horoszkóp
2013.11.03. 12:35
A múlt héten egy listát adtunk közre arról, mi az, ami egy magyarnak sok év után is idegenül hat Olaszországban. A válaszul érkezett olvasói levelek közül négyet választottunk ki, és ezekből szerkesztettük össze az alábbi 25 pontot. Azért erre a négy levélre esett a választás, mert kettő déli, kettő északi országot ír le a négy levélbeküldő olvasó (köszönjük nekik!), így elég plasztikusak a különbségek. A tanulság például az lehet, hogy délen minden túl későn kezdődik, északon viszont túl korán, és hogy Portugáliában és Svédországban is gyomorforgató kajaszag terjeng, csak a két országban más-más ételtől, viszont sehol se isznak olyan jó sok alkoholt az emberek, mint itthon.

Olaszország

1. Fegyelmezetlenség a közlekedésben – Úgy általában mindenki megy, amerre jól esik, ahogy neki a legkényelmesebb. Piros lámpa, egyirányú utca, biciklisáv (ez a kedvencem, mivel bicajjal járok) nem akadály! Behajtanak, átmennek, parkolnak mindenütt. Napi rutin kerülgetni a motorosokat (a legrosszabb fajta a közlekedés részvevői között) a bicikliúton. Mikor egyszer az egyik 40-es pasira rászóltam, közölte, hogy tudja, hogy igazam van, de ha szabályosan menne, nagyot kellene kerülnie. Persze a gyalogosok is érdekesek: szemrebbenés nélkül kóricálnak az út közepén, lelépnek a járdáról és korzóznak a biciklisávon. A biciklisták kivilágítás nélkül, fejhallgatóval és feltett kapucnival tekernek lehetőleg forgalommal szemben.  Parkolni meg lehet mindenütt! Náluk a „forgalomtól elzárt terület” = parkoló, és ez lehet az út közepén 2 sáv között is, a „megállni tilos” tábla sem tart vissza senkit se. És végül éljenek a „scioperók”, azaz a sztrájkok.  

2. Bakkártyahasználat – Sok olyan bolt van, ahol kártyával nem lehet fizetni, max. ú.n. bancomattal, ami gyakorlatilag egy elektronikus pénztárca, vagy épp megadnak egy minimum limitet, ami alatt csak készpénzzel lehet fizetni. A bankokban sincsenek kártyaleolvasók, ott is csak készpénzes tranzakciók lehetségesek.

3. Sportközvetítések – 3-4 ember is konferál egyszerre, egymás szavába vágva, és olyan információkat közölve, amit maga a néző is lát, és úgy általában nagyon unalmasak a kommentátorok. Ha pedig olasz érdekeltségű csapat vagy atléta is jelen van, minden körülöttük forog, annyira, hogy lemaradunk más versenyzők produkciójáról, éremátadásról, stb. és természetesen náluk szebb és jobb nincs.

4. „Showgirls” – Ezzel írnak le minden olyan női celebet, akinek az a megfoghatatlan foglalkozása van, hogy a TV-ben szerepel ilyen-olyan műsorokban. Márpedig az ilyen hölgyekkel Dunát lehet rekeszteni, tekintettel arra, hogy nincs olyan műsor, ahol ne lenne min. 1 alulöltözött, dekoratív nő, akinek a hasznossága  vetekszik egy díszpárnáéval. Még a komolyabb, valóban intellektuális beszélgetős műsorba is kell egy szőke nő, aki minden fél órában mond 2 mondatot, de addig lehet mutogatni.

5. Ügyintézés – Mindenért órákig kell sorba állni. Ülnek a bankban, a postán a kórházi adatfelvevőben az alkalmazottak látszólag dolgoznak, és mégse fogy a sor! Ezt amúgy már hallottam itteni közgazdásztól is, hogy igaz, hogy több munkaórában dolgoznak, mint pl. a németek (örök mértékegység errefelé), viszont sokkal kisebb hatékonysággal. A postáról külön történeteim vannak, hogy hogyan vesztenek el, nem kézbesítenek ki, ill. adnak át vadidegeneknek ajánlott leveleket és csomagokat.

