Inkább legjobb barátok lettek
"Nekem volt egy barátom pár évvel ezelőtt, akivel fél év után szakítottam, mert nem működött a kapcsolat" - írta 24 éves olvasónk, Rita. "Egyre többet veszekedtünk, nem volt jó együtt egyikünknek sem, nyűg volt az egész kapcsolat. Elég viharosra sikeredett ez a szakítás. Utána mindketten ismerkedtünk másokkal, nem beszéltünk semmilyen formában sem. Fél év múlva meg jött az érzés, hogy nagyon hiányzik, egyre többet gondoltam rá, hogy vajon mi lehet vele és hasonlók. Már nem is emlékszem, hogyan, de interneten keresztül újra elkezdtünk beszélgetni, mert az exem is rájött, hogy én kellek neki. Véget vetettünk az akkori kapcsolatainknak, és újra összejöttünk. Nagyon boldog voltam.
Egy évet voltunk együtt, mert utána újra ugyanazok a problémák felmerültek köztünk, mint először, de egy cseppet sem bántam meg, hogy akkor újrakezdtem vele, ugyanis azóta legjobb barátok vagyunk minden szexuális kapcsolat nélkül. Mindketten boldog párkapcsolatban élünk mással, és még a legintimebb dolgokat is minden féltékenység nélkül megosztjuk egymással. Szerintem ritka az ilyen, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek, hogy vannak jó példák is. De zárójelben megjegyzem, hogy vannak olyan exeim, akikkel soha semmilyen formában jönnék másodjára össze! Ez függ a két ember hozzáállásától, a szakítás okától és természetesen nem utolsó sorban a szeretettől. Harmadjára pedig senkivel nem próbálkoznék, akármilyen szerelmes is vagyok, mert ha másodjára sem működik, akkor annak oka van. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Egy próbát megér, többet nem."
Döntés kérdése minden
Másik olvasónk, Eszter úgy vélekedett a témával kapcsolatban, hogy erre a dologra nincs általános recept: "Ennyire egyszerű. Mindig is azt vallottam, hogy minden agyban dől el. Ez a teória itt is megállja a helyét. Nincs olyan, hogy karma, meg szerelem első látásra, meg egyéb humbugok. Két ember megismerkedik, mindkettő más motivációval (különböző nemek esetén). Férfit első körben az optika fogja meg, nőt meg ki tudja, mi.
"Aztán második körben jön a személyiség, ha ezek passzolnak, akkor ELDÖNTJÜK (nem érezzük, meg úgy alakult, stb.), hogy vele szeretnénk lenni. Ezt a teóriát tovább elemezve nincs olyan, hogy elmúlik a "szerelem". Egyszerűen ráununk a másikra (ha nincs megcsalás, bántalmazás, stb.), ezért vetünk véget egy amúgy jól működő kapcsolatnak. Tehát: ha felmelegítünk egy kapcsolatot, az abszolút működőképes, a lényeg, hogy mindkét fél úgy DÖNTSÖN. Dolgozni fognak rajta, azaz működni fog. Ha nem melegítünk fel semmit, hanem tovabblépünk, mert úgy DÖNTÖTTÜNK, akkor az fog működni. Csodás szerkezet az agy, ha többen megtanulnánk kezelni, kevesebb nyafogás lenne (főleg a nők részéről)."
Kilenc hónapig tepert a pasi
"Az én történetem kezdete is egy szakításhoz kötődik, ami tényleg úgy történt, ahogy a többség is leírta. Se veled, se nélküled kapcsolat, két szakítás után tudtam végleg lezárni" - számolt be levelében Éva. "A második és végre végleges szakítás után nem sokkal találkoztam a nagy ő-vel. Szerelem első látásra, teljesen belehabarodtam és az előző rossz kapcsolat után a fellegekben jártam, rózsaszín ködben. Sajnos a menny után hamar megjártam a poklot is, két boldog és felhőtlen hónap után a nagy ő közölte velem, hogy nem biztos az érzéseiben és a kapcsolatban, és ezért inkább szakítana, mert megcsalni vagy szédíteni nem akar. Teljesen magam alatt voltam. Nem tudtam enni, aludni, csak azon kattogtam, hogy nem értem a történteteket, vádoltam magam.
