Eleinte semmi extra, aztán már nem telhet el egy nap se nélküle
A Samsung Galaxy Note Tablet egy hétig volt a kezemben, és bár az első két napon az újdonság örömén kívül semmi izgalmasat nem találtam benne, pár nap múlva már elképzelhetetlennek tartottam az életemet nélküle. Majdnem nevet is adtam neki, annyira. Mindennek ellenére azt gondolom, hogy a tabletek az ördögtől valók, pont olyan függést alakítanak ki az arra hajlamosaknál, mint amilyet a Farmville, az Age of Empire vagy a Pet Society – igen, a tablet nemcsak egy számítógépes játék, hanem annál több, de a függés, amit okoz, pontosan ugyanolyan. Legalábbis nálam.
Azt még az elején le kell szögeznem, hogy nem vagyok kütyümániás, szeretem, ha az eszköz kiszolgál, lehetőleg gyorsan és azonnal. Ha még unaloműzésre való dolgok is vannak rajta – a Facebook már nagyon unalmas szerintem, amióta mindenki nagyon odafigyel arra, mit posztoljon –, akkor egész biztos szerelmes leszek az eszközbe. A fehér tablet, amit kaptam, könnyű, kecses, vékony, gyors és egyszerűen használható. Androidos, és kifejezetten az új telefonom párjaként készült, így a legfőbb kérdés, amire a választ kerestem az egyhetes teszt alatt, az az, hogy van-e értelme egy teljesen ugyanolyan tabletnek. Nincs, ennyire egyszerű a válasz, ugyanis pusztán annyival tud többet a telefonomnál, hogy nagyobb, így kellemesebb filmet nézni rajta, és jobban átlátható rajta például a Restaurant Story nevű éttermes játék. Most már semmilyen játékon nem vagyok rajta direkt, így megkértem az egyik barátnőmet, Zsófit, hogy az egyik szokásos kávézós délutánunkon próbálgassa a tabletet.
A játék élmény vele, dolgozni kicsit lassabban lehet, de lehet
Elsőre hiába töltöttük le a játékot a Google Play-ről, valamiért lefagyott, és rögtön a belépés után csak állt egyhelyben. Hogy ez a tablet vagy a játék hibája volt-e, nem derült ki. Megoldásként letöröltük a játékot, és újratelepítettük, majd sikeresen leszedtük a sült csirkéket a gázról, és felraktuk az egybesült disznókat. Az, hogy nagyban lehetett látni mindent, a telefon után igazi felüdülés. A filmnézés már nem ment annyira egyszerűen, gyakorlatilag alig tudtam úgy forgolódni az ágyban, hogy jó legyen, nem tudtam a párnákkal megfelelően kitámasztani, próbálkoztam a lábamra tenni, bárhogy rakni, hogy ne gémberedjen be a nyakam. Nem is sikerült, így aztán a tabletet letettem, és inkább a MacBookomon néztem meg a Julian Assange-filmet.
Az, hogy akár egy cikket is meg tudok írni a tableten, fel sem merült bennem, de természetesen kipróbáltam. Amilyen nehézkesnek tűnt elsőre, annyira pofonegyszerűen ment, köszönhetően annak, hogy a Samsung Galaxy Note S Pen készülékek mindegyikén állítható a billentyűzet: lebegő módban oda tettem a képernyőn, ahova csak akartam, így az egész szerkrendszert láttam. Az írás sokkal lassabban ment, mint a számítógépen, de azt gondolom, hogy ez csak megszokás kérdése, és ha például utaznom kellene valahova, és onnan kellene dolgoznom – ami már jópárszor előfordult –, egész biztos, hogy csak ezt a tabletet vinném. Erre való szerintem a tablet, hogy bárhonnan, bármikor, bármit meg lehet vele oldani. Laptop helyett tökéletes választás, értelemszerűen a zenehallgatás és a filmnézés is megoldható, és wifin tökéletesen működik. A nyaraláshoz, ahogy otthoni filmnézéshez is azt használnám – egész biztos, hogy magammal vinnék egy zsebprojektort, ami elfér a tenyeremben, és amivel a sátor falára is vetíthetek.
Annak, hogy egy teljesen ugyanolyan típusú tabletet használjon az ember, mint amilyen a telefonja, nem sok értelmét láttam: igazán nagyjából arra tudtam használni, amire a telefonomat is. Azaz emailekre, Gmail-csetekre (Hangouts), Facebook-csetekre (Messenger), olvasásra (Kindle) és rajzolásra (SketchBook for Galaxy, FlipaClip). A zenehallgatás is tökéletesen működik a tabletről, valamivel halkabb ugyan, mint egy mp3 lejátszó, de ez egyáltalán nem zavaró. Az átjárás a két eszköz között olajozottan működik, a tablettel készített fényképet azonnal tudtam szerkeszteni a telefonon és viszont – csak arra kell ügyelni, hogy a közös felületekre mentse el a képeket, ne pedig az SD kártyára.