horoszkóp

7 ok, amiért nincs okostelefonom

2012.10.06. 11:02
Ennek a cikknek a szerzője tisztában van vele, hogy a világ abba az irányba megy, hogy előbb-utóbb mindenki okostelefonnal fog mobilozni. De egyelőre még azok közé tartozik, akik kitartanak a beszélgetésen és SMS-ezésen kívül nem sok mindenre használható készülékük mellett, és alább hét pontban olvasható, hogy miért. Ez egy véleménycikk, sok-sok személyes indokkal, de természetesen alább majd ön is hozzáteheti saját érveit pro és kontra.

1. Nem vagyok egy kütyürajongó

Van, aki képes napokig sorban állni egy telefonért, és van, akit ugyanannyira hozna lázba, ha máris bejelentenék az iPhone 6 érkezését, mintha azzal a hírrel állna elő a Magyar Televízió, hogy mégis folytatódik a Marslakók. Én ebbe az utóbbi csoportba tartozom. Egyszerűen a technológia nem nyűgöz le, ez van. Megértem, hogy mások számára önmagában elegendő érv az okostelefonra váltáshoz az, hogy „mert lehet”, nekem nem.

2. Vigyázni kell rá

Hozzá vagyok szokva, hogy a szoba másik sarkából dobom az ágyra a készülékem, amikor hazaérek. Folyton ráülök, rápakolok vagy leejtem, többször is elvesztettem már, egyszer Ozorán (két nap után meglett). Ennek megfelelően a telefonomról pár helyen már letört ez-az, a képernyő össze van karcolva, és kábé egy éve meg is repedt, úgyhogy ha elázok vele, kicsit bemegy alá a nedvesség, és néhány napig párás a képernyő.

Az egyik legjobban azt szeretem ebben a telefonban, hogy azt csinálok vele, amit akarok. Nevetségesen olcsó volt, nem kell rá vigyázni, és nevetségesen olcsó lesz a pótlása. Ha lenne egy méregdrága érintőképernyős készülékem, végig stresszben lennék, nehogy önkéntelenül áthajítsam a szobán, vagy valamivel összekarcoljam. Nekem nem hiányzik ez a stressz, nekem egy olyan telefon kell, amelyik vagy bírja a kiképzést, vagy nem baj, ha nem bírja.

3. Drága

Ez az előzőhöz kapcsolódó érv: egy okostelefon drága. Vagy legalábbis drágább, mint egy buta. Főleg nekem, aki családi okokból egy évből több hónapot töltök külföldön, mint Magyarországon, ezért három SIM-kártyát cserélgetek folyton, annak megfelelően, hogy éppen milyen országban vagyok, így nem tehetem meg, hogy nem kártyafüggetlen mobilt vásárolok. Egy előfizetéses szerződésen döbbenetesen sokat buknék, anélkül meg nem éri meg okostelefont venni. (Gondolom. Persze igazából még meg se néztem az árakat sose, mert a többi ok miatt úgysem jön szóba a mobilcsere.)

4. Nagy és nehéz

Nem sok mindenben lehet elmondani rólam, hogy egy átlagos pali lennék, de abban igen, hogy nem járok kézitáskával, hanem a zsebemben hordok mindent, ami szükséges. Persze egyre kisebbek és könnyebek az okostelefonok, de egyelőre még mindig kétszer akkora és háromszor olyan nehéz a legmodernebb darab is, mint amekkora az én több éves, lepukkant készülékem.

000 Nic6041329
Fotó: Philippe Huguen

Ha kézitáskában hordanám a mobilomat, valószínűleg nem nagyon érdekelne a méret és a súly, de úgy, hogy mindig a zsebemben van a készülék, kevésbé praktikus egy okostelefon.

5. Nem akarok internetezni

Nekem az a munkám, hogy ülök a számítógép előtt az irodában vagy otthon (vagy valahol út közben), és valamit dolgozom rajta, jobbára internetezek, emaileket fogadok és küldök. Amikor egy átlagos napon este öt-hatkor felállok a laptop elől, egyáltalán nem az a vágyam, hogy hadd figyelhessem tovább az emailjeimet a telefonról. Sőt, ilyenkor örülök, ha nem látok képernyőt, a Facebooktól csak paranoiás leszek, és büszke vagyok rá, hogy nem vagyok Angry Birds- vagy Farmville-függő (vagy mi most az éppen aktuális játék). Szóval nem, én nem igénylem, hogy az internetet mindenhova magammal vihessem, mert akkor nem is úgy érezném, hogy nem én viszem az internetet, hanem úgy, hogy ő jön utánam. Nekem bőven elég a hálózatból annyi, amennyit a munkám megkövetel. Kifejezetten szeretek tőle néha elszakadni.

6. Nem használnám ki

Van egy olyan funkciója az okostelefonoknak, amit valószínűleg havonta két-háromszor is használnék: a térkép. De ezen kívül nekem a mobil beszélgetésre és SMS-ezésre kell, az összes többi szolgáltatás – a fent már kivesézett internetezéssel együtt – teljesen hidegen hagy. Nem akarok telefonnal fényképezni-videózni, nem akarok telefonról zenét hallgatni (van már egy mp3-lejátszóm, azt is csak futáshoz viszem magammal), és nem akarom azokat a fekete-fehér kockás négyzetkódokat sem leolvasni a reklámokról, amiknek biztos tudnám a nevét, ha lenne okostelefonom. Bizonyára még rengeteg olyan funkciója van az ilyen készülékeknek, amikről nem is tudok, de ha teljesen jól megvagyok így is, akkor minek? Az összes smartphone-os ismerősöm egyébként maga is állítja, hogy a mobilja által kínált szolgáltatásoknak csak a töredékét használja ki. Hát ezért szerintem nem éri meg.

Önnek van okostelefonja?

  • 7050
    Nincs, de nem is szeretnék
  • 7000
    Igen, már több, mint egy éve
  • 2548
    Igen, az elmúlt egy évben lett
  • 1676
    Nincs, de szeretnék

7. Nekem ez a punk

Nem lenne teljes ez a felsorolás, ha nem vallanám be a végén töredelmesen, hogy szégyenszemre az egyik fő érvem az okostelefonok ellen a „csak”. Van, aki beáll punknak, van, aki nem vesz jegyet a BKV-n, más a falra firkál vagy drogozik – akkor én miért ne választhatnám a rendszerrel való szembeszegülésnek azt a nem kevésbé szánalmas módját, hogy direkt egy olyan ódivatú, összetört telefont használok évek óta, ami már újonnan is gáz volt? Őszintén irigylem azokat, akik egy okostelefon megvételétől úgy érzik, hogy ők most a haladás élvonalába kerültek, számomra sajnos az okostelefonra váltás ezzel szemben valamiért azt jelentené, hogy ezzel is betagozódok a meghülyített és vásárlásra fanatizált tömegbe. Tudom, hogy ciki, de nekem – még, most, egyelőre, jelenleg  –  az a heppem, hogy egy látványosan, nevetségesen béna telefonnal nyomulok, amivel két percbe telik egy SMS-t megírni. De legyenek velem kíméletesek, a szakállamat legalább már levágtam.