Pár nappal ezelőtt ismét sportcipőbe és edzőruhába öltözött tömegek lepték el a Papp László Budapest Sportarénát az év legfittebbnek kikiáltott napján egy szürke, novemberi szombaton. A fitnesz-aerobik szakma képviselői tovább bővíthették ismereteiket és kapcsolatrendszerüket, a civilek pedig letesztelhették, hogy pontosan melyik mozgásforma áll legközelebb a szívükhöz. A negyven különböző óra mellett számtalan kiállító termékeit tekinthettük meg és próbálhattuk ki. Az InBody testösszetétel analizátor két perces vizsgálata során például kiderült, hogy honnan kellene fogynunk (természetesen hasból), és hogy több vizet kellene innunk. Azt is megtudtuk, hogy pontosan mennyi izmot kellene felszednünk (eleget) és hány kilogramm hájtól kellene megszabadulnunk (nem is vagyunk kövérek).
A gerincjóga magabiztossá tesz, ha sikerül bejutni
Akárcsak egy évvel ezelőtt, most is szerettünk volna kipróbálni néhány nyugodtabb edzésformát, illetve be szerettünk volna nevezni pörgősebb edzésekre is. Ez sajnos csak részben teljesülhetett, ugyanis az általunk kiszemelt első órára, a gerincjógára hely hiányában nem juthattunk be, így csak kívülről figyelhettük meg a polifoamon furcsa pózokban nyújtózkodó érdeklődőket. Pedig ülőmunkára kárhoztatott újságíróként már alig vártuk, hogy megtapasztaljuk milyen is az, amikor rövid idő alatt izmaink edzetté és rugalmassá válnak. Valamint szerettük volna átélni azt is, amikor a megfelelő jógagyakorlatoknak köszönhetően már-már pillanatok alatt kiegyensúlyozottá és magabiztossá válunk. Talán majd jövőre nő az önbizalmunk.
Üsd, vágd, aztán ugorj is
Mivel az első próbálkozásunk nem járt sikerrel ezért fokozott izgalommal érkeztünk fitt napunk második helyszínére, Bóta Gábor Fight training órájára. Ahogy a program neve is mutatja, a harcművészeti elemekkel színesített edzés nem a pihentető kategóriába tartozik. Fél perc után megtelt a terem, így nem volt időnk azon ámuldozni, hogy milyen vegyes társaság is jött össze. A teremben résztvevők kilencvenöt százaléka természetesen nő volt, és a tömegben akadtak tizenévesek, és ötven év feletti hölgyek is.
Az első öt perc aktív ugrálással telt el, amit bemelegítésként aposztrofált alkalmi edzőnk. Itt már egyből leszűrtük, hogy nem feltétlenül a mi állóképességünkhöz illő programot választottunk, de szorgalmasan hajtottuk végre az utasításokat, melyekben egyre gyakrabban merültek fel a jobb- és balhorgok, az egyenesekről és a felütésekről nem is beszélve. Ezek után következett a feketeleves, őrült tempójú zenére kellett egy egyszerű koreográfiát folyamatosan ismételni. Mindezzel a gyakorlottabb társainknak semmi gondja nem akadt, de sajnos mi már nem bírtuk követni az eseményeket, és nem tudtunk megfelelő ritmusban egyszerre ütni és rúgni, így szégyenszemre feladtuk. Persze ezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy Bóta Gábor nem jó tréner, mindössze szeretnénk felhívni a hozzánk hasonlóan keveset mozgó, ám mégis sportolni vágyó emberek figyelmét, hogy elsőre talán kisebb fába vágják a fejszéjüket.
