Bizarr testmódosításokat, illetve azok viselőinek fotóit gyűjtötte össze az oddee.com. Az implantátumok és más ékszerek többségét a bátrak jól látható helyre helyeztették el testükön, a végeredmény pedig sokszor ellentmond a praktikai szempontoknak. A vádlin domborodó melleket még csak-csak el lehet rejteni, de hogyan takarná el a homlokba épített fánkokat?
Ezek a testmódosítások eltérő ideig gyógyulnak. Minden attól függ, hogy milyen típusú implantátumot ültetnek be, szubdermált, ami teljesen a bőr alatt van, vagy transzdermált, ami kijön belőle – magyarázta a Velvetnek Zagyvai Gábor, a Testmódosítás blog szerzője, aki a test különböző modifikációival és piercing-behelyezéssel foglalkozik, emellett saját testén is alkalmaz hasonló technikákat.
Általában a szubdermál implantátumok behelyezése után tíz nappal szedik ki a varratokat, a heg másfél-két hét alatt gyógyul be. Minden attól függ persze, hogy hova kerül az ékszer, hogyan helyezték be, és mennyire van kitéve irritációnak az érintett testfelület. Ha minden jól alakul, 3-4 hét alatt teljesen begyógyul.
„A testmódosításban nincs olyan, hogy ciki, vagy trendi, mert itt az egyén jóléte a legfontosabb. Ezek az emberek nem divatosan akarnak kinézni” – magyarázta Zagyvai Gábor. Az emberek többsége egy tetoválást sokkal előbb bevállal, mint egy ilyen beavatkozást. „Ez komoly dolog, amihez komoly elhatározás kell, és a végeredmény mindenképpen hatással lesz a környezetünkre.”
A galériában is látható szarvakról elmondta: ezeket többgenerációs szarvaknak hívják, először egy kisebbet ültetnek be, aztán kiveszik, és nagyobbra cserélik. „Ez egy visszafordítható folyamat, mindegyik implantátum eltávolítható. Csak a behelyező, illetve a kivevő szakember ügyességén, és a viselő bőrén múlik a dolog.” Az implantátumok készülhetnek titánból – ebből formálják a transzdermál ékszereket – , orvosi acélból – ezt leginkább golyó formájában, a péniszbe szokták kérni – szilikonból, vagy, mint a galériában is látható, szilikonburokban lévő mágnesből.
A szakértőt arról is megkérdeztük, hogy a galériában látható, pokélabdás fiatalember először vajon tetováltatott-e, vagy az implantátumokat helyezték a karjába. „Szerintem előbb tetoválták, mert az implantátumon azért nehéz lenne ilyen szabályos vonalakat húzni. De az implantátumot fedő bőr tetoválása sem fáj jobban, mint egyébként.”
Zagyvai Gábor nemcsak tetovál és implantátumot helyez be: hegtetoválásokat is készít, amit rajta kívül nem sokan. Ennek technikája többféle lehet, a minta kialakítható nyúzással, vágással, illetve ezek keverékével. Arra is volt már példa, hogy elektrokauter pálcával mintát égetett egy ügyfele bőrébe. Bár a beavatkozás utáni és közbeni látvány ijesztő lehet, ilyenkor a vendégek nagyon kevés vért veszítenek – elmondása szerint egy decinyit sem. A szemlélő számára azonban többnek tűnik, főleg, hogy a művész folyamatosan törölgeti a seb környékét.
Elmondása szerint nem rendszeresen, de betérnek hozzá hegtetoválásra vágyók, de nem hinné, hogy divatba jönne – ez mégiscsak egy heg, amit kevesebben vállalnak be. A tetoválásoknál még mindig sokan kérik a nonfiguratív mintákat, mostanában a törzsi, maori motívumok számítanak kedveltnek.
Aki komolyabb testmódosításra vágyik, általában az is elsősorban a testére, kezére, karjára kéri a választott technikát és mintát, az arcmódosításhoz már elég extrém személyiség kell, ezért az ritka. „Fontos viszont tudni, hogy a testmódosítás minden esetben és formában nagy veszélyekkel jár. Otthon nem szabad ilyesmivel próbálkozni, és fontos meggyőződni arról, kivel, milyen körülmények között csináltatjuk meg. És még valami: attól még, hogy ezek az emberek így néznek ki, nem totál bolondok. Csak így érzik jól magukat, és ezzel senkinek sem ártanak.”