1. Jó oldalon ülünk és pazar a panoráma
Ez alapból ritkán jön össze, pláne ha széles gépről van szó, akár középső üléssorral. Arról nem is beszélve, hogy az ember ha szélre is kerül, lehet, hogy csak a hómezőszerű felhőket nézegetheti órákig. Ha azonban radnótisan megnyílik a térképtáj, a földrajzmániásoknak mosolyra görbülhet a szájuk. Pazar dolog felfedezni egy-egy térképről ismert folyót, tavat, várost, félszigetet a gépről.
2. Szexik és/vagy viccesek a stewardessek
A sterwardessek, azaz légiutaskísérők egy jó repülőút csúcsai, ha neadjisten jócsajokat meg jóképű legényeket vesznek fel a légitársaságok e munkakörbe, akik még jófejek is. Ám ezt is meg tudják fejelni egy-két jól elhelyezett poénnal, főleg a felszállás előtti biztonsági bemutatón. Mint itt:
3. Utazás celebbel
Amikor valakinek sikerül a csoda, és együtt repülhet Alyson Hannigennel és Hujber Ferenccel, akkor nem kell több az életben. Egyszerűen elég ennyi. Béke és nyugalom tör az utasra az izgatottság első hulláma után.
4. Beengednek a pilótafülkébe
Vérmérséklettől függően egyes utasok – főleg a gyerekesek – szívesen bekukkantanak a pilótafülkébe. Persze, ha a pilóta nem zárja ki magát alapból. Ilyenkor még a legkomolyabb fickóból is előjön a lurkó a rengeteg kar, kapcsoló, gomb, kijelző, LED-fény láttán.
5. Kellemes a padtársunk
Az egyik legritkább élmény repülőn, ha olyasvalaki ül mellettünk, aki nem zavar. Munkatársunk szerint kincs, „ha nem büdös a mellettünk ülő”, illetve ha nem egy visító-hisztiző gyerek ül a szomszédban. Az is szuper élmény tud lenni, ha egy dögös személy ül le mellénk, akivel jó esetben nagyot dumálhatunk, sőt akár tovább is eszkalálódhat a helyzet a leszállásig.
Másik kollégánk ismerőse Washingtonból jött haza a turistaosztályon, egy anyuka ült mellette síró gyerekkel, akiknek valami rokonuk az első osztályon ült. „Próbálták összemenedzselni, hogy valahogy egymas mellett ülhessenek, aminek az lett a vége, hogy felajánlották az ismerősömnek, hogy üljön az első osztályra, a nő ismerőse meg beül a turistára” – hangzik a történet. De a hepiendnek is lehet hepiendje, ugyanis a szerencsés, first classra került illető végigvedelte az utat az ingyenwhiskey-ből.
6. Nyakunkba zúdított kényelem
Nem fapados légitársaságok sokszor csinálják, hogy túlfoglaltság miatt felajánlják, menjen az ember az aznapi későbbi géppel és pluszban fizetnek egy valag bánatpénzt. Ha valaki nem siet, annak megéri. Ha már kényelem, a kaja sem utolsó, van aki már attól boldog, ha nem hányásízű műanyagkaját adnak. Kollégánk megboldogult malévos története se rossz: „egy ismerősöm kutyával repült még Malévval, és megkérdezték, hogy a kutyának sonkás vagy sajtos szendvicset adjanak-e. Sonkásat kért.”
Persze nem állunk le ennyivel, várjuk olvasóink pozitív csalódásait, kellemes repülési élményeit, becsajozásait, bepasizásait, életük legjobb röptét erre az e-mailre!