Minden mozdulatban ott rejlik a félmeztelenség

A nagyestélyi önfegyelemre tanít. „Figyelmeztetett arra, hogy vége a bohém életnek. Egy óvatlan mozdulat, és kitárulkozom kollégáim előtt, ugyanis a női míder általában keveset takar, az alá meg nem szokás melltartót venni”- fejezte be az elkezdett gondolatomat Roberta, amikor az öltözőben Péter Anna stylistunk, ingtervezőnk, modellünk és túsztárgyalónk nekiállt kicsomagolni divatszatíra sorozatunk luxuscikkeit, a szezon báli ruháit, amelyet jó nevű hazai divattervezőktől kaptunk kölcsön egy fotósorozatra.

Uma Thurman sem panaszkodott levegőhiányra

Válogasson a báli szezonra!

Először tudományos alapon próbáltuk megválaszolni, hogy mire jó az estélyi ruha. Arra gondoltunk, a fűzős míder egészségmegóvó szerepet tölt be, mivel a mellkast körülvevő gyengéd - de inkább erős - szorítás a segítségére lehet az olyan légzésterápiáknak, mint például a Buteyko, amelynek az elve, hogy a kevesebb légzés több oxigénhez juttatja a szervezetet. Mivel azonban szanatóriumban még senkit nem láttunk estélyiben pihenni, elvetettük a tudományt, és innentől kezdve a szórakoztatásra helyeztük a hangsúlyt. Ha jobban belegondolunk, Uma Thurman sem panaszkodott amiatt, hogy nyomja a mellét a rokokó estélyi a Veszedelmes Viszonyokban, így összeszedtük a szakmai alázatunkat.

Minden valamirevaló modell kapott már hörghurutot fotózás alkalmával, mert annyira fázott. Ebből a szempontból modellekhez méltó körülmények közt volt lehetőségünk dolgozni január közepén a Corvin tetőn. Ez egyébként csodálatos, szocialista realista helyszín, és hálából, amiért birtokba vehettük, két, közszolgálati bejelentést teszünk. 1: A Blaha Lujza tér volt az első helyszín a fővárosban, ahol valaha megjelent a köztéri világítás. 2: a Corvin volt az első áruház a fővárosban, amelyikbe valaha mozgólépcsőt építettek. Ezúton köszönjük a helyszínt.

Futás közben minden jól mutat Annán

„Futottam én már be romkocsmába talpig báli ruhában. Akkor nem lehetett tovább bírni a kornyadozó puccban is bénán öltözött társaságot, úgyhogy sietve távoztam. Most így nem először ugráltam a táncparketten százezres fűzőben, és kies folyosókon mezítláb”- összegezte a fotózáson szerzett élményeit Anna, aki a nap nagy részét az áruház tetőszintjén futva töltötte. Nem is fázott meg.

Futás közben minden ruha remekül mutatott Annán, de a legszebb egyedi mozgása talán a napsárga Daalarna estélyinek volt, amint az uszály hullámzott a januári fagyban. „Ez volt a kedvenc darabom. A stílusa miatt elsőre úgy gondoltam, Bódi Sylvinek tervezték, de felvéve nagyon megszerettem. Nálam most a napsárga az új fekete”- mondta Anna. „A flitteres Nati ruhát is imádtam, bár nem alkalmas ugrálásra. Akkor jöttem rá, amikor villantottam benne egy igazán szépet. István, a fotósunk lekésett róla.” István védelmére mondjuk, a képeket minden korosztály számára készítette, ugyanis kiskorúak is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy ki kell öltözniük.

Roberta szerint Katti Zoóbban lenni olyan, mint a szerelem

„Katti Zoób ruháit viselni olyan, mint megcsókolni imádatunk tárgyának lábnyomát a tengerparti homokban: nem ismerünk magunkra, vigyáznunk kell minden mozdulatunkra, és minden kiszámíthatatlan. De hát ilyen a szerelem”- mondta Roberta az első szettjének fotózása után. „A ruhák egyébként úgy találtak rám, hogy Anna így szólt: ezt vedd fel! Mint kiskatona engedelmeskedtem a parancsnak. Mentem tehát a sárga úton, amit most nem pipacsmező, hanem flitterek, halszálkák és átlátszó, műanyag lapocskák határoltak”- vállalta fel Roberta Dorothy sorsát az Óz a nagy varázslóból annyi különbséggel, hogy Salvatore Ferragamo tervezte piros cipellő helyett egyes beállításokhoz Vágó Réka cipőjét vette fel.

"A halszálkás Katti Zoób ruhában is az ártatlan Dorothy maradtam, akit száműztek a Corvin tetőre, hogy megtanulja, jin és jang, a két jó barát mindig együtt jár. Azaz szépnek szép a ruha, de hideg van, ez így harmonikus”- filozofált Roberta, aki ezt követően Gyulai Natália flitteres ruháját vette fel. „Abban nem voltam királylány, de a kényelem felejthetetlen maradt, cipő nélkül pedig egyenesen fantasztikusan éreztem magam. Olyan volt, mint biznisz osztályon utazni a repülőn, annak tudatában, hogy nyertem a jegyet, vagyis szerencsés vagyok, de nem gazdag.”

