Az evés gyakran veszélyes. Szálka tévedhet a torokba, túl sok lehet a dioxin a tenyésztett lazacban, egy alamuszi popcorn a fogorvoshoz juttathat, nem is beszélve arról, mekkora szívást jelent a rejtett a mogyoróallergia. Persze egy szalmonellafertőzéssel, egy jól álcázott gyilkos galócával vagy a töménytelen hamburgerzabálással sem jár jobban az ember. Számtalan olyan étel van, ami köztudottan mérgező lehet, mégis előszeretettel fogyasztja a nép. A legdurvábbakat gyűjtöttük össze.
A mesterséges méreg és a nép eledele
Mérgező finomságok általában megtalálhatók egy-egy nép tradicionális konyhájában. Kivéve persze a világ legcsípősebb csiliszószát, ami a Blair's 16 Million Reserve névre hallgat, és tizenötször olyan erős, mint a legcsípősebb paprika. Feltalálója szerint a szószból enni olyan, mintha kalapáccsal ütnék az ember nyelvét. Egyébként a szósz súlyos asztmásoknak halálos lehet, és kizárólag kesztyűben és védőszemüvegben ajánlott használni.
Maniókagyökér
A bizarr szószt valószínűleg nem sokan fogyasztják, annál többen eszik viszont a manióka gumós gyökerét, amelyből a trópusi vidékeken lisztet, kenyeret, keményítőt és alkoholt készítenek. A legtöbb maniókafajtában előfordul a cianidot képező cukorszármazék, így ennek eltávolítására a gumókat reszelik, préselik és hevítik. A megmaradó méreg pedig remek nyilakra és dárdákra. De nézzük csak meg a népspecifikus hazárdjátékokat.
A kultúrába ágyazott mérgek
Valószínűleg a világ egyik leggyomorforgatóbb kajája a szardíniai Casu Marzu nevű sajt, amit sajtkukacok laknak. A maró ízű sajtot, amit a helyiek szerint csak úgy érdemes megenni, ha még mozognak benne a kukacok, betiltották, ugyanis a gyomrot túlélő lárvák gyakran elindulnak a bélből egy kis testnéző túrára. Ha erős a gyomra és érdekli a sajt készítése, nézzen bele ebbe. Megéri.
Még mozognak a kukacok
Nem csak a déli szigeteken léteznek bizarr szokások, itt van mindjárt az izlandiak rohasztott cápahúsa, a hákarl. A cápahús frissen mérgező, így elkészítése speciális szaktudást igényel. A lefejezett, kibelezett állatot először 6-12 hétre elássák, kővel lefedik, így préselik ki belőle a méreganyagot. Ezután nem kell mást tenni, mint hónapokra fellógatni, majd egy felessel lekísérni. Ha nem maradt a húsban méreg, akkor nem veszélyes, de azért így is rengetegen hánynak tőle. És állítólag nem is túl finom.
Férfias, rohasztott cápa
A hákarl a bátorság és a férfiasság izlandi szimbóluma, japánok pedig a fugu (vagy gömbhal) fogyasztásával fitogtatják férfiasságukat. A hal érdekessége, hogy mája, petezsákja és a bélrendszere egy tetrodotoxin nevű halálos vegyületet tartalmaz, így egy hal akár harminc embert is képes elpusztítani. A fugu nem ritka és elkapni sem túl nehéz, viszont úgy elkészíteni, hogy az ember épp csak egy kis zsibbasztásra és hőhullámra elegendő mérget hagyjon a hal testében, az külön mesterség. A japán szakácsok öt éven át tanulják a technikát, és évente vizsgáznak újra a tananyagból.
Hasonló hazárdjáték az Indiai óceán környéki ezüst csikóhal elkészítése, amelyiknek a bőrében és húsában nagy adag toxikus anyag ( TTX tetrodotoxin ) található. A méreg akár izombénulást, súlyos légzési problémákat és halált is okozhat. Egyébként a méreg nagy része a májban koncentrálódik, így azt érdemes ügyesen kivarázsolni belőle. Mivel a hal az elmúlt évtizedben a Szuezi-csatornán át a Földközi-tengerbe is eljutott, már a görög halászok is összefuthattak vele. 2007 elején a hal tíz embert ölt meg.
Halála után is gyilkos hal
Nem árt profin eltávolítani a Nemopilema nomurai, a hatalmas óriásmedúza mérgező részeit sem, hogy ehető süti, vagy tofuadalék váljon belőle. A 220 kilós, az átlagos ember magasságánál valamivel szélesebb medúza annyira elterjedt a japán partokon, hogy veszélyezteti a helyi élővilágot, így a helyiek igyekeznek elterjeszteni, mint modern finomságot.
Tengeri kihívás: óriásmedúza
Namíbiában nem a profizmusban, hanem az ősi hagyományokban bíznak, amikor elkészítik a nagy afrikai ökörbékát. A főzőedénybe speciális fadarab kerül a méreg semlegesítésére, de akad, ahol inkább a béka lábfejét vágják le. Szerintük bejön. Amíg itt, Európában a békának maximum negyven százalékát, de leginkább a lábát esszük meg, addig a namíbiaiak vígan fogyasztják az egész állatot. Kivéve persze a bőrét és a belső szerveit. Azok ugyanis súlyos hugyúti gyulladást okoznak. A béka leginkább fiatal korában még a párzás előtti időszakában mérgez, de ha már megjön a hangja és túl van a harmadik esőn, akkor biztonságos a fogyasztása. Szóval, ne feledje: csak brekegő ökörbékát egyen!
Csak brekegjen!