Portugália

6. Állandó késes – A találkozó megbeszélt időpontja után szólnak csak telefonom, hogy kicsit késni fognak, kb. 10 perc, ez minimum másfél óra. Szinte semmi sem kezdődik időben, a munka, óra, tömegközlekedés. Ha az ember vacsorára hivatalos este kilencre, a vendéglátó még csak akkor megy el bevásárolni, jó esetben fél tízre lesz vacsora.

7. Buli és az alkohol – Lavórból inni a sangriát (bor+ sprite+ narancs, fahéj meg ami éppen otthon van, mindent bele) csak eleinte fura, de hogy a rövid italokat senki sem bírja, az is biztos, egy laposüveg házipálinkát csak 15 egyetemista tudott meginni. Mindig mesélik, milyen nagyokat buliznak, pedig a közös vacsora után hajnal 1-2 körül mentünk szórakozóhelyre és 3-4 felé már vége is volt a bulinak.

8. Bűz – Szardíniaszag van, ami az óceán parti gyárakból jön.

9. Fűtés – Nincsen fűtés a lakásokban, persze nincsen olyan hideg sem télen, de este 4-5 fokban februárban-márciusban azért befűtene az ember, főleg, hogy parkettás lakásban nem jártam kint az ország semelyik részében.

10. Minden portugál – Mindent mi találtunk fel régen, ez kicsit olyan magyaros.

11. Trágárkodás – Az északiak minden második szava káromkodás, ráadásul nem is túl választékos.

Svédország

12. Stockholmi naptárélet – Ebben a nagyvárosban nincs spontaneitás. Ha barátokkal szeretnél találkozni, napokkal előre időpontot kell egyeztetni, kinek mikor jó, nagyon ritka ugyanis, hogy a svédek felhívják egymást ezzel: te, mit csinálsz ma est? Egy szintén bevándorló ismerősöm ezt úgy fogalmazta meg, hogy ebben a városban nincs élet, nem lüktet, hanem beprogramozottan megy. Ennek megfelelően ha baráti vacsorára vagy hivatalos 6 órára, és 6.05-kor állítasz be, az irdatlan pofátlanságnak számít. Ha 6-ra vagy hivatalos, az azt jelenti, hogy 6-kor tálalják a kaját. Ezen kívül a svédek hetekben számolnak. „Mit csinálsz a 36. héten?” „Iskolai szünet a 9. hétben.” Hajmeresztő.

13. No feelings – Ellentétben Olaszországgal, itt semmi nem szól a szenvedélyről. Nem látsz csókolózó párokat, hahotázó járókelőket az utcán, az ember a magánügyének tartja az érzelmeit. Nem azt mondom, hogy jó dolog, ha a friss gerlicepár az utcán falja fel egymást, de az tényleg extrémbe hajló, ami itt megy.

14. Praktika – Ez egy praktikus népség. A kombiautók hazája. Az utakon futó 10 kocsiból 8 tuti kombi. Az egész életüket belengi a praktikusság eszméje. A reklámszlogenek is a praktikusságot vésik az agyadba. Egyre jobban elterjed, hogy az embernek mindent magának kell csinálnia. Ugyanígy busásan perkálsz vizitdíjat (háziorvosi látogatás 200 korona, szakorvosnál 350), és ugyanúgy minden szolgáltatásért, drága a kétkezi munka és az emberi erőforrás. Az IKEA-koncepció (szereld össze magadnak) tényleg tükrözi az egész svéd társadalmat.

15. Süti-kávé – Nemzeti eledelük a fahéjas csiga, a kanelbulle, ami pár napig vicces meg cuki volt, de egy év múlva már igazán gyomorforgató a tömény fahéjszag, ami az egész metrót ellepi. Van országos kanelbulle napjuk is. A pisikávéjuktól megáll az agyam. Literszámra isszák a filteres, csurgatott kávét, minden háztartásban található filteres kávéfőző. Ez a kávéfogyasztási mód égbekiáltó istentagadás egy eszpresszóhoz szokott külföldinek. Pedig elég sok kávét isznak a svédek, a világon a legtöbbet.

