Gyantázás az ókorban
Miért is?
- Mi bajod?
- Nem tudok leülni, most jövök gyantáztatásról.
- Ó szegénykém! Mondtam már, hogy az új pasim trimmelten szereti, és azóta minden nap boldogabban kelek?
- Rohadj meg!!!
- Aztán miért is szeded le?
- Te, már magam sem tudom, mindig így volt. Az olyan asszonyos a szőr.
Tényleg, valóban miért is?
A mese ie. 3-4000 körül kezdődik, Egyiptomban a teljesen szőrtelen női test volt a standard, beleértve a fejbőrt is. Ennek következményét, a parókát a mai napig viseljük, lásd Kleopátra-frizura. Valószínűleg gyantáztak, ami a fejbőrön kemény lehetett.
Természetesen már a görögök is ugyanígy tettek, ezt megfigyelhetjük a szobrokon.
A rómaiak követték a görögöket, a módszer változatlanul a természetes alapanyagokból kikevert gyantázásban merült ki.
Európába a keresztes lovagok hozták vissza a csupasz suna divatját (a Sunan al-Fitra a férfi és a nő nemi szervének teljes szőrtelenítését írja elő, az arabok terjesztették el Indiában is ezt a szokást) a 11-13. században, ami a reneszánsz idejére őrületesen elterjedt, alig akad festmény, amin egy nőnek lenne fanszőrzete, legfeljebb alig valamicske.
Lássuk be, egyelőre elég rosszul állunk a gyanta ellenében.
Katalin és Viktória a dús szőrzetért
Viszont jött Medici Katalin (1547-1589) aki leszólt az úrhölgyeknek, hagyjanak fel ezzel a szőrtelenítő butasággal. A babára borotvált punciknak végleg csak a prüdériáról híres Viktória királynőről (1837-1901) elnevezett viktoriánus kor tett be. Majdnem.
A szőrzet alakulásának dokumentációjában sokat segített a fotográfia, azon belül is az erotikus fotográfia felfedezése. Mindkettő történelmét, bármilyen meglepő, de azonos évtől, 1839-től számoljuk, amikor még a képek alapján a trimmelt ment.
De csak részben, mert a XX. század elején a teljesen leborotválttól az érintetlen puncikig minden megoldást sikerült megörökíteni. Tehát a csupaszítás megmaradt, csak a nagy prüdéria hatására eltűnt a szem elől, a puncikkal egyetemben.
Borotvagyárak, magazinok, pornográf látványigény
Ami visszahozta a szem elé (mármint a szőrtelenítés tényét), azok a könnyen és olcsón elérhető célszerszámok, az iparosodással párhuzamosan megszülető Gillette, Wilkinson borotvák. A húszas években a női divat is ezt segítette elő, hiszen a szoknyák rövidültek, ami szükségessé tette a lábak borotválását. (Ezt a logikai kapcsolatot sose értettem, otthonra jó volt a szőrös?)
Ugyanerre az időszakra tehető az első Wilkinson Sword kampány is, ami a női hónaljszőrt kevéssé higiénikusnak és nőiesnek nevezte, ez maga után vonta a fanszőrzet hasonló megítélését.
Tehát a borotvagyárak tehetnek mindenről.
A bikini megérkezése is szükségessé tette a fanszőrzet, minimum a bikinivonal ápolását, de ha kinyitunk egy Playboy magazint a hetvenes évekből, nincs mese, szőr van. Heló emancipáció, heló hippik, és ez így ment a kilencvenes évekig.
Ami kegyetlenül visszacsupaszította a helyzetet, az a pornográfia látványigénye. Az évezredfordulóra szanaszét borotváltuk magunkat. A szőr takar, le vele, és a kislányok otthon is feligazodtak a filmeken látottakhoz. A nyolcvanas évek válltöméses, kemény női visszamentek pincsibe. Ahogy egy kedves indexes újságíró mondta: „Azért látsz itthon annyi kurvajó nőt rémes faszikkal, mert a magyar csajok testképe egy rom". Hát ja, a minta csupasz, megyünk utána, gyengék vagyunk ellenállni.
Vissza a szeméremdombra
De pár éve kezd a szőr visszaavászkodni a szeméremdombokra.
Oka praktikus és egyszerű, hiszen mint minden divat, ez is csak a szokásos összefüggéseket mutatja a gazdasági változásokkal, válságban nemcsak a szoknyák, a szőr is hosszabb, és ez nem vicc. Ha kevesebb a pénz, fokozódik a prüdéria és kevesebb pénz van kéthetente brazil gyantára, pláne lézeres bokorirtásra.
És igen, már volt mostanában a Vogue-ban is szőrös pina. Onnantól pedig nincs mese, szőrös pina van.
