Pár héttel ezelőtt összegyűjtöttük a divatszakma öt legfurcsább munkáját. Ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban több olvasóink is arról panaszkodott, hogy a főnökök irreális igényeket támasztanak, és gyakran alázzák meg, vagy használják ki beosztottjaikat. Egyik olvasónk azt tanácsolja, hogy ne teljesítsük a feljebbvalók extrém kívánságait, mert akkor nincs megállás. „Egyszer megkaptam ukázba, hogy milyen tampont vegyek …, de nem volt akkora (XL-es, hehehe) méret, úgyhogy nem vettem. Ezenkívül kellett még vennem korrektort, szemkihúzót, szájceruzát, videokazettát a baba ultrahangos felvételéhez, szoptatós teát, pelenkát, macskakaját a macskájának, kellett kölcsönadnom 80 ezret másnapig, mert nem volt pénze a kocsiját leelőlegezni (érdekes módon a fele akkora fizetésemből mindig tudtam félretenni, de amikor fizetésemelést kértem, akkor az minek nekem…” – idézünk egy részletet a felsorolásból. Persze ha alkalmazottaiknak van szükségük valamire, akkor nem biztos, hogy ők is készségesek. „Egy kölcsönhöz lett volna szükségem egy munkáltatói igazolásra, amit az illetékes hetekig nem volt képes aláírni. Amikor végre rászánta magát, már nem volt aktuális, ugyanis kölcsönkértem az egyik munkatársamtól, hogy megvehessem a hőn áhított és csak egy napig akciós lemezjátszót” – mesélte egyik ismerősünk.
Szex és munka
Természetesen a munkaadók másképp is visszaélhetnek helyzetükkel. Bár gyakran hallani szexuálisan túlfűtött titkárnőkről, akik szívesen járnak főnökeik kedvében, az esetek többségében az alkalmazottak nem veszik jó néven, ha feletteseik – akár hím, akár nőneműek – pikáns ajánlatokat tesznek neki, vagy a verbális zaklatást apróbb fizikai megnyilvánulásokkal is kiegészítik. Így járt következő történetünk főszereplője is, akinek egyik volt főnöke kétértelmű megjegyzéseket tett, bár ennél többre soha nem ragadtatta magát. „Önmagában ez is elég kínos, hiszen elvárja, hogy röhögjél olyasmin, ami neked inkább megalázó. Mondott olyan szellemességeket pl. a fagyira célozva, hogy de hisz nekem is szeretnem kéne a banánt, mert azt minden nő imádja. Beszélt gasztronómiai orgazmusról, és sorolta, hogy még milyen hasonló örömforrások vannak. Ja, és kb. az első héten megkérdezte, hogy miért van olyan melegem a pultban, netán menstruálok.” Főhősünk természetesen hamar megunta felettese szellemes megjegyzéseit, és felmondott. A főnök kissé meglepődött, mivel tapasztalatai szerint "eddig ez a lányoknak bejött".
A Nagy Testvér
Mint nemrég kiderült, nemcsak egy főnök, hanem akár egy egész cég is hoz kétes döntéseket. A Lidl üzletláncot többször is megvádolták azzal, hogy megfigyelteti az alkalmazottakat. A legutóbbi botrányt a Stern magazin robbantotta ki, mivel az újság birtokába kerültek olyan dokumentumok, melyek szerint a diszkontlánccal szerződésben lévő detektívcégek nyomozói feljegyzéseket készítettek az alkalmazottakról, vagyis kihallgatták a dolgozók telefonbeszélgetéseit, figyelték, ki kivel van jóban, hol van tetoválása, mikor megy haza. Lidl vezetése részben beismerte, hogy igénybe vettek ilyen szolgáltatásokat, de állításuk szerintük csak a bolti lopások megakadályozása volt a cél. Az ügyben az illetékesek vizsgálatot indítottak. Később újabb jegyzőkönyvek jutottak a német lap birtokába. Ezen dokumentumok alapján felmerült a gyanú, hogy az Edeka és a Plus üzletlánc is megfigyeltette dolgozóit. És egy másik, valamivel ártatlanabb sztori: „Amikor egy színházban dolgoztam, az igazgató mindig bejárt az öltözőbe Siessünk, siessünk az öltözéssel, lányok! - felkiáltással, miközben ő beállt középre. El nem mozdult volna onnan. Mivel senki nem akart repülni, így egy idő elteltével vagy megszoktuk, vagy a wc-be mentünk öltözni.”
Az idő urai
A középvezetők gyakran úgy próbálják fitogtatni erejüket, hogy kicsit átszervezik alkalmazottaik szabadidejét, például hirtelen bejelentik, hogy ma bizony túlórázni kell. „A főnököm egy hirdetési lapnál új software-t talált ki, amelyet egy lapzárta alkalmával teszteltetni akart velünk. A lapzárta vasárnap kezdődött dél körül, amikor már ittas volt, és mondta, ma sokáig maradunk, úgyhogy mindenki szaladjon gyorsan haza váltás ruháért. Nálam pont volt, mert a Balatonról jöttem, de azért reméltem, nem valósul meg, hogy ott kell maradni 48 órát. De így lett. Hajnali kettő körül még üvöltözött, hogy korrektúrázzunk, különben ki vagyunk rúgva mind. Majd amikor bealudt a konyhában, a kis stábunk nyugovóra tért a felső szinten. Amikor reggel felébredt, kicsit lelkifurdalása volt, és rendelt nekünk pizzát. Délelőtt 11 körül folytattuk a munkát, ami éjjel 3-ig tartott újfent, de már nem hisztizett. Remekül leteszteltük a softwarét és jól működött” – záródott happy enddel a történet.
Mártsa be főnökét!
Önnek is van hasonló története? Ha igen, írja meg nekünk, hogyan keserítette meg felettese az életét!