Hiába tökéletesen alkalmas valaki az állásra, ha nem tetszik a HR-esnek, egy előnyösebb külsejű konkurens fogja megkapni a munkát – de ha az előnytelen külsejű jelentkező meg is kapja az állását, 10-15%-kal kevesebbet fog keresni, mint a többiek, élete során így 230.000 dollárral (45 millió forint) károsul, állítja Daniel Hamermesh, a Texasi egyetem közgazdász-professzora, aki kimutatásai alapján kezdeményezte, nyilvánítsák hátrányos helyzetűvé a csúnya embereket.
A szépek és csúnyák megkülönböztetése – azaz a lookism, magyarosan lookizmus – egyszerű előítélet, Hamermesh szerint a rasszizmus egyik formája, és nemcsak a vállalatvezetők tehetnek róla: a vásárló az, aki jobb szeret szép embertől húst venni, aki jobban megbízik a csinos bankügyintézőben és inkább a jobb külsejű tanárhoz iratkozik be nyelvtanfolyamra. És neten is csak szép emberekkel akar ismerkedni, ugye. A jelenség Magyarországon is létezik, és valószínűleg itt is megállja a helyét az amerikai prof kimutatása, miszerint a csúnyák 10%-kal kevesebbet keresnek, vagy nem találnak munkát. HR-est, pszichológust és jogászt kérdeztünk a lookizmusról.
A szépnek tartott emberek tényleg sikeresebbek
„Az első benyomás, a külső, a kémia, az illat állásinterjún ugyanúgy meghatározó, mint egy randi vagy egy lakásvásárlás esetében. A külső ugyanúgy az eladás része, mint a csomagolás. Én a kommunikációs szektorban dolgozom, ahol kiemelt szerepe van a személyes interakciónak, úgyhogy valahol érthető, hogy akiket én vettem fel, mind jó megjelenésűek. Ha diszpécsert vagy back office-ban dolgozó embereket vennék fel, ott nem számítana (ennyire) a megjelenés” – mondta el a Velvet által megkérdezett HR szakember, aki azt is bevallotta, a szépeknek itthon is jobbak az esélyeik.
„A kedvesség, törődés, odafigyelés, a jó belső kisugárzás egy zömök, zsíros hajú, rémesen öltözködő fiút is megszépít, de félre a kivételek keresésétől, kimondom: a szép jelentkezők mind nagyobb eséllyel indulnak, akár hosszabb beszélgetési lehetőséget is kapnak, mint a csúnyák. Van, hogy csak azért fel akarok venni valakit, mert tudom, az ügyfelek elájulnának tőle, és próbálom úgy alakítani a beszélgetést, hogy az jobban sikerüljön nekik.”
Ha kifejezetten taszító külsejű emberrel interjúzik a szakember, azt nézi, az illető mindent megtett-e azért, hogy a lehető legtöbbet kihozza a megjelenéséből, kellemessé tegye azt. „Olyan még nem volt, hogy valakit azért vegyek fel, mert szép, inkább a kémia alapján preferálok. Itt akár az alacsonyabb képzettségű, tapasztalatú ember is előnyben lehet a magasabbal szemben, ha jobb vele a kémia. Persze azért ez egy kicsit önbecsapás: valószínűleg a szebbekkel gyakrabban jobb a kémia, mint a csúnyákkal” – teszi hozzá a szakember.
Általános jótanácsok állásinterjúra
HR-es forrásunk az állásinterjún a következőket nézi, fontossági sorrendben: szakma/munka iránti elkötelezettség, alázat (tanulási igény, fejlődési igény), potenciál, tapasztalat, pozitív hozzáállás, kitartás, témához kapcsolódóan önmagára és munkájára/teljesítményére vonatkozóan nagyfokú igényesség.
A külsőségeknél pedig a következőket tartja fontosnak: "Mindig fel kell mérni, hogy az adott cégnél mi az öltözködési norma. Nem megyünk egy reklámügynökséghez öltönyben, hacsak nem ügyvezetőjelöltek vagyunk, ahogy nem megyünk egy multihoz farmerban. Semmi olyat ne vegyünk fel, amiben amúgy felvétel után rosszul éreznénk magunkat: ha ez szükséges, akkor az a munkahely nem nekünk való. És érezze az interjúztató, hogy megkapja a kellő tiszteletet, tehát hagyma- és izzadságszag kizárva. Legyünk nagyon jól ápoltak, finom illatúak, de ne sminkejük túl magunkat és ne öltözzünk kihívóan, ez alap!"
Nem szeretem azt a szót, hogy csúnya
„Én nem is szeretem ezt a szót, hogy csúnya. A szépség nagyon relatív fogalom, óvodáskortól folytattak vizsgálatokat, kit tartanak szépnek, ez alapján bebizonyosodott, hogy a szimmetrikus, babaszerű arc tetszik a legtöbbeknek. Akinek kevésbé szimmetrikus, kevésbé tökéletes arca van, azt érhetik hátrányok valóban, de vannak olyan nagy személyiségek, akik nem feltűnő szépségek. Lehet, hogy rá se bírsz nézni valakire, de olyan hangja van, hogy elájulsz!” – mondta el a Velvetnek Gazdag Enikő pszichológus.
