Az Interfood erős alsó-középkategóriás ételszolgáltató, érdekesen elosztott hangsúlyokkal: mennyisége példás, a minőség ellenben teljesen kiszámíthatatlan. Ekkora adagokat ételküldőnél még soha nem tapasztaltunk, de ilyen mértékű minőségbeli eltéréseket sem. Csak hogy egyértelmű legyen: volt olyan étel, amit undorral hajítottunk a kukába (szezámmagos harcsaszelet sült zöldségekkel), és olyan is, ami után megnyaltuk, ha nem is mind a tíz, de öt ujjunkat (francia rakott burgonya).

"Nekem az volt a benyomásom, hogy a hazai kajaküldők - s most nem azért hangsúlyozom a hazait, mert külföldön jobb, hanem csak mert nem próbáltam - nem érik el a 3-as szintet egy öt fokozatú skálán. Vagy csak éppenhogy. Igaz ez az Interfoodra is. Többnyire próbálkoznak ők is újszerű, már-már reform ízekkel, de nem az igazi, még én is jobban főzök meg bizonyos ételeket, mint mondjuk ők. Pedig például nem ügyelnek az íz arányokra, és arra sem, hogy melegítve bizonyos ételeknek egészen más zamata van (csirke) vagy arra, hogy nézzen is ki jól az ebédem, mikor fölbontom, különben nem jön meg az étvágyam (betyárleves)" - foglalta össze nagyon érzékletesen egyik kolléganőnk benyomásait.

Jó csomagolásban nyomokban található ízek

Furcsa színek és nagy adagok!

Abban mindenki egyetértett, hogy az adagok óriásiak voltak, és ha fejenként egy leves-egy főétel mennyiséggel számolunk, akkor általában ki is jönnek kevesebb, mint egy ezresből. Az Interfoodnál egyébként a kiegyensúlyozottan legmegbízhatóbb részlet a csomagolás, ami egy vagy maximum másfél mozdulattal lekapható a dobozról. Azonban egyik tesztelőnk sem lett a szolgáltatás feltétlen híve, az ízélmény, pontosabban annak hiánya miatt. Voltak azonban példás kivételek, kezdjük is velük.

Ami oké: töltelék, tészták, levesek

A mézes almával töltött pulykamell például roppant ízletes volt, mert a töltelék elvitte a hátán a rágós és gusztustalan külsejű sült húst, amihez a megszokott unalmas rizsköret helyett zöldséges barnarizs köretet találtak ki. Ez azért volt jó választás, mert az íze jól passzolt az édes töltelékhez.

Egy másik tesztelőnknek a gombapaprikás galuskával nevű étel ízlett, ami olyan méretes volt, hogy nem is tudta egyszerre elfogyasztani. "A gombapaprikást nem csak mutatóba toszták rá a galuskára, hanem rendesen ellátták vele. A nokedlivel sem volt gond, nem főzték például túl, ami pedig előfordul a menzakosztnál. Ez az étel ötből öt pontot kapott."

Sajnos azonban az örömteli pozitív példákban is volt egy kis üröm: "A zöldfűszeres, paradicsomos penne legfőbb erénye is a mérete volt. A tészta rendben, a szósz is oké, de nem rendelkezett túl nagy fantáziával a szakács, mert leginkább egy enyhén édeskés paradicsomos szószt kevert, így a megbízhatóan közepes minősítést kapta."

A levesek összességében rendben voltak, szintén közepes minőségen futottak, egyetlen tesztelőnknél sem verték ki a biztosítékot. A betyárleves volt az egyetlen pozitív csalódás, mely nem túl gusztusos külleme ellenére is igen finomnak bizonyult.

Ami rossz: a hullaszínű hús és minden más

Aztán már csak bánatos, elmarasztaló hangok szűrődtek ki közösségünk konyhájából. "Az alapproblémám: a sült húsok ízetlenek és rágósak voltak, ráadásul gusztustalanul néztek ki, mert épphogy csak meg voltak sütve, a hullaszín meg számomra nem étvágygerjesztő. A csirkemell sajtos bundában szimpla rántott csirkemell volt, a sajt ízét nyomaiban se tudtam felfedezni, a hawaii jércesalátában is hideg, főtt húsnak tűnő csirkecsíkokkal kellett megküzdenem, a bazsalikomos-sajtos pulykamellben meg a ráolvasztott sajtba volt beleszórva némi bazsalikom, alatta a már ismert, íztelen és színtelen hússal. A pozitívum a sült gomba volt, mint köret: nem volt zsíros-olajos, kevés fűszerezéssel, de ez kivételesen előnyére vált, mert érvényesülhetett a gomba íze."

Nézze meg képeinket!

Vega kollégánk sem úszott a boldogságban: "A hetemet egy gombás rizottónak keresztelt étellel zártam, ami rettenetes választás volt: az ételnek semmi, de semmi köze nem volt a rizottóhoz. Az ízekkel merészen átitatott, zöldségekkel bőségesen átfőzött rizs helyett egy adag sima fehér rizs érkezett a dobozban, nyakon öntve egy korábbi napról már ismert gombapaprikással, és betakarva egy réteg undorító, sárga sajttal, ami még a nagykerben is a legolcsóbb. (De már láttunk ilyet korábban Alexandránál)."

És a botrány: a hal

Az igazán nagy teszt minden ételküldőnél a hal: nos, nem tudjuk, a szakácsnak fogtuk-e ki egy rossz napját, de a legdurvább dolog történt velünk: a hal egyszerűen nem volt friss! Pár szelet kóstolás után kidobtuk a kukába és volt olyan kollégánk is, akinek ez akkora sokkhatást jelentett, hogy eldöntötte: soha többé nem fog halat rendelni.

Ezt az ételhordót elsősorban tehát azoknak ajánljuk, akik egyaránt szeretik a kellemes és kellemetlen meglepetéseket. De főleg a kellemetleneket.