Temérdek levelet kaptunk múltkori cikkünk hatására, amelyben megpróbáltuk összeszedni azokat az idegesítő piszlicsáré semmiségeket, amelyek nélkül olyan egyszerűen jobb lenne az élet. Jöjjenek tehát a dolgok, amelyek bosszantják Velvet-olvasókat. Ha innen is kimaradt volna az, ami önt a legjobban zavarja, még most sem késő, írja meg nekünk!
1. Drága idő
"Az n+1-edik szülői értekezleten nem szeretném az óvoda/iskola programját n+1-edszerre is végighallgatni, elég ha elmondják, mikor lesz farsang, osztálykirándulás, stb. és mennyibe kerül" – közölte teljesen jogos igényét Orsolya, akinek máskor is szokták rabolni az idejét, pedig akkor még fizet is. "Magánrendelőbe nem lehet időpontot foglalni, hanem sorba kell állni. Ha már egyszer fizetek több ezer forintot, nem csak azt várom, hogy az az orvos lásson el, akit szeretnék, hanem azt is, hogy időben tegye, és ne kelljen órákat várni a rendelőben."
2. Nem vagyok bűnöző!
"A drogériákban, miért kell a biztonsági őrnek tolvajnak néznie, és úgy követni, mintha épp a boltot szeretném a táskába rejteni? Oké, hogy csak a munkáját végzi, és nagyon sokan lopnak, hiszen sok drága apróság van ott, de nem lehetne kicsit kevésbé feltűnően követnie, csak annyira, hogy ne legyen rossz érzésem, illetve, hogy nagyon szorosan figyelik minden apró mozzanatomat?" – bosszankodott emailben Dorka, akinek adunk egy tippet. Kezdje el követni a biztonsági őrt, tegyen meg vele néhány kört az üzletben komótosan cammogva, ez megszünteti a problémát. Tényleg.
3. Nincs apróm
"A kéretlen segítség a boltban elég zavaró tud lenni, amit írtatok a cikkben, bár legtöbbször egy "Köszönöm, körülnézek" elég szokott lenni nekik, hogy ne nyomuljanak. A kéregetők, akik nem értenek a szóból, hogy nem tudok, vagy nem akarok adni, sokkal rosszabb. Folytatják, hogy csak egy százast, neki kenyérre/jegyre/gyógyszerre kell. Jobb esetben nem átkoz meg, ha ekkor se adok. Ez az igazi zaklatás, az eladónak végül is ez a dolga" – írta András.
4. Viszont vásárolnék
Még mindig András, és a vásárlás kérdése. "Egyes boltokban az ifjú eladók a zene minőségét és főleg hangerejét a saját jóérzésükhöz igazítják, nem a vevőkéhez. Zenei ízlés persze sokféle van, és megértem, hogy ezzel is a vevőkört célozzák, de mikor a hangerőtől kommunikálni se lehet velük rendesen, vagy odahívni azt, aki velem jött, na az már igazán idegesítő. Persze mindeközben az ilyen lánykák rágóznak, és a laptopot vagy a mobilt bűvölik, esetleg telefonálnak, de nem a vevővel törődnek. Akkor már inkább szólítsanak le."
5. Tömeg és közlekedés
"Bosszantani szokott, ha valaki leül, majd leteszi a cuccát a maga melletti ülésre. És itt ne valami hatalmas batyura gondoljunk, hanem életerős, kisportolt fiatalemberek könnyűcske sporttáskájára" – írta András. Mások csak egyetértésüket jelezték a kimaradó buszokkal kapcsolatos felvetés miatt, esetleg azt tették szóvá, miért nem jut mindenhová esővédett beálló.
Konrádot azonban az zavarja, ha elé mennek. "Reggel, amikor sietnék a munkába, persze késve, a hömpölygő tömegben mindenkinek saját folyosóra van szüksége. Ha megy előtte valaki, akár lassabb, akár gyorsabb, ő kitér mögüle, és lassú, gyökkettes előzésbe kezd, amivel soha nem előzi meg az előtte haladót, de elveszi a helyet azok elől, akik tényleg gyorsabbak. Én rohannék, de beleütközöm egy embersorfalba, akik előtt focipályányi üres aluljárófelület van, és nem tölthetem be egy kis részét sem..." Attila szerint helyzet nem jobb Bonnban sem. "Ha nagymamám látta volna, hogy így szállok fel a buszra, akkor elfenekelt volna. Itt a tömött busz még meg sem állt, máris tolonganak felfelé a megállóban várakozók, majd az ajtó másik felében - ha elfér - leszáll az utas. Pont mint a szocializmusban nevelkedett nyugdíjasok Budapestszerte."