„Szerintem azzal, ha a csúnyaságot hátrányos helyzetnek nyilvánítanák, csak szélesítenék azon jogosultságok körét, amikkel vissza lehet élni. Hogy egy példát említsek: most is gyakori, hogy valaki kitalál magának valami betegséget, hogy rokkantnyugdíjat kapjon” – tette hozzá a szakember egy esetleges hátrányos helyzetté nyilvánítás társadalmi hatásáról.
Persze vannak egyéb káros társadalmi hatásai is a szépségkultusznak: "A külsőségek azok számára fontosak, akik más értéket nem látnak saját magukban, azt hiszik, hogy a külsőségek által lesznek kitűnőek mások közül. Mindenkinél önismereti munka a belátás. Egyéni a kérdés, nem hiszem, hogy lehet társadalmi szinten vizsgálni" - mondja a pszichológus.
Törvényi védelem Amerikában a csúnyáknak?
A fenti idézett Hamermesh professzor szerint logikus lenne, ha a megváltozott képességűeket védő törvényt kiterjesztenék a csúnya emberekre is, így őket is törvény védené a hátrányos megkülönböztetéstől. Merthogy csúnyaság egyértelmű, pénzben mérhető hátrány. Arra már a legtöbb országban van jogi segítség, ha egy cég álláshirdetésében bizonyos csoportokat kizár a jelentkezésből - 45 év felettieket, nőket, stb. - azért azonban nem, mert valaki úgy érzi, külseje miatt nem vették fel egy állásra.
„Kutatásaim alapján arra jutottam, a jó külső segít a pénzkeresésben, a szép emberek előnyösebb házasságot kötnek és még a hitelfelvétel is könnyebb számukra. Néhányan csúnyának születnek, és nem tehetnek ellene semmit. Épp annyi értelme van a csúnyákat védeni, mint a mozgássérülteket, a feketéket, vagy a vallási kisebbségeket” – mondta a Daily Mailnek Daniel Hamermesh.
A lap által megkérdezett jogász szerint azonban a külsőre vonatkozó jogi kereteket nem olyan könnyű megteremteni, és nem is olyan jó ötlet: „Bár a konvencionálisan szépnek tartott embereknek tényleg kevesebb akadályt kell leküzdeniük a munkahelyükön, de a csúnyának tartott emberek védelmét összekapcsolni a hátrányos helyzetű emberekével rossz irányba vinné a társadalmat” – mondja Lawrence Davies.
De ki csúnya?
Ahhoz, hogy a hátrányos külső definiálható legyen, ki kéne dolgozni egy egységes, objektív normarendszert, ami – gondolnánk – nem lehetséges, tekintve, hogy a szépség fogalma szubjektív (ezt a szépség definíciója is csak alátámasztja). A témában végzett kísérletek azonban egymásnak ellentmondó eredményekkel jártak, van, aki szerint a szépséget lehet mérni, van, aki arra jutott, hogy nem.
Objektív
Hamermesh kísérleti csoportjában például pontozni kellett egymást egytől ötig: a résztvevők fele ugyanúgy pontozott, a többiek pedig nagyon hasonlóan, maximum egy pontos eltéréssel. Mivel a pontszámok nem tértek el nagymértékben, a prof arra jutott, hogy mindenki egyetért abban, ki szép és ki csúnya. A kutató továbbá azt állítja, csak a társadalom 1-2%-a kritikusan csúnya, elég lenne őket támogatni.
Az ő véleményét támasztja alá egy másik kutatás is, amely során a szimmetria és az aranymetszés elvén felállítottak egy mérési módszert. Ez a technika az arc bemérésével egy 10 pontos skálán helyezi el az embert. A legtöbben 4 és 6 közötti pontszámot érnek el, de Brad Pitt 9,3 ponttal végzett, tehát esélyes, hogy ő a világ legszebb embere. Persze ebben a mérésben is van hiba: nem veszi figyelembe az egyéni ízléskülönbségeket, az ápoltságot, stílust, testalkatot, ami pedig rengeteget dob egy emberen.
Mégis inkább szubjektív
Amellett, hogy az objektív szépségmérési technikák eléggé sántítanak, nemrég megjelent a Psychological Science magazinban egy tanulmány, miszerint mindenki a hozzá hasonlót, a megszokottat látja szépnek: a németek szerint egy átlagos európai arc olyan, mint az övék, a portugálok szerint viszont a mediterrán típus sokkal vonzóbb. „Valószínűleg tanult dolog, hogy az ember milyennek képzel egy átlagos európait vagy amerikait. Az is tanult dolog lehet, hogy az emberek mi alapján döntik el, hogy az egyik csoport szebb, mint a másik” – mondta a Bonni Egyetem professzora, dr. Imhoff, a kísérlet vezetője.
Önnek mi a véleménye?
Esetleg személyes tapasztalata is van azzal kapcsolatban, hogy a kevésbé előnyös külsejű embereket hátrányos megkülönböztetés éri? Feháborodott a cikken, esetleg állásinterjúról rohant ki? Önt vagy ismerőseit érte már ilyen megkülönböztetés? Vagy ön is jobb szereti, ha szép emberek szolgálják ki? Írja meg véleményét nekünk!