Eltelt másfél hónap, amikor a nagy ő jelentkezett nálam. Eleinte telefonon hívott fel hetente egyszer-kétszer, aztán minden nap. Általában azt kérdezte, hogy vagyok, mi újság, mi történt velem. Mivel elég közel laktunk egymáshoz, így hamar azt vettem észre, hogy majdnem minden nap, a munkából hazafelé megállt a ház előtt, hogy menjek ki egy kicsit beszélgetni. Na, nekem sem kellett több. Azonnal előjött a női sértettségem és az egóm, és azt mondtam magamnak: szóval mégis kellek neki, akkor küzdjön meg értem, ha már összetörte a szívem. Innentől az összes telefonbeszélgetést, személyes találkozót úgy zártam le, hogy kiforgattam a szavait, belekötöttem mindenbe, elmondtam, hogy mekkora szemét és önző pasi, és leraktam a telefont, rávágtam a kocsiajtót vagy egyszerűen csak faképnél hagytam.
Minden alkalom után, amikor ez megtörtént (és eleinte mindig megtörtént), kis idő múltán felhívott, hogy ne haragudjak rá, nem úgy gondolta, nem akart megbántani, stb. Így teltek-múltak a hónapok és azt vettem észre, hogy eltelt már fél év és a folyamatos megpróbáltatások ellenére minden nap jön vagy hív és kedves, türelmes, lelkes és szerelmes. Utóbbit többször meg is vallotta, de én akkor még mindig nem éreztem, hogy a szívem újra összeforrt volna és pláne nem, hogy bízni tudjak benne. Eltelt még három hónap, és szépen lassan bennem is kezdtek előjönni az iránta érzett érzések, és kilenc hónap elteltével, egy újabb szerelmi vallomás után engedtem végül neki, és újrakezdtük.
Azóta is együtt vagyunk, lassan kilenc éve, öt éve pedig már házasokként. Nagyon szeretjük egymást, bármit megtennénk a másikért. Azt gondolom, hogy a szakítás után kemény 9 hónapja volt a férjemnek, de ezzel egy életre az eszébe és szívébe véste, hogy ha olyat tesz, amivel megbánt, hosszú és fájdalmas az út a békülésig. Azóta is figyelmes, elhalmoz a szeretetével, figyelmességével és nagyon büszke, hogy újra meg tudott hódítani. Sokkal jobban megbecsüli a kettőnk között kialakult érzéseket, mint a szakítás előtt, és azt hiszem, ez nálam is így van. Szóval, nálunk bevált a felmelegített káposzta!"
Másodjára már nem volt szerelem
Cica nevű olvasónk az első fiújával jött össze újra négy évvel később. Amikor először jártak, Cica tizenhat éves volt, a barátja pedig tizenkilenc. "Akkoriban úgy éreztem, én jobban kötődöm hozzá, mint ő énhozzám. Kb. fél évet jártunk, pont akkoriban halt meg az anyukája. Eléggé ki volt borulva, nem tudta, mit akar. Végül mostohaapai nyomás hatására szilveszter után - miután éjjel még megdugott -, újév első napján telefonon dobott. Ez érthető módon eléggé rosszul esett. Az első szakítás egyébként is mindig a legszarabb, körülbelül egy évig tartott kiheverni. Utána volt két kapcsolatom, az egyik két évig tartott. Mikor annak vége lett, hirtelen megtalált iwiwen, látta, hogy már nem vagyok kapcsolatban.
Elkezdtünk csetelni, találkozgattunk. Elmondta, hogy fogalma sincs, miért dobott, én voltam eddig a legjobb csaja, és hogy sajnálja, milyen bunkó volt. Amúgy is megvoltam még zuhanva szakítás miatt, úgyhogy belementem, 20 évesen újra összejöttem vele. De ez már nem volt szerelem a részemről, nem is tartott sokáig, mindössze három hónapig. Mire én 20 éves lettem, sokkal többet változtam, mint ő. Tizenévesen sok minden nem tűnt még fel nekem benne, 20 éves koromra már jobban tudtam, mit keresek egy pasiban, hát benne nem találtam meg azt, ami nekem kellett. Többször próbáltam vele szakítani, mindhárom alkalommal szó szerint visszasírta magát. Végül egy nyaralás alkalmával sikerült túlesni rajta, hazavonatoztam Balatonról. A sors fintora, hogy négy évvel később én szakítottam vele egy holland srác miatt, és ő omlott össze teljesen, sírt és fogyott tíz kilót."
Önnel előfordult már, hogy újra összejött egy exével?
Minden történet más és más - mesélje el ön is, hogy mit élt át! Írja meg tapasztalatait, véleményét kapcsolatok újrakezdéséről a Velvet email-címére!