6. Nyugdíjasok
Dorka szerint "vannak akik úgy vélik, aki fiatalabb náluk, annak nem lehet semmi oka, hogy foglalja a helyet, de még idegesítőbb, amikor van szabad hely, ők mégis azt szeretnék, amin épp ülünk, és csak állnak felettünk, és sóhajtoznak, hogy adjuk már át a helyünket. Továbbá anélkül is el tudnám képzelni a napot, hogy fellökjenek miközben a szabad hely felé rohannak. (megértem őket, tényleg kevesen adják át a helyüket, de...)". Csakide a témához annyit tett hozzá: "kiborít a nyugdíjasok vezetési stílusa. Nagy kocsikkal közlekednek, de marha lassan, és mindenkit hátráltatnak. Ha valaki bénázik az út közepén – mert a felező mellől nem mozdulnak el – tíz esetből kilencszer nyugdíjasról van szó... tudom, mert megnézem. Miért nem BKV-znak inkább???"
7. Átverés a bevásárlásnál
András megfigyelése: "ha sok termék van a polcon, az árcédulák érdekes módon összekeverednek, így a nagy csokira azt hihetem, a kis csoki ára vonatkozik rá. A cetlin ott van a név, pici, enyhén homályos elmosódott betűkkel, és persze a cédula két arasszal arrébb van". Hozzátette, az árcédulákra egyébként is érdemes odafigyelni: az "5 db vásárlása esetén" felirat megbújik a cetli sarkában, de arra is látott már példát, hogy az akciós cédula véletlenül kint maradt.
8. Ügyet intézni márpedig nem lehet
"Ha egy irodába nem időpontra mész, akkor esélyed sincs elintézni valamit" – panaszolta Attila, aki amúgy Németországban dolgozik, de az élet ott sem könnyű. "Múlt hétre volt időpontunk, de az előzetes egyeztetés során nem voltak hajlandóak elárulni, mit is kellene magunkkal vinni. Így egy-két papír természetesen kimaradt, ami reális énemmel nem jutott eszembe. Mondta a nő segítőkészen, hogy semmi baj, kedden (ma) nyugodtan vigyem be, ő nem lesz ott, de a kollégája majd átveszi, és akkor kiadja a nekünk szükséges iratot. Ma reggel bemegyünk, és már a kopogtatásra is morog, hogy időpont van? Nincs? Akkor nem, bármit is mondok. És míg elmondtam azt az egy mondatot, hogy miért is vagyok, addig folyamatosan ellenkezett. Szerencsére megszoktam, és nyugodtan megszakítás nélkül - őt figyelmen kívül hagyva - befejeztem. Akkor esett le neki, hogy tényleg van itt egy dosszié a nevünkkel. Onnan zavartam még vagy 10 másodpercet. Ő többet bosszankodott előtte."
9. Ideiglenes taxissüketség
"Direkt megmondtam annak a sülthal taxisnak, hogy a Damjanich utcán menjen, mert úgy nem kerülünk annyit, erre ő azt mondta, persze hölgyem, és az állatja juszt is a Dózsán ment. Megkérdeztem tőle, hogy miért jöttünk erre, ha egyszer azt kértem tőle, hogy Damjanich utcán menjünk, erre ő azt mondta, hogy nem hallotta. Mondtam neki, hogy akkor én rágyújtok, mert nem hallottam, hogy mondta volna, hogy nem gyújthatok rá. Szart rá, én meg tök idegesen cigiztem, de leglább összehamuztam a kalaptartóját" – tajtékzott Rozi.
10. Kommentár nélkül
"Engem az bosszant fel rendszeresen, ahogyan a lányok használják a közös vécéket, legyen az iroda, szórakozóhely, étterem, stb. A többség nem ül rá, mert fél a fertőzéstől, hanem inkább rogyasztva pisil, leginkább a vécédeszkára. Kérdem én, ha úgysem ül rá, akkor miért nem hajtja föl?! Ugyanis néhányan ráülnénk (ez inkább irodában), és utálom más pisijét törölgetni mindegy egyes vécézés előtt. És mivel ráülök, nem pisálom le, így nincs fertőzés se. Arrghh, ez nagyon fel tud idegesíteni" – írta nekünk Barbara.
Fontos tudnivaló: a Velvet szerkesztősége nem táplál ellenszenvet a nyugdíjasokkal szemben, csupán teret adtunk az olvasói véleményeknek.