Kíváncsiak voltunk hogy eszik az átlagos Velvet-olvasó, és hogyan szerzi be az élelmiszert, így rá is kérdeztünk egy kedves kérdőívben. Az eredményeket két felé bontottuk, beszámolónk első részében az átlagos Velvet-olvasó vásárlási szokásairól olvashat. Nemsokára, a második részből az is kiderül, hogy az olasz vagy török konyha-e a menőbb.
Akik kitöltötték
Miután kidobáltuk az 523 éves húsevő vegetáriánusok adatait, 4359 használható kérdőívünk maradt. Köszönjük a kitöltőiknek. A szokásostól eltérően most nem reprezentatív mintánk 60 százaléka nő volt. Hiába, ez a kérdőív nem a szexről szólt. Olvasóink nagy része, azaz 58 százaléka 26 és 39 év közötti, 22 százaléka ennél fiatalabb, 15 százaléka 40 és 55 év között bármi lehet, a maradék pedig idősebb. Válaszadóink 66 százaléka felső, harmada középfokú végzettségű, 56 százalékuk Budapesten, 33 százalékuk másik városban, 7 százalékuk egyéb községben vagy falun él. Majdnem 200 olyan olvasónk is akad, aki külföldről figyeli a Velvetet.
A kérdőívet kitöltők majd háromnegyedének van párja (ennek fele házas), a többiek viszont még nem találták meg az igazit. Vagy már túl is vannak rajta. Rákérdeztünk az egy háztartásban élők havi jövedelmére is, hiszen mégiscsak pénzköltős témát boncolgatunk, és kiderült, hogy olvasóink és lakótársaik 57 százaléka 200 és 400 ezer forint között, 17 százalékuk 400 és 500 ezer forint között, 14 százalékuk pedig havi félmillió felett keres. A maradék 12 százalék havi 200 ezer forintnál kevesebb összegből gazdálkodik.
Óriásboltnak lenni jó
Megkérdeztük, hogy általában hol vásárolnak élelmiszert olvasóink, és kiderült, hogy velük sem a kistermelők járnak jól. A 37 százalékuk hiper-, 45 százalékuk szupermarketekben vásárol. Nem véletlen, hogy nem esznek jó mangalicát. A rendszeres piacozók aránya 10, a kisboltokat kedvelőké 8 százalék. A számok azt mutatják, hogy minél többet keres valaki, annál valószínűbb, hogy piacra vagy hipermarketbe jár. Talán a jobb módú tovább dolgozik, és már csak a hipermarket van nyitva hazafelé, miközben szebb napokon simán kiszökhet a munkából a piacra. Vagy csak a statisztika szórakozik velünk. A fene tudja. Legtöbbet a pestiek járnak piacra (13 százalék, míg más városok lakóinak csak 5 százaléka), és a korral is nő a kofák térhódítása: az 56 felettieknek már 20 százaléka, míg 25 év alattiaknak csupán 7 százaléka válogat a pultok között.
Hiába intézi a napi bevásárlást neonnal díszített hangárban, 25 százalék az esély arra, hogy a zöldséget és a gyümölcsöt, és 35, hogy a húst máshol szerzi be. Pedig a hús fontos: olvasóink 47 százaléka legalább egyszer eszi naponta. Persze nem az az 5 százalék, aki vegetariánus.
Hogy mi a fő szempont egy termék megvásárlásánál, az sokban függ a jövedelemtől. Ez logikus: minél kevesebbet keres valaki, annál fontosabb az ár, és kevésbé számít a minőség. Olvasóink 64 százaléknak egyébként a minőség a döntő, ötödének az ár, 10 százalék random vásárol, 4 százalák pedig a márka alapján választ. A design persze senkit sem befolyásol, legalábbis tudatosan nem. Érdekes, hogy bár a nemek közötti különbségek minimálisak, a nőket egy hajszállal mégis jobban érdekli a minőség, míg a pasik többet foglalkoznak az árral, és többet is vásárolnak koncepció nélkül. Pedig ez már az ötvenes években is veszélyes volt.
A címke- és akciófigyelés népszokás
Felmérésünk egyik legmeglepőbb eredménye, hogy önök 87 százalékban elolvassák a címkét a csomagoláson, és ez a hajlandóság korral, iskolai végzettséggel és a jövedelemmel egyre nő. Olvasóink hasonló lelkesedéssel figyelik az akciókat is, az embereknek csupán 17 százalékát hagyja hidegen az olcsóbb párizsi. Ők is inkább nők. Az egykori miniszterelnök kérése ellenére patriotizmus már nem ivódott bele ilyen elsöprő erővel a népbe, csupán 53 százaléknak számít, hogy magyar élelmiszert vásárol-e.
De mennyibe kerül mindez?
Aki jobban keres, vagy családban él, az többet költ egy-egy bevásárlásnál. Ez nem világrengető felfedezés, de nézzük, mit is jelent ez számokban. Olvasóink közel fele 3000 forint alatt költ egy átlagos bevásárlásnál, 35 százalékuk 3000 és 5000 forint között, 11 százalékuk 7000-ig is elmegy, ha kell, 6 százalék pedig ennél többet is elszór. Hiába, a francia sajt drága. Ez persze csak a hétköznapi kiadásokat jelenti: tejet, tojást, kenyeret, a sürgős vécépapír-pótlást és hasonlókat. A konzervekkel, ásványvízzel, fogkrémmel és macskakajával súlyosbított nagybevásárlást olvasóink ötöde hetente, harmada kéthetente vagy havonta végzi. Ilyenkor 31 százalékuk 10 ezer alatt, 41 százalékuk 10 és 20 ezer között, közel ötödük 20 és 30 ezer forint között, a többiek pedig e felett költenek. Hogy mi történik a megszerzett szajréval, az a következő részben derül ki.