Most már tényleg nem kell hozzá túl bátornak lenni, hogy kijelentsük, az idei nyár slágertémája Budapesten a kézműves sör lesz, illetve inkább a kézműves sörözők. Igazából csak az a csoda, hogy 2013-ig kellett várni erre, hiszen már az előző évek ilyen-olyan sörfesztiváljai is bizonyították, hogy az itteni emberek szeretnének néha kicsit többet annál, mint hogy igyák az íztelenre hűtött Arany Ászokat vagy visszaböfögjék a tizenakárhányadik Borsodit. A kézműves sörök pályája ettől függetlenül elég rázós: a jó söröknek persze lehet örülni, de fontos, hogy milyen kocsma épül köréjük, mennyire nyomulnak a zavaróan tudálékos sörszakértők, és mennyire veszik el a helyeket azok az emberek, akik nagyon nem akarnak kimaradni semmi menő dologból. Ezért a Velvet delegációja a nyakába vette a várost, és szigorúan szakmai alapon kiválasztotta azt az öt kocsmát, ami kifejezetten a nehezebben beszerezhető márkák köré épül, most pedig jól megmondjuk, hova érdemes menni, ha különleges ízekre vágynánk.
Nyugalom
Első választásunk az egyetlen budai versenyző, a Ganz utca 6-ban található Sörmanufaktúra. A helybe könnyen bele lehet szeretni, mert tök jó helyen van, a borostyánnal benőtt kerthelysége pedig annyira jól néz ki, hogy szinte minden levél azt suttogja az ember fülébe, hogy „piálj itt még, amennyit csak bírsz.” Az egész teljesen mentes a kézműves söröket körüllengő elitista attitűdtől, viszont a pultos nagyon türelmesen, de kellőképpen szűkszavúan elmondja bármelyik sörről, hogy nagyjából mit kell tőle várni, ráadásul a csapolási módszerek is nagyon decensek. Ottjártunkor egyébként háromféle csapolt sört lehetett vásárolni, ebből kettőből (Diesel, Szentandrási Szilvás) 500 forintból kijön egy korsó, a nagyon menő nevű Dühösért pedig 880-at kell fizetni. Az üveges választék már szélesebb, itt kis külföldi főzdék termékeihez is hozzájuthatunk nagyjából 500-600 forint ellenében. A zárt rész sajnos nagyon kicsi, ezért gyanús, hogy a jó idő elmúltával nehezebben lehet majd körülrajongani.
Otthonra
Kicsit fájó szívvel hagytuk ott a helyet, de már várt is a régóta létező, viszont megdöbbentően hülye nevű Csak a jó sör. A Kertész utca 42-ben fellelhető helyet sokáig inkább sörszaküzletnek lehetett tekinteni méretei miatt, de mivel nemrég kibővítették, már nagynehezen rá tudjuk fogni, hogy kocsmáról van szó. Üvegesben vitathatatlanul ők a királyok, szinte áttekinthetetlen mennyiségű és származási helyű sör van. Ehhez társul hatféle csapolt is, a listán külföldi márkák is állnak, változatos árakban: egy korsó Hopfanatic 500 forintba kerül, de például a Kujo nevű italból már egy pohár is egy ezresbe fáj. Első ránézésre ez az a hely, ami a sörgeekeknek lett kitalálva: a pultnál bármikor bele lehet menni egy jó kis beszélgetésbe a Brewdog lecsengéséről, de akár egy céltalan márkasorolásba is vidáman belefuthatunk. Ezt többen ki is használják, ezért kicsit nehéz megkülönböztetni, ki akar előttünk vásárolni, és ki az, aki csak beszélget már. A kis közösségnek mellesleg megvannak a saját tréfái is, bár mi soha többi nem szeretnénk meghallani a “na itt kezdődik a sörben állás?”-kérdést. A rajongásról sokat elmond, hogy az egyik sört maga a pultos főzi. A választékra természetesen nem lehet panasz, de még a plusz egy kanapéból és asztalból álló új rész ellenére is kicsit életidegennek tűnik beülni oda piálni egy jót. Cserébe otthonra parádésan bevásárolhatunk.
Menőzni
A vártnak megfelelően az amúgy is szupertrendi Gozsdu-udvarban lévő Léhűtő volt az első olyan hely, ami minden tekintetben olyan volt, mint egy kocsma. Tehát van sok szék, és akkora a tér, amekkorába jó időzítéssel már nem csak pár haverral lehet elmenni italozni. Az előző két helytől eltérően itt nem csak a pultnál van kiszolgálás, és a dolgozók sem a szokásos pocakos sörrajongók. Az asztalnál kiszolgálásnál mondjuk kicsit idegesítő, hogy a sörök kiosztása után azonnal fizetni kell. Lehet itt magyarázkodni, hogy így praktikus, de egy étteremben is kevesen örülnek neki, ha a frissen kihozott steakjük felett érzett örömet elrontják olyan materiális dolgokkal, mint a pénz. A hatféle csapolt amúgy a szokásos árakon mozgott, tehát 500 és 1000 forint között mozog a buli. Itt jöttünk rá, hogy a kézműves sörökért tényleg baromi nehéz rajongani. Sokféle van, amiknek ráadásul az esetek többségében elég jellegtelen nevet is adtak. Azért a Fóti Pils megmaradt, és persze a Brutal is fel fog kerülni a legzordabb márkanevek közé. A Léhűtő egyébként kapott egy jókora szabadtéri részt is, úgyhogy semmi nem akadályozhat meg minket abban, hogy lenéző vigyorral méregessük a környéken pisaízű, nagyiparban készülő söröket vedelő fiatalságot, miközben a sikeres kultúrmisszó legmélyebb tudatában kortyolgathatjuk magunkat eszméletvesztésig egy jó kis ale-lel.
