Megtelt a Millenáris teátrum Sziráczky Brigitta nyári kollekciójának bemutatóján. Siker és vastaps fogadta a művésznõt és alkotásait. A dizájnert a Szépmûvészetiben megrendezett Van Gogh kiállítás inspirálta divatshow-jának összeállításakor.
Sivatagi hangulat
Amikor beléptünk a Millenáris teátrumába, és megláttam a kiírást, miszerint Sziráczky Brigitta ezúttal egy Van Gogh divatbemutatóval állt elõ, azt gondoltam, kicsit talán nagyképű lesz ez az alcím. Tévedtem. A közelmúltban Budapesten megrendezett Van Gogh kiállítás is óriási siker volt, a bemutatón felvonultatott ruhakölteményeket is a holland impresszionista festõ művei ihlették, és ruhákon is sikert arattak.
A bemutató magával ragadó, de talán egy kicsit hatásvadász zenével indult, Prokofjev Rómeó és Júliájának dallamaira naplemente-rózsaszínbe öltözött modellek libegtek ki a kifutóra. Élénk, nyári színek, hagyományos formák; gyönyörködtetett az egyszerűség. Talán kicsit sok volt a zene, ezért a fülünk jobban figyelt az eseményekre, mint a szemünk.
Ezután arab teázók illatát, lomha tevék látványát felelevenítõ dallamok mellett keltettek sivatagi hangulatot a homokszín ruhaköltemények. Volt itt titkárnõs, félhosszú, szűk szoknya, széles, ezüstös színben játszó domina-övvel ötvözve, és lenge hálóing is, amiben nagyon kényelmetlen lehet aludni.
Erős visszaesés
Az esküvõi ruhákat lehet, hogy nem kellene erõltetnie a tervezõnek, erõs visszaesést jelentettek ugyanis a koreográfiában. A törött szárnyú angyalkák, foszladozó tollazattal szomorú látványt nyújtottak, de lehet, hogy én vagyok csak maradi, és nem tudom befogadni a formabontó ötleteket. A hagyományosabb formák közé szorított, tejszínhabszerû díszítésekkel tarkított ruhák, vagy a tipikus nagymama függönyébõl készült darabok viszont unalmasnak tűntek.
Ezután jött az utolsó tour, ami viszont remekül sikerült. Nem hittem volna, hogy Van Gogh festményeit testre lehet ölteni, iparművészeti keretek közé lehet szorítani. De lehet. Természetesen a világhírű napraforgók sem maradhattak volna le a kifutóról, ez most mégsem tűnt közhelynek. Az egyetlen baj, hogy ezt a képzőművészeti adaptációt már sokszor - elsőként talán Yves Saint Laurent - ellőtték már a nagyvilágban.