A Móriban nem szabad borozni, viszont sörözni jó, a Trombitás kertbe nem megyünk többé, és nem érdemes kitikkadtan a Jambe érkezni. Pasikra éhesen viszont igen. Ha pedig legközelebb éhesek leszünk, megint a buciburgert választjuk. Moszkva tér környéki kocsmakörképünk következik.

Úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy feltérképezzük a budapesti éjszakai életet. Szombati sorozatunk első témája a Moszkva tér, ahol kocsmázni, táncolni és kajálni is szerettünk volna. Nem volt nehéz.

Ha az ember a Moszkva térre beszél meg egy randit, akkor az óra alatt szokás találkozni. Legalábbis tíz éve még így volt. Mi azonban úgy döntöttünk, ez a verzió unalmas, és már egy kicsit talán snassz is. Így végül a Széna tér leghelyesebb pontját, a pláza bejáratánál lévő őslényszobrot jelöltük meg kiindulópontként. Kedves alak, vidám kezdés.

Klikk!

Kénbűz és romantikus erőszak

A környék két kultikus kocsmája közül a körülbelül 40 éve töretlenül üzemelő Móri borozót választottuk. A töretlenül talán túlzás, ugyanis miután évekkel ezelőtt felgyújtották, egy ideig zárva tartott. Émelygéssel vegyes kíváncsisággal kanyarodtunk be a Hattyúház melletti kis utcába, utolsó emlékünk a helyről a tablettás borgőzben önfeledten smároló tinédzserek látványa volt. Igaz, akkor még mi magunk is kamaszok voltunk.

A pincébe szippantó végtelen lépcsősoron már tudtuk, hogy nem fogunk csalódni. A kocsma berendezése, közönsége és szolgáltatásai ugyanis változatlannak tűntek. Az első rizlingfröccs kikérésekor orrunkat megcsapó kénszag pedig minden kételyt eloszlatott. Igaz, a tinik helyett a kocsma közönségét a húszas éveik elején járó környékbeliek alkották. Ahogy például a 22 éves Anna és Kati. Ők gimnazista koruk óta járnak a Móriba, kisebb-nagyobb rendszerességgel. Mindketten közel laknak, és azért szeretik a helyet, mert sokkal „nyugisabb és hangulatosabb, mint a környékbeli kocsmák.” A hangulatról csak annyit, hogy a pincében békében megfér együtt a mulatós, a Romantikus Erőszak és a Belga is. Ugyanis ezeket üvöltötte a zenegép.

Nem találkoztunk azokkal az idült alkoholistákkal, akik általában homályos szemmel, a tablettásbort szürcsölve támasztják a pultot. Mint kiderült, ők ilyenkor már alszanak. Csabi barátom viszont felelevenítette a borozóval kapcsolatos legbizarrabb élményét, amikor szájában a papírpénzzel egy kis korcs kutya vágtatott le a lépcsősoron. A pultos elvette a pénzt, kirakta a két kisfröccsöt. Addigra már az idős, szakadt gazdi is leérkezett, némán bedobta az éltető nedűt, majd távozott.

A kocsma árai a körülményekhez szabottan alacsonyak, egy pohár csapolt sör 220, míg a korsó 350 forintba kerül. A bor elképesztően olcsó, a rizling decije 80 forint, de cserébe a szőlőt kispórolták belőle. A kiszolgálás jó, bár nincsenek feszes seggű pincérlányok, se a vendéglátóipartól megkeseredett terebélyes asszonyságok a pultban, csak egy kedves srác, aki a záróra után félórával még kihozta az utolsó körünket.

Kedvetlen kóválygás

Fél egy körül indultunk tovább, de még nem volt kedvünk a táncos mulatsághoz. A Fáraó söröző mellett elhaladva elgondolkoztunk, de nem kellett több pince. Pláne egy ennyire jellegtelen. Így először a Trombitás kert felé vettük az irányt, amitől ugyan - a pocsék kiszolgálás számtalan emlékképével fejünkben - irtóztunk, mégis adtunk neki esélyt. Kár volt. Már nem engedtek leülni, ugyanis éppen zártak. Ráadásul megint nem voltak kedvesek. A Moszkva tér közepén álló Gomba presszóval ugyanígy jártunk.

