Az idei Playmate-elődöntő nem sokban különbözhetett a tavalyitól, hacsak abban nem, hogy idén nem jelent meg a Bed Beach VIP-szektorának hófehér kanapéin Havas Henrik, meg Noszály Sasa. No és persze abban, hogy idén csak nagyon fáradságos munka árán engedték be fotósunkat - személyesen Radnai Péter főszerkesztőt kellett a kidobó „csak a munkánkat végezzük” srácok elé vinnem, akinek puszta látványától viszont megnyíltak a kapuk, villanhatott a Nikon.
„Te vagy az első vendég, akit személyesen kell bekísérjek” – motyogta Radnai, ami persze imponál, de nem ragadtatom el magam. Megbeszéltük, hogy hja, a sajtó nagy úr és meggyőztem, hogy képek nélkül nehéz szépségversenyről őszinte riportot írni, az meg, ha ők adnak, nem ugyanaz. Aztán rögtön elmagyarázta, hogy bizony idén is a huszonegy lányból fognak kiemelni tizenkettőt, hogy aztán ősszel nagy csinadratta közepette egy legyen belőlük, aki viszi a pálmát, meg az aktuális címlapot, Év Playmate-je címet, miegymást.
Radnai valahogy nem árulta el, hogy melyik lány a kedvence, pedig a szemén láttam: már van favoritja. Amikor jó házigazdához hűen, nagy mosollyal megölelte Schobert Norbit és Rékát, inkább magára hagytam, nehogy azzal vádoljanak, ki akarom irtani a Schobert klánt.
Körbepásztáztam a terepet, van-e valami izgalmas, de nem volt semmi. Annyira nem tűnt gázosnak a közönség, de lehet hogy csak én voltam nihil. Éjfél után az igazi kebelcsodák azért rákontráztak a korábban felsorakozott 21 lányra, de az is elképzelhető, hogy azok maguk a playmate-k voltak csak felöltözve. A pasik nem a rongyrázós fajtából érkeztek - legalábbis a nem vip szektorba - fogalmam sincs hol rúghattak be, mert az tuti, hogy nem a 2400 forintos mojitót itták, amit én véletlenül.
Látni a szépet
Görcsös elvegyülési szándék közepette belefutottam viszont az idősebbik Rippel fivérbe, aki zavaros történetet adott elő lányok aranyba öntéséről, meg arról hogy ő tanácsadó, de erről kérdezzem inkább Árpa Attilát. Később megtettem, de előtte még végignéztem ahogy szivarokat böngész, és meghallgattam, hogy ő a Fásyval négy évig csinált szépségversenyeket, tehát tőle ez egyáltalán nem idegen, sőt még zsűritag is volt, vagy fellépő szépségversenyek előtt.
„Bárki lehet zsűri, aki meg tudja különböztetni a szépet a csúnyától. Mi százhúsz lányt bámultunk a tesómmal a Moulin Rouge-ban Párizsban, tehát van összehasonlítási alap. Amúgy a zsűrizés egy kiváltságos szerep” – mondta, és látszott rajta, hogy komolyan is gondolja. Ráadásul mivel most éppen nincsen csaja, még élvezi is a helyzetet. – „Voltak kapcsolataim, de most nem mondok neveket, mert a nagy részük itt van.”
Nincs teketóriázás, tizenegy után elindultak a lányok Nacsa Olivér konferálása közepette, aki amúgy vicces volt néha. A közönség mindezt azonban nem értékelte, semmi taps, semmi őrjöngés, legalábbis a felvonulás elején. A zsűriben Rubint Réka és Dundika is szerepelt, Árpa Attilát meg kifütyülték, de ez mindegy, a lényeg, hogy ma este megint hiába vártunk az eredményhirdetésre, mert azt majd egyszer megtudjuk. Milyen kár.
Ja, a csajok
Nacsa kérdezett mindenkitől valamit, de ezekre nem túl érdekes válaszok születtek. Volt, aki szlovák-magyar anyától és vietnami, de most már osztrák állampolgár apától született, ám szerencsére a magyar fiúkat szereti. Volt akit a kalandvágy hajtott, és volt aki "mellesleg" akart győzni. Volt akinek nem csak az arcán volt érdekesség, de a teste egyéb részein is, és olyan is, aki nem akart elmenni bulvárirányba és közölte, hogy a magánéletét nem szeretné megosztani a külvilággal. Tuti kieső.
Oláh vezetéknevűből három is volt – jó téma a Fókusznak. Aztán volt olyan is, aki rámutatott a tömegben álló törpe pasijára – mindeközben Horváth Éva egy tetőtől-talpig beöltözött motoros férfit simogatott. Eddigre már benépligetesedett a hangulat, a előbújtak a parasztok, igaz a jelöltek keményen adták alájuk a lovat. Kiabáltak, élvezkedtek.
Szexéhesen
Tizenöt-ötre nyertek a csinált mellek, de ez persze már lerágott csont, az lenne csak a médiatörténeti esemény, ha nem műmell nyerne Playboy-címlapot. A lányok némelyike úgy viselkedett, mint aki már tényleg nem bír magával, a Gyalog Galopp című klasszikus Essneki-je jutott róluk eszembe, bár a legutolsó felvonuló közölte, hogy nem a külső a fontos, hanem a belső és ettől nem csak én világosultam meg, de a többiek is egységben. Őt leszámítva mindenki dugni akart szinte bárkivel.
A seggek nekem messziről bejöttek, de a fotósunk szerint csak mert jól voltak bevilágítva. Furcsa volt, hogy alig akadt a csajok között szőke, pedig azt hittem az kritérium, de most nagyon úgy tűnik, hogy a zsűri váltott.
Topmodell vs Playmate
A fürdőruhás felvonulás előtt elkaptam Árpa Attilát, akitől megtudtam, hogy Rippel majdnem üzleti titkot kotyogott ki, de azt azért elárulta, hogy kemény menet lesz a szupermodell-show, mert ők igazi világsztárt akarnak faragni az esetleges győztesből. „Én nem a magyar viszonylatban gondolkozom. A modell szó itthon pejoratív csengésű. Mindenki modellnek képzeli magát, akit egyszer lefotóztak. Világszinten elismert szakemberek fogják kezelésbe venni a lányokat, akiknek a legkülönbözőbb feladatokat kell megoldaniuk. Például túl kicsi cipőben kell járniuk, mert ilyen is simán megesik.”
Ennél a résznél végre leesett, hogy ő a Topmodell leszek című műsorról beszél, és nem az éppen önmagukat friss salátával feltálaló playmate-ekről. „De hát nekik – mutat a kifutóra – ez a dolguk. A képről is azt sugározzák, hogy gyere, kúrjál meg. Én inkább annak örülök, hogy végre nem a szőkék vannak fölényben, és van olyan is, akinek igazi a melle.”
A fürdőruhás vonulás végén megpillantottam Adrian Pault, a Hegylakót barátnőjével. Még nem kezdődtek el a színész új filmjének munkálatai, és addig itthon nyaralnak. Paul szintén volt már zsűritag itt Magyarországon szépségversenyen, de mint a Velvetnek elárulta, akkor még a természetes nők számítottak befutónak. „Nem az a baj, ha egy kicsit rendbe hozza magát, de amikor túl sok az rémes” – mondta, és közben óriási dudákat rajzolt magának a levegőbe. De hát ízlések és pofonok…