Nem, de ismerek valakit, aki egyszer látott valakit, aki hallotta...
"Milánóban születtél?" - kérdezem alkalmi interjúalanyomat, legyen a neve most Fabri. A harminc körüli fiatalember ugyan nem szakmabeli, de a divat után élénken érdeklődik, őt magát is mintha skatulyából húzták volna ki vagyont érő cipőjével, makulátlan öltönyével és az azt kiegészítő csillogó Prada-mellényével együtt. Így válaszol: "Nem, Torinóban születtem. Két éve élek Milánóban." Két év alatt hány divatbemutatón voltál már? "Sajnos egyen se. Lehetetlenség bejutni. Voltam viszont már Armani és a Just Cavalli bárjában aperitívón!" Köszönjük szépen, ezt a nyáron (kisebb beégéssel) mi is letudtuk. Amennyire hosszú hónapok alatt sikerült eddig megállapítanom, a milánói lakosok viszonya a divatbemutatók világával szinte mindig ez: érdeklődnek, lenyűgözőnek találják, büszkék is rá talán, de látni ők is csak a tévében meg az újságokban látták. Nagyjából ugyanúgy, mint ön.
Celebblokád alatt nyög Milánó
Lombardia fővárosának közlekedését egy átlagos napon nagyjából úgy kell elképzelni, mintha Budapesten nem egy vagy két híd lenne lezárva, hanem mindegyik. Autóval az átjutás az egyik végéből a másikba gyakorlatilag lehetetlen. A belvárosba egy ideje csak díjfizetés ellenében és engedéllyel lehet behajtani, de a helyzet ettől sem sokat javult, néhány kilométer távolságból szabad szemmel is jól látható a szürke szmogtakaró, ami a várost borítja. Ha az ember dugóban ül órákig, kevéssé vigasztaló a tudat, hogy pár utcával odébb Paris Hilton csivavás pólókat mutogat újságíróknak.
Ha a hétköznapi ember számára van jele annak, hogy Milánóban éppen divathét zajlik, akkor az az, hogy a dugó még a szokásosnál is lassabban halad, és hogy a közlekedni próbálóknak nem negyede, hanem nagyjából fele ül lesötétített ablakú limuzinban. Hogy a luxusautókban celebek és milliárdosok pezsgőznek, afelől nincs kétség, de hogy pontosan kik lehetnek ők, az a legritkább esetben derül ki. Kacziba Andrea sem a belvárosban sétálgatva futott össze Naomi Campbellel, hanem egy mediterrán hajóúton. Nagyon elszánt és/vagy jólinformált paparazzónak kell lenni ahhoz, hogy egy-egy celebszpotting összejöjjön.
Izgalom! Langaléta orosz tinilányok a metrón!
Valamivel nagyobb az esélye az embernek, hogy modellekkel fut össze csak úgy az utcán. Rajtuk nem azért akad meg a járókelők szeme, mert annyival elegánsabbak a többieknél, hiszen, mint már említettem, Milánóban mindenki elegáns. A modellek különleges ismertetőjelei, hogy legalább egy fejjel magasabbak mindenkinél, viszont megdöbbentően soványak, hogy egyenes hajuk fájdalmasan szoros copfba van összefogva és hogy oroszul (esetleg egyéb szláv nyelven) beszélnek. Jellemző, hogy ilyen lányokkal néha még a metrón is össze lehet futni: ők is csak dolgozni vannak itt, limuzin nem jár nekik. Nyilván ők is unatkoznak a divathét alatt (legalábbis amikor nem esnek éppen seggre), de ők legalább keresnek vele valamennyit.
A nagyközönségnek: 1 db kivetítő
A milánói divathét programját az Olasz Divatkamara fogja össze, amely legalább az utóbbi időben próbál úgy csinálni, mintha az esemény a sajtó és a szakma kivételezett képviselőin kívül az emberekhez is szólna valamilyen szinten. Ennek keretében a divatbemutatókon kívül további rendezvényeket is meghirdetnek, de ezek jobbára vagy szintén csak meghívottaknak szólnak, vagy olyan fotókiállítások, amelyeket a nagy milánói múzeumok kínálata az év bármely szakában messze lepipál. Kedves gesztus mindenesetre, hogy idén tartottak egy jótékonysági focimeccset a divattervező-válogatott és az A.C. Milan "All Star Rossonera" csapata között, de aki luxuskivitelű ruhákra kíváncsi, annak érdeklődését ez a program nyilván nem elégítette ki. Nekik nem maradt más, mint az az egy darab kivetítő, amit a Kamara a belvárosban állíttatott fel promóciós célzattal. Ha megtekinti az alábbi fotót, joggal úgy érezheti tehát, mintha ön is milánóivá vált volna a divathét idejére:
A milánói divathét szombaton érT véget. Reméljük, önnek is nagy élmény volt a részvétel. A következő divathetet 2009. február végén rendezik.