16. Okostelefon- és divatmánia – Felüdülés hazamenni és Pesten metrózni, ahol látni még könyvet meg újságot olvasó utasokat. Itt mindenki az okostelefonját nyomkodja, olykor még a fülhallgató is bele van gyógyulva a fejükbe. Totál disztópia. Az embernek olyan érzése van, mintha digitális zombikkal utazna. A svédeknél jobban tuti senki nem majmolja a divatot. Ha valami beüt, azt jó eséllyel tömegek fogják követni. Fiatal férfiaknál hátranyalt haj, nőknél gumicsizma, derékban bő pulcsik… Kicsit a „mi mind egyéniségek vagyunk” Brian élete-szlogenre emlékeztet.

17. Kutyatartás – Nem ugatnak a kutyák. Svédországban nincs ridegtartás, emiatt a kutyákban nem lép fel félelem, hiszen mindig ott van a gazdival. Ha a kutyádat magára hagyod 5 óránál tovább, a szomszéd okkal jelent fel állatkínzásért. Akár el is veheti tőled a hatóság a kutyát. Ezért népszerűek a kutyanapközik (ez havi cirka két-háromezer korona – azaz 66-100 ezer forint). Mivel a kutyák állandóan sétálnak a gazdikkal, hozzászoknak a többi kutya társaságához, nevelik őket, és soha nem ugatnak (tuti fel is jelentenék az állattartót csendháborításért). Kóbor kutyát egyet sem láttam másfél év alatt, még vidéken sem. Ha kutyát házőrzésre tartanék, megvető pillantások és megjegyzések hadát vonnám magamra.

18. Nincs mutyi – Nincs korrupció, se hálapénz, se feketézés. Fekete foglalkoztatás maximum az építőiparban képzelhető el, és nem hallottam még olyat, hogy szellemi foglalkozásúak alacsonyabb bérre lennének bejelentve, mint amennyit valójában keresnek. Itt mindenki megél, és tud félretenni, akinek van munkája.

19. Nincs autó – Magyarként nagyon meglepett, hogy a fiatalok első beruházása itt nem egy saját kocsi vagy motor, hanem lakás (nyilván hitelre). Nem meglepő, ha egy családnak nincs autója, de nem azért, mert nem telik rá, hanem mert tömegközlekedni praktikusabb és jóval olcsóbb. Stockholmban sehol sincs ingyenes parkoló, az út szélén sem teheted le ingyen a kocsidat, van dugódíj is, ezért még az öltönyös menedzser is inkább metrózik. Nincs szmog a városban, noha ez annak is köszönhető, hogy 14 szigeten terül el Stockholm, szellős.

524471 c4fd5614f0192fc5c6a11d8109e2711c l
Fotó: mszrspdnl / Indafotó

20. Nincs hierarchia – A svéd munkahelyeken a hierarchia csak papírforma, junior asszisztensként is teljesen átlagos helyzet, ha a nagyfőnökhöz állítasz be a terveiddel, ötleteiddel. Hatalmas váltás volt nekem egy magyar PR-iroda lefelé taposós, felfelé nyalós hangulata után. Rendkívül közvetlenek a munkakapcsolatokban, és magasról tesznek arra, kinek mi a beosztása. A közvetlenséget elősegíti a rendszeres közösségi, délutáni munkahelyi kávézás.

Kanada

21. Időjárás – Itt Alberta déli részén jellemzően hosszú és hideg a tél, a -40 fok általánosan előfordul minden télen, de az átlag is -20 körül van október közepétől április közepéig. A Chinook nevű szél azonban pár óra alatt képes tavaszt varázsolni a leghidegebb napokon is. Bármelyik órában jöhet, és a meleg, száraz levegő 10-20 fok ingadozást is okozhat. Ezért előfordul, hogy egyik nap -10 fok van, széllel együtt -15-nek is érezhetjük, de délutánra már +5-10 fok van és ragyogó napsütés. Egyébként a többi évszak sem annyira való európai embernek, lévén, hogy nem is nagyon van átmenet, és a legmelegebb nyári nap után is, ha lebukik a nap, maximum 15-17 fok van. De legalább az ősz, az szép.

