Csak egy szurkolóval és egy birkózónővel találkoztunk a melegolimpián

2012.06.30. 10:38
A pénteki napot a EuroGames sportrendezvény helyszínein töltöttük úszókkal, kézisekkel, birkózókkal és teniszezőkkel. A melegek-leszbikusok által, elsősorban melegeknek-leszbikusoknak szervezett sportversenyre mindenkit várnak játszani és szurkolni, de a kényszerű biztonsági intézkedések sajnos sokakat elijesztettek: a sportolókon, a biztonsági őrökön és rendőrökön, valamint a sajtó képviselőin kívül mindössze egyetlen nézővel találkoztunk. De még semmi sincs veszve, szombaton is folytatódik a rendezvény.

Titkos és biztonságos

A csütörtök esti megnyitóval a Syma Csarnokban kezdődött meg hivatalosan a 2012-es EuroGames, amit a legtöbben az egyszerűség kedvéért csak melegolimpiaként emlegetnek. (A rendezvény hivatalosan nem használhatja a NOB által levédett „olimpia” megnevezést, de a londoni játékok szervezőbizottsága külön levélben biztosította támogatásáról a budapesti EuroGamest.) A négynapos rendezvény első hivatalos versenynapját az úszókkal kezdtük a Margit-szigeten, majd a nap folyamán a 12 sportágból összesen négyet kerestünk fel. A EuroGames helyszínein mindenhol kettős biztosítás fogadott minket, kint rendőrök, bent biztonsági őrök ügyeltek a biztonságra.

Teendőjük nem igazán volt, egyik helyszínen se találkoztunk szinte senkivel, aki ne maga is versenyző vagy szervező lett volna. A korábbi EuroGameseket nyugat-Európa több városában rendezték meg, most először vitték át a rendezvényt az egykori vasfüggöny másik oldalára. Akik a korábban már részt vettek ilyen versenyen, most meglepve mondták, hogy mennyivel több a biztonsági intézkedés itt, mint külföldön.

Az olasz versenyzők azt mesélték, őket már jóval a verseny előtt köremailekben riogatták a magyarok homofóbiájáról, figyelmeztetve mindenkit, hogy sehova ne menjenek egyedül, ne öltözködjenek kihívóan és mindig tartsák maguknál a veszély esetén hívandó telefonszámokat. Ehhez képest incidensről egy norvég kézilabdáson kívül senki nem számolt be, őnekik valamelyik pályaudvarnál szóltak be vadidegenek, de az is lehet, hogy a dolognak nem sok köze volt a homofóbiához. Mellesleg a többség nem ezen a hétvégén jár először Magyarországon, és mivel korábban semmi problémájuk nem volt, nem értették, hogy most mitől kéne tartaniuk, mire a sok kordon és lovasrendőr.

Szurkolni, de hol?

A szervezők mindenesetre csütörtök estig titokban tartották a helyszíneket, igaz, a Vasas pálya sztorija már a héten korábban kitudódott, és azt is előre sejteni lehetett, hogy az úszás ugyanott lesz, ahol két éve a Splash nevű verseny volt. Mindenesetre azok a budapestiek, akik csak úgy kimentek volna szurkolni, nem nagyon tudtak előre tervezni. Hogy ezért találkoztunk mindössze egy olyan magyar érdeklődővel az uszodában, aki csak úgy a buli kedvéért jött ki nézelődni a versenyre, anélkül, hogy nevezett volna, azt nem lehet tudni. Az is lehet, hogy csak azért nem akadt az utácról úgymond beeső néző, mert péntek délelőtt lévén mindenki a munkahelyén volt. A szombati program különben is látványosabb: délután szinkronúszás is lesz.