Háromnapos izomláz az aerotréning után
Akárcsak egy évvel ezelőtt, most is kipróbáltunk egy nyugodtabb mozgásformát. Ezúttal Hídvégi Andrea meditatív aerotréningjére esett a választásunk. Mint a programfüzetből kiderült ez a mozgásprogram egyszerű erősítő, egyensúlyi kondicionális és koordinációs képességfejlesztő gyakorlatokból áll, ráadásul a fizikai előnyök mellett a gyakorlatok közben hallható meditatív és lassú zenéknek köszönhetően segít a stressz levezetésében és a feltöltődésben. Hídvégi Andrea órája meglehetősen népszerűnek bizonyult, ugyanis nekünk is csak második körben sikerült bejutni a terembe, miután az illetékesek úgy döntöttek, hogy még harminc embert beengednek. Ahogy azt már a testnevelésórákon megszokhattunk, első lépésként ki kellett nyújtanunk a karunkat, hogy kellő távolságban legyünk a szomszédjainktól, és ne zavarjuk egymást az edzés közben. Az előbb említett létszám miatt ez sajnos nem mindig sikerült, de szerencsére mindenki nagyon megértő volt, amikor néha-néha összeakadtak a kezek vagy a lábak.
Az óra során edzőnk többször is figyelmeztetett, hogy amennyiben nem esik jól egy gyakorlat, akkor ne lépjünk tovább, hanem inkább azt a mozgást ismételjük meg, ami nem okozott problémát. Hídvégi Andrea az óra alatt többször is megjegyezte, hogy "hihetetlenül szépek vagyunk", ami természetesen jóérzéssel töltött el, annak ellenére, hogy hátul álltunk, és tisztában voltunk azzal, hogy mozdulataink meglehetősen suták. Bár voltak pillanatok, amikor kicsit elvesztettük a fonalat, a koreográfiát alapvetően nem volt nehéz követni, ha véletlenül mégsem tudtuk ellesni, hogy Hídvégi Andrea illetve két segítője pontosan milyen mozdulatokat hajt végre, akkor elég volt rátekinteni az előttünk álló edzőtársakra. Az óra után kellemes fáradtság lett úrrá rajtunk, és hétfőn bizonyos helyeken még mindig izomlázunk volt, így egyes mozdulatok után többször is elégedetten állapítottuk meg, hogy végre tettünk valamit egészségünk visszanyerése/megőrzése érdekében.
Showgirls, you look great!
Nem lett volna kerek az év legfittebb napja, ha egy pörgősebb mozgásformát ki nem próbálunk. A lehetséges opciók közül mi a dance pumping névre hallgató órát találtuk a legrokonszenvesebbnek. Ez a következőket ígérte: klasszikus tánclépésekkel vegyített hip-hop óra jazz elemekkel, ahol a house music adja a tempót. Bár természetesen semmilyen táncos előképzettségre nincsen szükség, nem árt, ha valakinek benne van a lábában a boogie, esetleg ismeri a csacsacsa és mambó alaplépéseket, persze kellő odafigyeléssel és kitartással nem olyan nehéz ezeket sem elsajátítani. Legrosszabb esetben pedig adjuk át magunkat a zenének, hiszen a mozgás a lényeg. Az órát a jelenleg Németországban élő, de bolgár szármású Sava Assenov tartotta, aki igazi rock-, vagy inkább popsztárként buzdította a népet: volt Hello Budapest! Hogy vagy? az elején, a közönség tapsoltatása, valamint egy szívecskét formázó kézmozdulat búcsúzásképpen.
Láthatóan az angol instruáció senkinek nem okozott problémát, a mi személyes kedvencünk a Showgirls! és a Look great! felkiáltással fémjelzett mozdulatok voltak. Aki alaposan odafigyelt, azt is elsajátíthatta, hogyan kell mozognia, illetve táncolva lesajnálnia valakit egy igazi drámakirálynőnek a diszkóban. Furcsa módon mégsem tapasztaltunk olyan felfokozott szexualitásba hajló extázist, mint 2007-ben, amikor Kiss Gábor afrodance óráját próbáltuk ki, de úgy tűnt, hogy mindenki élvezi a - pozitív értelemben - showműsornak is beillő órát, és csak az az elenyésző kisebbség irányozta meg az üdítőspultot még a befejezés előtt, akik végképp nem birkóztak meg a koreográfiával. A dance pumpingot azoknak ajánljuk, akik mozgás közben szórakozni is szeretnek, illetve akik néha úgy érzik, hogy az edzés számukra egy kellemetlen kötelesség.