tudok rajtuk segíteni. Meg olyan kellemetlen érzés, hogy néha idős nénik, bácsik rosszul vannak, de mindenki otthagyja őket, mondván, hogy részegek. Pedig nem részegek" – hozta fel végül.