22. Távolságok – Miután egész Kanada hatalmas, és alacsony a népsűrűség, engem mindig sokkol, amikor valaki azt mondja, hogy 4-5 óra kocsikázás nincs messze. Simán elmennek egy egy-két napos kirándulásra, amíg nem kell 10 órát vezetni, csak 8-at. Nem is említem, hogy hazamenni Magyarországra mennyire sok idő, és milyen drága. Persze a hétvégére leugrani LA-be, az „nincs messze”.

23. A nyugati „meg tudod csinálni”-mentalitás – Na ez az, ami engem az őrületbe kerget, pedig azt hittem, imádni fogom, mert én is hasonlóképp gondolkodom. Valószínűleg ez is a pókerarc, az itt jellemző őszintétlenség része, amikor bármilyen ötleted van, soha senki sem mondja meg azt, hogy ez butaság vagy lehetetlen, mindenre az a válasz, hogy csak akarni kell. You can do it! Szerintem alapvetően jó dolog, de mégis én azt kívánom, bárcsak néha inkább a realitást mondanák, és nem optimistán bólogatnának a hülyeségre. Bárcsak valaki egyszer megemlítette volna, hogy a letelepedési folyamat hosszú és nehéz, rengeteg stresszel jár és drága. Csak egyszer mondta volna ezt bármelyik családtag, barát, ügyvéd, bárki. Kiábrándító.

Ön melyiket nem tudná megszokni? A négy közül melyik országban élne legkevésbé szívesen?

  • 3159
    Kanadában
  • 2961
    Svédországban
  • 2517
    Portugáliában
  • 2320
    Olaszországban

24. Életmód – Mindenki sportol, aktív, mindenki utazgat, általános jólét van, mindig megdöbbent a tisztasága a városoknak, és hogy mindenkinek mennyi pénze van. Nekem nagyon nehéz feldolgozni, hogy a 7-8 éves gyerekeknek a legújabb kütyüik vannak és dizájner ruháik. Mai napig mindig rácsodálkozok arra, hogy mindenki fut vagy túrázik, vagy teniszezik vagy úszik ebédszünetben. És azon is minden nap megdöbbenek, hogy itt a lakosság kétharmada bevándorló. Indiai polgármesterrel az élen, rengeteg a „kisebbség”, és mindenki ápolja a saját kultúráját. Magyar ház, mindenféle (!) étterem, és napi szinten tüntetések, ha az anyaországban esemény van. Érdekes viszont, hogy nagyon sok nacionalistával is találkozok, és nagyjából minden „eredeti” kanadainak problémája van az őslakosok kivételezett helyzetével. Multikulti és szélsőjobb.

25. Alkohol – Nehéz alkalmazkodni az alkoholfogyasztási szokásokhoz, pedig nem vagyok nagy ivó. Egyrészt az alkohol drága és nehezen beszerezhető (külön üzletekben kapható), itt jegyzem meg, hogy magyar bort még nem láttam, max. tokajit elvétve, de nem jellemző. Másrészt ugye csak pubok, éttermek és bárok vannak, és első kézből tudom (felszolgáltam), hogy „az alkoholfogyasztás nem érheti el a részegségi szintet”. Ez nekem tök fura, hogy miután a felszolgáló, menedzser, bár tulajdonosa is felelősségre vonható a részeg egyed biztonságáért, ezért nem engedik, hogy az emberek berúgjanak. Persze van, akinek ennek ellenére is sikerül, azt nemcsak hogy kivezetik a helyről, de ha kell, taxit hívnak (vagy szülőt), esetleg rendőrt is. Alkoholt tilos árusítani, ha a hely nem szolgál fel ételeket.

Ön mit nem tud megszokni külföldön?

Ön is élt már külföldön hosszabb ideig? Esetleg jelenleg is kintről olvas bennünket? Vannak olyan dolgok, amiket nem tud megszokni az adott országban? Ha igen, kérjük, írja meg a Velvetnek email-ben, mi az!