Fapados érdektelenség

Végül a Retek utcai Buffalo kocsmában kötöttünk ki, amiről egyszerűen nem jut eszembe semmi. Nem az elfogyasztott italok a ludasak ebben, csak a fapados hely jellegtelen mivolta. Fotóznunk nem volt szabad, de hangulat szintjén nincs is mit átadni. A csapolt sör 240 és 400, a rizling decije pedig 130 forint volt. A közönség is kellőképpen vegyes képet mutatott. Az egyik asztalnál például a 26 éves Endre és 53 éves barátja, Gábor italozott. Hogy miért pont itt? "Mert ez van nyitva, és adnak inni." Egyébként szomorú, hogy így kell vadászni a nyitva tartó kocsmákat. "Portugáliában addig vannak nyitva, amíg vendég van." Mi csak egy sört ittunk, és már mentünk is tovább.

Nézze meg képeinket!

Kiéhezett elit aranyárban

Hol táncoljunk? Felmerült először a pláza tetején lévő Kaméleon Klub, de féltünk, hogy Hujber Feri esetleg hozzánk vág egy bárszéket, csakhogy újra írjon róla valaki. Így végül a Jam Pub mellett döntöttünk. A szórakozóhely többször nevet változtatott már az elmúlt években, ami nem ártott, hiszen öt éve itt halt meg emlékezetes körülmények között az egykori válogatott focista, Simon Tibi.

Érdekes élmény volt az eldugott zugkocsmák világából a 30-as budai elit mulatságának közepébe csöppenni. A tetovált biztonságiak mosolyogva szólítottak fel, hogy csak jókat írjunk a helyről. Nem is nagyon merek mást. Egyébként tényleg nincs sok kritizálnivaló. A tömeghez képest a kiszolgálás rekordsebességű volt. Körülbelül két percen belül a kezemben volt a 690 forintos pohár söröm, igaz, egy árva mosolyt sem kaptam hozzá kiegészítésnek. Viszont számlát igen. Gyorsan észrevettem egyébként, hogy itt nem dívik csapolt sört inni. Cuba Libre. Az nem lett volna ciki.

Érdekes módon egyértelmű szinglipasi-fölény volt a helyen, ráadásul a jól szituált 30 felettiekből. Sohasem tudtam, hogy hová járnak. Most kiderült. Egyébként láthatóan csajozni jöttek. Mikor magányosan körbesétáltam a bárpultot, ahol könnyen emészthető slágerekre vadul táncoltak az emberek, megkaptam életem legbutább leszólító szövegét. „A kemény szemek veszélyesek.” Mindezt sokatmondóan. És üvöltve. Mert máshogy semmit sem lehetett hallani. Végül „Szia! Te egyedül jöttél ide?” Lacit megkérdeztem, mit is gondol a Jamről. "A budapesti szórakozóhelyekben itt érzem leginkább azt, hogy minőséget próbálnak nyújtani. Ez megnyilvánul a közönségben és a kiszolgálásban egyaránt. Itt a nagy zajban a fiúk a pultban szájról is tudnak olvasni."

Patkányburger és a romlott majonéz

Egy kellemesen ittas este legjobb levezetése egy falat étel. Bármi. A Moszkva téren éjjel kettő körül a palacsinta, a buciburger és a Szent Jupát büfé kínálatából lehet válogatni. Ez utóbbihoz viszont nagyon részegnek kell lenni. Ugyan most nem próbáltuk a majonézt és a halat, de korábbi tapasztalataink alapján ellenségeinknek sem javasolnánk fogyasztásukat. Most elég volt csak egy pillantást vetni a szép sorban várakozó szottyadt vagdaltakra és ráncos kolbászokra, és máris kifordultunk az apró helységből. Palacsintát nem kívántunk, így lett ebből buciburger Jeff-nél. És nem is volt rossz.