A tolerancia megöli a meleg kézilabdát Norvégiában

Az úszáshoz hasonlóan baráti hangulat fogadott minket a kézilabdameccsek helyszínén is. Dániából két csapat is érkezett, de Norvégiából csak egy, és az egyik norvég csapattagtól azt is megtudtuk, miért. Náluk is több meleg kézilabdacsapat létezett korábban, de a legtöbb jó kézis már vegyes csapatban játszik, tekintve, hogy senkit nem zavar a norvégoknál a profi ligában sem, ha az egyik játékos nyíltan homoszexuális. Ennek következtében a meleg sportegyesületek kezdenek okafogyottá válni. És közben paradox módon olyan is volt náluk, hogy egy heteroszexuális kézilabda-rajongó beállt a melegekkel játszani a buli és a sport kedvéért, igaz, most erre a budapesti EuroGamesre nem érkeztek velük heteroszexuális játékosok.

Egy nő öt férfi ellen, nulla esély, garantált győzelem

A birkózás abszolút sztárja a mezőny egyetlen női és egyben egyetlen magyar versenyzője volt. Vele még a mérkőzések megkezdése előtt beszélgettünk egy nagyon rövidet, amiből megtudtuk, hogy 50 éves, és 9 hónappal ezelőtt döntött úgy, hogy elkezdi a birkózást. Napi másfél órás edzésekkel készült erre a hétvégére, ahol úgy volt, hogy lesz egy orosz ellenfele. Az orosz birkózónő azonban mégse érkezett meg Budapestre, így a magyar hölgy a saját kategóriájában automatikusan győzött, illetve kénytelen volt a férfiak ellen küzdeni.

Megkérdeztük, hogy szerinte mennyi az esélye ebben az esélyben, azt mondta, hogy nulla. Azt is megkérdeztük, hogy miért pont a birkózást választotta 9 hónappal ezelőtt, és erre azt mondta, hogy azért, mert nem szeret bridzselni. Aztán elment birkózni, ki is kapott, ahogy előre megmondta, majd olyan tapsviharban részesült, amilyenre valószínűleg nem számított, pedig nézők ebben a teremben sem voltak, csak játékosok, edzők, kísérők, szervezők és a sajtó munkatársai.

De járt a taps, mert pontosan erről szól ez az egész verseny: a szabadságról. A fenti fotó nyilván bizarrnak tűnik első látásra, de ha jobban megnézzük, igazából van benne valami hétköznapian fontos, valami üdítően normális. Az, hogy egy 50 éves nő maga választja meg, saját belátása szerint, hogy kivel és mit sportol, az normális. Ez egy győzelem, a meccs kimenetétől függetlenül. Járt a taps.

A meleg időjárás a meleg spanyoloknak kedvezett a meleg teniszben

Utolsónak még egy kis tenisz fért bele, ahol 32 női és 77 férfi versenyzővel már csütörtökön beindult a verseny. Közöttük egy magyar van csak, őt nem is sikerült megtalálnunk, találkoztunk viszont árnyékban hűsölő spanyolokkal. Minket már a hőguta kerülgetett, meg is kérdeztük őket, hogy nem zavarja-e őket, hogy ilyen meleg van, hogy bírnak a tűző napon délután kettőkor teniszezni. Azt mondták, egyáltalán nem zavarja őket a hőség, ők spanyolok, és hozzá vannak szokva. Sőt, örülnek neki, mert az északabbról érkezett játékosok viszont nehezebben viselik a meleg időjárást, így egy kis előnyre tesznek szert.

Ezzel a  kiszólással együtt is azonban itt is roppant baráti volt a légkör. Az egymás ellen játszó teniszezők a mérkőzés végén összeölelkezve fényképezkedtek, sőt, annyira megbíztak egymásban, hogy maguknak, illetve egymásnak számolták a pontokat, saját szemmértékükre hagyatkoztak vonalbíró helyett. A meccseket senki nem felügyelte a két résztvevőn kívül. A szervezőktől megtudtuk, hogy egyrészt itt nincs szükség bíróra, másrészt tízezer dollárnál alacsonyabb díjazású teniszversenyeken sehol a világon nem is szokott lenni se székbíró, se vonalbíró.

Ezek az emberek nem vitatkozni jöttek, hanem játszani.