Olcsón
Kicsit nehéz volt ezt is otthagyni, de nem hagytuk magunkat eltántorítani, és az épp zajló kórusfesztiválon átvágva bevetettük magunkat a Horánszky utcán lévő Rézhasú Bagolyba, ami visszagondolva ki is lóg kicsit a többi kocsma közül. Egyrészt a menő lemezborítókkal feldíszített hely egyáltalán nem kérkedik azzal, hogy itt aztán nagyon kézműves a buli, másrészt „csak” kétféle termék volt csapolva. Import cuccokból viszont jól állnak, még Satant is lehet kapni (újabb pipa a zord márkanevekhez), illetve a Rézhasú tudott felmutatni egyedül igazán erős étlapot is. A boxokból álló kocsma tényleg csak annyiban különbözik az összes többitől a környéken, hogy vaskosabb, de legalábbis jobb ízű a sörválaszték. Az asztaloknál is lehet rendelni, végre akkora számlát csinálhatunk, amekkorát csak szeretnénk, viszont már 400 forintért is meg lehet venni egy egyébként nagyon finom köleses sört. Az elhelyezkedés persze itt is remek, ráadásul a sznobéria legkisebb jelével sem találkoztunk.
Tömegben
Az utóbbi állítást nem lehet elmondani a frissen nyílt Élesztőről, ami nagyon úgy fest, hogy a nyár legnagyobb sikertörténete lesz. A pletykák szerint már hétköznap sem lehet beférni a tizenhétféle magyar kézműves csapolt sört felvonultató szabadtéri helyre, ahol természetesen érkezésünkkor is durva teltház volt. A szűken értelmezett belvárostól bántóan messze lévő Tűzoltó utcában helyet kapó romkocsmában mostanában tényleg mindenki ott akar lenni, és kimutathatóan megnövekedett azoknak a száma, akiknek van nagybetűs Véleménye a sörökről. Az Élesztő kicsit olyan, mint 2012-ben a Doboz volt: egyfajta státuszszimbólum ide járni, de itt most tényleg nyújt valami pluszt is a hely azon túl, hogy menőnek tűnünk az ismerőseink előtt Foursquare-en. Szóval van 17 sör, amit elvileg állandóan cserélgetnek. Az árak a szokásos 500 és 1000 forint közt mozognak attól függően, hogy megelégszünk-e a hasonló helyeken szinte alapnak számító köleses sörrel, vagy esetleg be akarunk verni egy kis aszún érlelt Kortyot. A helyen egyedül azt nehéz megszokni, hogy mennyire megnőtt az egy főre jutó iPhone-ok száma a sok ideig mélyen leproletározott söröskorsók körül.
A végeredmény az, hogy mindegyik hely jó, de ez persze logikus, hiszen úgy általában minden kocsma jó. Az Élesztőnél érdemes megvárni, ameddig mindenki kipipálja a listáján, és talán be lehet férni, de amúgy mindig öröm ennyi sör közül válogatni. A Csak a jó sörben vígan vásárolhatunk piát az egész családnak, a Léhűtőben Budapest buliközpontjában fejleszthetjük sörjártasságunkat, a Rézhasúban jó áron berúghatunk, a Sörmanufaktúrában pedig csak egyszerűen tökéletesen érezhetjük magunkat. Érdekes, hogy zene csak az Élesztőben szólt, ahol egy gitározgató férfi adta meg az alaphangot, de egyik söröző sem opció arra az esetre, ha táncolni szeretnénk menni.
Sörözni akar?
Annyit elmondhatunk, hogy már öt kocsma végigjárása is komoly fizikai kihívást jelentett, hiszen szívünk szerint már az elsőben ott maradtunk volna egész este, de ez még közel sem fedi le a kisebb sörfőzdék termékeit forgalmazó összes helyet. Ha önnek életcélja, hogy az összes elérhető helyen igyon valamit, akkor a Magyar Kézműves Sörök honlapján tud tájékozódni. Az oldalon nem csak a helyekről lehet tájékozódni, hanem a vendégek véleményét is el lehet olvasni a soha nem hallott nevű sörökről, ha esetleg felkészülten akarunk menni piálni.
A magyar sörfőzés hosszú mellőzés után jól láthatóan újra kezd beindulni. Erre nemcsak az Élesztő sikere a példa, hanem hogy a Miskolcon készülő Serforrás nyolc évvel ezelőtt még olyan szar volt, hogy többen otthagyták néha a korsó közepénél, most pedig az egyik legnépszerűbb terméke a legkúlabb budapesti kocsmának.