Itt dőlnek össze a sztereotípiák

Válogasson a báli szezonra!

Eredetileg valószínűleg nem Katti Zoób ruhájának hátteréül állították a folyósóra a remek sárkányos, kínai kaput, pedig amikor odaálltam, eszembe jutott az imént említett jin és jang. A ruha másik nagy előnye pedig az volt a számomra, hogy mivel az organza, rakott stólája nyitott, így elegáns tartást követel, legalább tudtam mire fogni, hogy bénán csocsózok. Roberta jóvoltából valahogy mégis megnyertük az estélyis csocsóbajnokságot a ruhatár melletti teremben.

A következőkben két olyan ruhadarabot választott ki számomra Anna, amelyek ellenállnak annak a sztereotípiának, miszerint alkalmi öltözék csak míderből és hosszú szoknyából állhat: egy fehér, szalagokból összeállított Nati-koktélruhát, és egy sötétszürke, denevérujjú, AIAÉ "kis feketét". Az első leginkább azokon a nőkön áll jól, akik sikeresen méregtelenítettek a karácsonyi szezon után, és igazat megvallva a második is. Ez két a ruha a legkritikusabb diagnosztája azoknak, akik - mint én - kicsit elbliccelték a diétát.

Laci egyszerre James Bond és Gergely Róbert

A férfi estélyi öltözékek számunkra érthetetlen módon háttérbe szoktak szorulni. Mivel a férfiak legtöbbször az ultimate smokingban gondolkoznak, ha szoaréra készülnek, divatszatíránk számára fantáziadús darabokat szerettünk volna kiválasztani, ezért látogattunk el Lakatos Sándorhoz és Herczeg Zoltánhoz. Mindkettő tervező kreatív darabokkal látta el szerző-modellünket, Lacit. Ezek az eredeti funkciójuk mellett széles körű használatra is alkalmasak: akár utcai demonstrációhoz, akár kiemelt statisztáláshoz valamelyik Emir Kusturica filmben.

„Lakatos Sándor kollekciója egyszerre mutat a jövő felé, és egy laza csuklómozdulattal bök a dicső, reneszánsz múlt irányába. Az általam Austin Powers-modellként definiált kompozíció egy farsangi parti ékköve lehet”- mondta Laci, miközben a mellkasán hullámzott a tervező speciális zsabós ingje. „Fényes báltermet látok magam előtt, amelyik minimalista pontossággal üdvözli a modern lakberendezési stílust, és az art novót. A ruha meg elegáns és testhezálló”- ragadtatta el magát olyannyira, hogy a csíkos nadrággal kiegészített szettet több óráig viselte. Utána a fehér selyemöltöny következett rózsaszín inggel. „Kényelmes viselet, ám hirtelen lehajolni nem tanácsos benne. Ebben egyszerre érzem magam korai James Bondnak, és kortárs Gergely Róbertnek.”

Vagy jellemes szereplő egy Kusturica filmben

Laci már a szalonban, a ruhák válogatása alatt felfigyelt a fekete, csuklyás zakóra, amelyet szerencsénkre kölcsönadott neki a tervező. „Vagány darab, még úgy is, hogy a szadómazó csuklya nem funkcionál rendeltetésszerűen, ugyanis oda van varrva a háthoz. Ezért utcai demonstrációra mégsem mehetünk benne, estélyre már jóval inkább.”

Herczeg Zoltán üzletében már nehezebb volt a választás abból a szempontból, hogy a tervező a szépségfasizmus diktálta táplálkozási zavarok ellen oly módon tiltakozik, hogy ruhái jellemzően nagy méretűek. Laci pedig hiába szeret enni, abszolút modell alkat, ezért egy összeállításban tűnt fessnek, egy mustársárga öltönyben, amelyet Herczeg annak idején Novák Eriknek tervezett, hogy abban fogadjon örök hűséget Bozsik Yvette-nek. „Ez az öltöny barna selyeminggel kombinálva egyszerre remek viselet koktélpartira, és a Fásy mulató felvételére. Nemes és jellemes viselet lehet egy Kusturica filmben is.”

Senki és semmi nem sérült

Végül meg kell jegyeznünk, volt olyan hazai tervező, aki abból a félelméből adódóan szeretett volna kimaradni az összeállításunkból, hogy értékes darabjai sérülhetnek a fotózás során. A konkurencia ruháiról, amelyeket viseltük, bizton állíthatjuk, értékesek, szépek, bírják is a gyűrődést, és bajuk sem esett. Mindez piaci követelmény manapság, tavaly ugyanis már tapasztalatuk, egy Operabál nem sétagalopp. Időnként úgy fest, mint a Balaton Sound fesztivál, csak Black Tie-ban.